Szózat, 1924. március (6. évfolyam, 51-75. szám)
1924-03-28 / 73. szám
bírna ge pttehrpk. tőzsdei jegyzésettek tt takarékkorbnál értékr megállíptásánélbefolyást mgérkmi egyértelmm tiezal, hmgy a takarékkomnál mini értékmérőé, napról napra tudatosan meghamisljuk. Annyit jelent ez, mint hogy hi ahosszuságot együk nap méterrel, másik nap láíbtol, harmadik nap arasszal mérmiénk és az ekként nyert eredményeket akarnánk összehasonlítani. Azt jelenti, hogy a hitelezőnek, kitől ma 10 méter vászna vettünk kölcsön, holnap csak 10 arasz vásznat fizetünk vissza és hogy a betevő, aki métermázsa búzájának értékét takarékkoronáíban, elhelyezve vélte konszekválni, ismét csatk ázom szomorú tudatra ébred, hogy amidőn pénzét visszakapja, már nem tudja megvár sárolni az 1 mm. búzát. A takarékkorona sem a bel-, sem a kiülföldi piac áralakulásaival összefüggésben nincsen, mert amit még a legnagyobb pénzügyi hatalmasságok sem igen mernének megcselekedni. 1. Ahogy valamely aranyvalutának évfolyamát saját cél-,jairknak megfelelőleg befolyásolni igyekezzenek, addig azt a papírkormaival és az arbitrage-papírok tőzsdei jegyzésével még aránylag kisebb pénzügyi hatalmasságok is megtehetik.Nyilvánvaló tehát az, hogy az ekként befolyásolható értékmérő, mely hol nagyobb, hol kisebb, aszerint, amint azt az egyes, hatalommal rendelkező pénzügyi körök ie megkívánja, az értékek mérésére nézve semmiféle, megbízható támpontot mint 'n következésképp&i nemcsak hogy nem mm a vakucié pokénak a gyakorlati életben útító megvalósítására, hanem éppen tregiffezöldg, kitűnő eszköz a valorizációban rdjjlő négy igazságoknek elhomályositáéra a és a helyes alapelv Icompromittálására. Nem hallottunk még elfogadható okadatolást abra, mérne, hogy miért volt szükséges, a takarékkorona értékmegállapításánál spekulatív befolyásoknak szabad teret nyitni és miért kellett az egész világom általánosan értékállónak elismert aranyvalutát mellőzni. Az elfogulatlan szemlélőnek az a honyomséka, hogy a takarékkő zóna értékmegállapításánál olyanoknak befolyása érvényesül, kiket, közérdekű cselekedetükben nem a salus xei publicate magasztos elve, hanem egyéni önző érdekek vezérelnek. Az elkövetett hiba azonban még jóvátthető. A cselekvés útja adva van: a takarékkoronát meg káél szatboditani a spekuláció befolyásráól és kizárólag valamely aranyvalutává kell azt közvetlen kapcsolatba hozni, így és csakis így fogja az eredeti értékmérő szerepét betölteni tudni és csakis ily módon fognak átmenni a gyakorlatiéletbe a valorizációban rejlő nagy igazságok és fogják éreztetni Várva várt jótékony hatásaikat, akikor vesszük észre ttaszia fényét, ha eloszlik a homály és rávestődik a napsugár. Ám odafömm, északon hosszú a téli éj, a hajnali köd nehezen szállhat. Szaomi fia sokáig nem lát tisztán maga elé. Jobbra-balra tapogatódzit. Kifelé a sötétből! El az orosztól! A XIX. század komponistáinak többség© német fölött, fanul, szárnalmasan haladnak a korral. Padus Frigyes (1800-11891) és a helsingforsi egyetem zenei tanszékén követője Faltin Richárd, 1835—1860), akika finn zeneművészeti önállóságra- szeretevéseinek az első, sirámyitó lökéseiket megadták, származásukra nézve németek.de a lelkük finm, honszeretemiben izzó. Pacini irtaa nemzeti, himnuszt és a híres „Suomi dalát.“ Az ő nevéhez fűződőik az első hazai opera is: „Károly király vadászata.“ Már ő is nemzeti irányt képvisel alapjában véve, de természetiessein a Spohr—Meindelseohnnfél© német roxnanfeitiizmus ievegőj© érződik rajta. Ujárnyalat a fenti lebegőkép alapszínébein: a németes stillos vonalai kezdenekrajzolódni. Ám a kép nem változott. A költészetés a dal múzsájának testvéri csókja még ma is visszhangzik minden finn komponista ihletében. A zenetörtéinek legújabb koráig a finn tipikusan dalos nemzet marad. Vädnemöinen ősi hangszer© a kantete, a citera fee, amelyet a Kalevala szerint ,egy csukának csontjaiból készített, s hangjával mindenkit elbűvölt, utódainak kezében csak arra szolgál, hogy a dalos énekét, vagy a táncot kísérje. A hangszeres zenének a XIX. század közepéig alig van önálló jelentősége. Vannemöinen utódai azonban mindig híres dalosok. Hamar megkedvelik a karémerklésit. Különösen a férfinégyeseknek fejlődik ki hatalmas irodalma a XIX. században. Szerzőik, az említetteiben, kívül egészen a legujaibbaikig, Wegelinstól, Palimgren, Kunla, Järnefelt, Melartim, Meritkaintoig ,legnagyobb részt kizárólag a dalirodalmiat gazdagítják. A múlt számd második felében Kalliope és Melpomene először engedik el egymás kezét . A szianfónikus nems, az abszolút zene kora kezdődik, a finn Beme aranykora. A hangszeres zene különválik , 30 énekestől. Karamis Hébert (1869—) egyike az el-ökaiek, akinek szimifóraikus műveiben a nemzeti irány tudatosabb erővel szólal meg. Munkásságainakokát köszönhet a 'finn -tran'elsultatta, # ik@no.Ha meg a helsingforsi filharmonikus zenekart. Hatalmas énekkart szervezett. A muilt század utolsó évtizedeiben már a IX. szimfóniát és Berlioz „Faust elkárhozását“ is előadják Helsemgforsban. A 90-es, években új nevet kap szárnyára a világhír. Érdekes, eredeti egyéniség, elkinek hatalmas szimfonikus műveiben eddig szokatlan erővel ütközik ki a félreismerhetetlen nemzeti jelleg. Sibelius Jean (1865—) nevét ma az egész világ ismeri. Ő a fitan zeneművészeti haladásának utolsó mérföldmutatója. Egyedül tartja vállain a zenei kosmost átölelő ívnek azt a részét, amelynek két szomszédos pillérét Csajkovszky és Grieg ágyazták be a rangtörténelembe. Van benne a Debussy eklektikus színgazdagságából, mégis a hangjában, dallamakbain, ritmikájában egyéni marad zenéje. Suomi gyermeke számára a nemzeti hit keresztvizével meghintett muzsika. Friss színek, új hangulatok. Felfigyel rá az ősi föld: Suomi fina most dalol igazán a szívéből. Ez a hang valahol az ezer tó labirintusában bolyonghatott ilyen sokáig és most ért ide, mint örökzehója az anyaföldnek, a háborgó tengernek, a tó pihenő tükrének . . . Bonn© hangzik az örökzöld rengeteg, búgva, susogva, amint gyengéden hajlik az éig, bábuk madár száll rája, szól rajta, vidáman, hívogatva, ■ nevetve, a hangja felel és kérdez . . Honnan? Holnan? Honnan az uj dal? Honnan egyszerre a világosság, honnan a szabadság? A muzsika felszabadult, megtisztult, megnemesedett. Honnan ez az uj fény, a tiszta, ragyogás? A világ művészettörténete a, „nemzeti művészetek“ című fejezetben néhány adattal felel rá: Lönnrot Éliás hosszú évek fáradságos munkáija után összegyűjtötte Vämnamöinen »okezernyi dalát s a bámulatosan gazdag finn népköltészet szétszórta® fennmaradt termék»! 1835-ben egyszerre hatalmas nemzeti eposz külső formájában egy testté forrva jelentek meg a tudományos világ színe előtt. Ennek a műnek alapvető hatása volt a művészetre. Alakjai tovább élnek a szobrász agyagjában, a festő ecsetvonásában, a táncos mozdulatainak rajzában, a dalban, szimfóniákban. A Kalevala-mozga,kwmnafe szerves, kiegészítéseképen Krohn limari, a helsingforsi egyetemen a zenetörténet tanára, kiadja kitűnő szakértelemmel tudományos alapon válogatott népdalgyűjteményét, amely az ortaá® határán kívül élő finn törzsek dalait is felöleli. Afinn zeneművészet számára egy eddig elzárt tenger vált szabaddá. Vainomöinen dalos fia friss kedvvel bont vitorlát. Kajamus, Kuula, Palmgren s követőik adnak hangot a fin zeneköltészetben a folklorisztikus elemeikkel ízesített és nemesített nemzeti iránynak, amely Sibilius ( műveiben forrt ki teljes faji jellegzetességgel. A finn zene eljutott legmagasabb pontjára, a szimfonikus formákig. A formát kibontotta az idő s a jellegzetesen nemzeti tartalmat, Suomi lelkét beleöntötte a Kalevala szelleme. Milyen a mai finn zene! Amilyen a Kalevala. A leik®, a teste: Az ezer tó országa, Suomi és gyermeke, a magyarnak turáni testvére. Minden vonása felismerhető a hangokban. Dacos rátartósága, lángoló hazaszeretete, megingathatatlan, faji öntudata. Lobbánásaiban magasan lángoló, viharzó, de nem olaszosan forróvérű. Zárkózott, becsületes, tisztatelkű. Sohasem mesteriként. Egy kicsit a mélabús borongásra hajló. Ne feledjük, hogy Suomi nem csupán az ezer tó, hanem a sötét fenyveserdők, a komor gránitsziklák, a csendesen álmodozó erdei tengerszemek országa, ahol a nap mindig bíborokban, gyöngyöző homlokkal tér nyugovóra, mintegy emlékeztetve e föld lakóit, a szabadság elmaradhatatlan vérváltságára. truomi lelke szólal meg ma a virtuóz nyirettyűje alatt a Sibelius modern zenekarának izzó, hömpölygő árján megjelenik a Puanelai Hattyú, majd a vidám Lumminkaanent látjuk hazatérni, dalos jókedvvel. Läimmänkainent, akit a Kalevala szerint gyilkosa darabokra vágott szét. Ég édesanyja összeszedte testének darabjait és ismét összeillesztette azokat, hogy visszakapja szerelmes fiát, így forrasztotta eggyé a legforróbb anyai szeretet melege, a finn nemzet eleven alkotó Cseje a népbélek cső dala,tos szülöttjét, a Kalevalát is, testének sok-sok ezernyi darabjából. Mikor újra éledt, a finn zeneművészetet is egyszerre napsugár ragyogta be. És hangjai nyomán a világ szemében is egyszerre gyönggyé vált Suomi földjének harmatcseppje, izzó arannyá olvadtak a gránit-szikláik, szinpompás virágtakaróvá Simult a puha hólepel s a turáni őserő babérkorszorújást borította föléje a fenyőerdők örökzöldje. Ezeknek a csodás erejü sugaraiknak kiapadhatatlan fényforrását, ragyogó napját ünnepli (Suomi zeneművészete a Kalevalában. 1924 JVMRCIUS 28 PÉNTEK EUSd-17."T3í2£aai ‘M&pincaré vállalkozott Kormány alateitasra Milierand as, irányváltoztatás ellen Pént ’&re Készül el as uj Kabinét névsora A francia sajtó egyhangúan véletlen áj-. eádensnek tekinti' a káimlar'a tegnapi ellenzéki kanfeulatát, amelyből kifolyóan Poincaré benyújtotta lemondásait. Ha a staarbook statisztikáját értitekletjük, híllandók vagyunk föltételezni, hogy ezt avéletlentmagát Poincaré irányította, hogy kellemetlenné vált pénzügyt adnisztierétől megszabaduljon és kabinetjét föltrkte Sitheske. Postoleaié újra vállalta a meg-. bifc'arékt,és most a ktetainer' asszeálíitársán fáradozik. Kászivergorti hitlek szerint a miniszteri tárcák és az államtitkári állások számát is csökkenteni szándékozik.. Ez a takarékoskodás alighanema Morgim-féle egyezmény kikötései közé tartódik. A köztársasági elnök egészen szokatlan formában, a sajtó jutján híozta nyilvánpedágra fölfogását a kormányválságról. A nyilatkozat szövege utonóistátíraeni acsoto'obasasai' az üzenettel, amelyet az ujk'oímhráhlyibemutatkozása alkal imával a kámiarához fog' autózni. Milleránd kij jeletnti, hogy séta a bel-, sem pedig a külpoll-, •inka eddigi halagiáiblain nem történink változás mindaddig, amiig az '.ország az iniáinyiválttoztatás mellet',t nfeín utyibalkozik, még akkor sem. És nétan Poincaré helyett: máre személy venné ált a kormányaudhist. Ezzel a nyilatkozattal a tegu?/' esemény, minit előre jeleztük, valóban jelentéktelen incidenssé devalválódik. Milleramd nyilaiítássatában az országra — és nem a kamarára — való hivatkozás politikai körökben nagy feltűnést keltett, mivel kétségtelenül a választásokra célzott. Érthető, hogy Milenand, épp úgy, mint a szenátus, a választások előtt nem akar irányváltozást. A választások előtt nehéz is volna tisztán látni a választók hangulatát s tanácsosabb a megnyilatkozáshoz igazodni. Minint bécsi tudósítónk az éjjeli órákban telefonon közli, a legújabb párisi tudósítások szerint ottani jól értesült diplomáciai körökben is egyszerű belpolitikai fogásak tekintik Poincaré lemondását, amellyel az volt a célja, hogy munkatársai egy részét kicserélje. /1 lemondás hatása A francia lapok kiérnétek annak a támogatásnak a jelentőségét, amelyre Poincaré Millerand részéről talált. A „Petit Parisien“ rámutat arra, hogy a szavazás pillanatában a képviselők háromnegyed része nem volt jelen. A „Matin“ és „Le Journial“ szerint Poincaré politáikájának folytatása érdekében Millerand elnök egy pillanatig sem haboznék egész felelősségét kockára tépni. A ,,Matin“ megjegyzi, hogy amikor a mitisztertancca az Éiyséebe® összeült, Millerand elnök már elkészítette volt annak az üzenetnek szövegét, melyet a parlamenthez intézni szándékozott. Az „Echo de Paris“ tudósítója előtt egy előlkelő pénzügyi egyéniség kijelentette, hogy a francia frank árfolyama nem csökkent, mert senkisem kételkedik abban, hogy Poincaré meg fogja változtatni elhatározását. A Times azt véli, hogy Poinetaré kamarai veresége véletlenből történt. Lehetséges, hogy Poincaré nem ragaszkodik visszatéréséhez, amia választások idásei bibicai a francia politikáiba®, igen mehiéz és zavaros helyzetet teremtenie. A Mommy Punt reméli, hogy Poincaré hajlandó lesz ujjkoarmányk alkakítani A Daily Exgress utal arra, hogy Poincarét a ruhr-vidéki vállalkozás előtt óva figyelmeztették. A tegnapi bizalmatlansági szavtanai Poincaré franciaországi majdnemmindenható uralmának végtago ibenilkocnyadását jelenti. A Daily Chronicle azt tartja, hogy Poéncaré örül bukásságak. A világháború befejezése óta senki sem okozott annyi kárt Europainek, mintt 6. A Daily News Poincaréfc olya® embernek minősíti, akit minden más embernél felelősebb a jelenlegi európai káosz elnyújtásáért. A némzet lapok higgadtan fogadták a lemondás hírét és nem fűznek hozzá meszszebbe menő reményeket. Milierand nyilatkoxaía A Matinit felhatalmazták arra, hogy a köztársaság elnökének a krízisről tett kijelentését közölje: A francia politika nagy irányvonalai semmi esetre sem változtathatók más okból, mint csak az ország világosan kifejezett óhajtásából. A köztársaság elnöke erősen bízik abban, hogy Poincaré fogja megalakítani aagy kormányt amely kifelé a széláradtság, befelé pedig a rend és takarékosság politikáját követi. Ami a külügyi politikát illeti, Franciaoerszág a Ruhr-vidéket mindaddig nem ürítheti ki, áruig teljes összegű jóváltoteli fizetésekre nem tett szert. Ami a belpolitikát illeti, Franciaországnak helyre kell alítani költségvetésű egyensúllyait, klöbacait kell felvennie s nem szabad olyan kiadásokat teljesítenie, melyeket bevételek nem fedeznek. Ha Poincaré nem tudna kormányt alakítani —ez termikaellenen csak feltevés, amelyre a köztársaság elnöke komolyan nem számít, — akkor az államfő csak olyan alakulásához járulhat hozzá, amely szigorúan el van tökélve az ország általános politiikiáját a vázolt vonalak szerint vezetni tovább. Arra az esetre azonban, ha az ország ennek a politikának folytatásával szemben ellenséges magatartást tanúsítana, a köztársaság elnöke, ami saját magát illeti, haladéktalanul levonná azokat a következtetéseiket, amelyeket szükségesnek tart. Három tárca cserél gazdát Poincaré különböző megbeszélései ezidő szerint csupán pénzügyi kérdésekről folytak. A politikai kérdés csak ezután kerül sorra. Az átalakulás nagyobb lesz, mint amilyenre számítottak. Megerősítik, hogy Poincaré magának tartja fenn a külügyi tárcát. Poincaré ma délután keresi föl Miterand köztársasági elnököt, úgy látszik, hogy új minisztertársainak névsorát holnapnál előbb nem nyújtja át az elnöknek. A pénzügyi tárcára Francois Marsallt és Bokanovskit, a tengerészeti tárcára Chaumet szenátort és Robineaut, a francia bank kormányzóját emlegetik. Miután a belügyi tárca betöltésének most, közvetlenül a választások előtt, különös jelentősége van,, Poincaré arra gondol, hogy ezt a tárcát valamely kollégájával, így Collattal vagy Barbellal tölti be. Evvel a tárcával kapcsolatiban Brousse képviselő nevét is emlegetik.