Szózat, 1924. április (6. évfolyam, 76-93. szám)

1924-04-01 / 76. szám

­. cég'te kuhántását, (ébreziatik )a nemzet ön­célu­­l­táigSánaik rovására fejlődöttt klegenteik nagyra­­­növését, íháitaisni tényezőkké való dzmosodá- I sát. •Néhaád­y lőcsláíbu, oufewbajo®, asztmás zsidó bán Mr, a­ki a ma­gyar nép és a miagyar nerazjet muhikaá'Hékein hízott fel panaszit a­­ módb­a, ul­tiimátum­ot mer küldeni a magyar állami hia’d­a­lomnak és mint’ egyenlő rangú fél tárgyal vele. A vér a­z arcunkba szökik­­ennek láttán, de viszont kénytelenek va­­­­gyunk ,annak megállapításával, hogy a ma­­, ■ gya’r állam ,és a magyar nép megérdemlik, hogy ezek a gazdasági kül­­­önít­mények ebben a modorban, ése ezzel a taktikával lépjenek fel, megérdemli, mert megtűrte a bankok­­ha­talmát, megtűrte fejlődését, megtűrte meg­izmosodását.­­Megtűri, hogy az e­gész magyar gazdasági élet nevében beszéljen néhány zsidó. Vájjon csak belőlük áll a magyar ipari, kereskedelmi és pénzügyi­­élet képvi­selete. Miért nincsen közöttük Sebesta Ko­los, a Nemzeti Hitelintézet ve­zérigazgatója, miért nincsen­ ott Horáms­zky Dezső, az OKH­­vezéré igazgat­ója­­és Balla Géz­a, a Hungária Bank vezérigazgatój­a ? Mié­rt nincsen ott valamenpek­­yi keresztény hitelintézet képvise­lete, miért nincsen köztük azoknak keresz­tény magyar vezetősége? Hol vannak a ma­gyar gazdasági élet más intézményei, ténye­zői és vezéremberei, akiknek talán szintén volna hozzászólásuk a részvény­társaságok vagyonrosttságához? Miért hallgatnak? Ta­lán, azért­, mert helyettük is beszél, vagy egyenesen nevükben beszél az a néhány zsidó nagybank és bankigazgató, akiket a kor­mány példátlan stílustalansága, gazdasági gondolat szegénysége és indolenciája, mint a piócákat, a nemzet nyakába eresztett? A keresztény gazdasági tényezők és in­tézmények azért hallgatnak, mert egyfelől szeg­ényebbek és önzetlenebbek, másfelől pe­dig mert szervezetilegebbek. A keresztény gazdasági élet vezetői nem ülnek össze min­den nagy gazdaságpolitikai kérdés eldöntése .litt, nem az kétezrek, nem­­ülnek hárman- négyen autóba, nem benzineznek föl a mi­­nisztere­lnökhöz, v­agy a pénzügyminiszter­hez, akikhez kész ultimátumokkal törnek. A keresztény magyar gazdasági intésztm­é­­nyek­­és tényezők hangját nem halljuk ilyen­kor. Ez a­­jelenség fájdalmas bizonyítéka teljes szervezetlenségünknek s lehetővé te­szik, hogy a­ zsidó bankalig­archia, mint­­egyetemes magyar gazdasági felet .képvise­leté jelenjék meg olyankor, amikor saját külön érdekéről van szó s az egyetemes ma­gyar gazdasági élet nyomathatva­­ zsarol­jon» magának kedvezéseket. A keresztény­ gazdasági i­nt­­­ézn­ényeknek mindig meg kel­lene eizőflak­osoik, ha akár elvi, akár pedig mértékben való ellentét választja el őket a zsidó bankkülönítméselyelő álláspontjától. Ez a különbsé­g megvan mindig és mindenkor, de nem jut kifejezésre, nem halljuk a tilta­kozó blamgolt, hanem­ tűrjük­­a zsidó bank­­különítm­ények elyiségi fetétlen terrorját. Most, amikor ez a terkor kulminációs pont­hoz áll, amikor már az élaniha­talomnak arcélba vágja a krettyüt, elérk­­ezet­tt az idő­pont,­­amikor­­a­­­sidó bankkülönítmények éltetősúlyairól beszéljünk. A zsidó bankokrá­­ci­ának ellensúlyt egyedül a keresztény gaz­dasági élet egyeteme tud adni, a, keresztény magyar gazdasági él­etnek is meg kell ta­lálni­a, maga hangját, a mágia súlyát és sú­lyán keresztül a zsidó arcátlanság és ha­talmi mohójáig végleges letörését. Ehhez a magyar t­ár­sadalom részéről, a kicsinyes szempontok­nak kitopcsaláda, egy grandió­zus összefogás volna szükséges, a kormány ré­széről pedig a bankrablókká­ szenvíbhed­ való fellépés. Mind a ktet­tő hiányzik,­­de mind a kte­ttő­t meg lehet szerezni, tovább me gyűlik, meg kell szerezni, ha nem­­akarjuk, hogy a bankkü­lönítmények mindenkor dikta­tórius erővel vonuljanak f fel a magyar gazdasági és politikai feleiben, amikor a nemzet- és a magyar állami gondolat érdekével szemben a saját érdeküket, kell meg védelmezni. Most csak m­eg egy szót akarunk szólni „hazánk pénzügyi nagyságaihoz.“ Kérdjük, ha olyan érzékenyek a maguk üzleti é­s banki tisztességére, miért nem feleltek Eckhardt Tiborijaik a nemzetgyűlésben elle­nük elmondott vádjaira? Hol voltak­­a TEBE és hol voltak az Adolfok, hól voltak a Ber­­ná­th és hól voltak a Simonok, hol volt a GyOSz és hol volt Fenyő Miksa, hová ma­radtak az i­nt­erv­­ük és szak­vélemények ? Miért nem ültek­­össze a TÉBE teljes ülé­sére, hogy visszaverjék a diffam­áló vádakat? Eckhardt Tibor hamis számlákkal és ko­­ronarontással vádolta, meg hazánk e „pénz­ügyi nagyságait“,, akik­­ahelyett, hogy el­­intézt­eik volna az ügyek nagyságuk csúcs­­te­tejéről Hallgattak, ahogy az óriások szok­tak, Eckhardt ugyanis csak az üzleti becsü­letüket érintette, tehát némák maradtak, a kormány ellenben bugyellárisaikhoz nyúlt, tehát fafajon dűltek. »Eölzendülni, lázadni, ülésezni fes ’tiltakozni nem a megtámadott üzleti­­becsület, b­ánam ,a­ megtámadott Wert­­heimi kastéza, pénztárca és oldalzsteb miatt szokás, a nagyok, különösen „hazánk pénz­ügyi nagyjainak“ világában. En­n­ek a tör­vénynek eleget is tette­k óriásaink. Annyira eleget, hogy egfe­sz a terror útjára mielfedz­­kedjek. Ezzel a terrorral szemben pedig fel­emelük tiltakozó, szavunka­t és kérdjük a kormányt, meddig? Mikor lesz elég? Legyen vége a rablásnak! E kettőn kívül, befejezett darabja csak egy van még Tolsztojnak. Egy négyfelvonásos Vígjáték, melyet orosz színpadokon gyakran és nagy hatást keltve játszottak. Címe: A műve­lődés gyümölcsei. Komikuma a műveit osztá­lyok és a nép ellentétéből fakad, írójának cél­zatossága azonban nagyon is kirívó s a darab műveit alakjai nagyon is torzítva vannak. Sokkal érdekesebb e vígjátéknál Tolsztoj­nak utolsó, de sajnos befejezetlenül maradt ■tragédiája, melynek szószerinti címe: A fény bevilágít a sötétségbe. Csak négy felvonás ké­szült el belőle, az utolsónak csupán terve ma­radt hátra. A darab címe János evangéliuma 1. fejeze­tének 5. versére utal, ahol ezeket olvassuk: „És a világosság­ a sötétségben világoskodik, de a sötétség azt föl nem fogta”. Mondanivalója, meséje csupa célzatosság. Hősében, Saryazev földbirtokosban Tolsztoj a maga életfordulatát akarta elbeszélni és azt, hogy miként került miatta összeütközésbe családjával és környeze­tével. Saryazev fel akarja osztani birtokát a parasztok között, elveti az egyház dogmáit, megveti az államhatalmat és szigorúan — szinte betű szerint — az evangélium szerint ■akar élni. Ő maga azonban feleségének befo­lyása következtében csak félmunkát végez, aminthogy egész jellemében van valami bi­­­zonytalanság és ingadozás. Ellenben az ö esz­emeinek hatása alatt álló Boris herceg követke­zetesen végigviszi mesterének tanításait. A ka­tonaságnál megtagadja az engedelmességet, s­­emiatt a büntető zászlóaljba osztják be. Anyja a cárhoz könyörög érte, de hiába. Ekkor bosz­­szúból, hogy fiát tönkretette, megöli Saryu­­zevet, ki haldokolva azt vallja a betódulóknak, hogy tévedésből maga ejtett magán halálos sebet.» E darab Tolsztoj valamennyi drámája kö­zött a legnehézkesebb. Egy-egy jelenete néha nem egyéb, mint hosszú elméleti vitatkozás. A tendencia a maga könyörtelen határozottságá­val talán imponáló, de a­­végső elvi megoldás­sal az író adós marad. Ahhoz meg igazán nem tudunk mit szólni, hogy amikor a fanatikus kö­­vetkezetességű­ Boris herceget a katonaságnál faggatják, erre a kérdésre: „Ön szerint tehát állam és kormányzat fölöslegesek?”, ezt feleli: „Ezt­ igazán nem tudom”. (III. felv.) Tolsztoj nagy emberábrázoló ereje azonban itt is megnyilatkozik. Főhősét, a félig­ cselekvő istorgszevet igen eredeti és igaz módon mutatja be, de különösen nagy élénkséggel jut érvényre gúnyoló ereje, melyet­ az emberi butaság ellen szegez. Alig festették még olyan kitűnően a lelki középszerűséget, a szürke jelentéktelen­séget s a butasággal párosult energiát, mint ah­ogy Tolsztoj mutatja be Saryuzev sógornőjé­nek, Alexandra Ivanovnának alakjában. . .. Sokszor hangoztatott nézet az irodalom történetében és az irodalmi kritikában, hogy minden mű­ voltaképpen az , író önvallomása. Ez a megállapítás Tolsztoj műveire kétszeresen igaz. Más író is önmagát mutatja meg, művein keresztül, de alig rajzolta modern író életének fő problémáját, kétségeit és tisztulásának szük­ségét olyan éles határozottsággal, olyan vilá­­g”»* H'mafifea tekintéssel, mint Tolsztoj. 1924 ÁPRILIS 1 KEDD BELPOLITIKA A fajvédő csapat­­ erőjeljes vitát indít a szanálási javaslatól sz­ellem A fajvédő csoport hétfőn este Gömbös Gyula lakásán megbeszélést tartott, melyen a szanálási javaslatokkal szemben követenidő ma­gatartásáról tanácskozott. A megbeszélésen részt vett a fajvédő csoport minden tagja, a beteg Lendvai István kivételével és jelen volt a cso­port több kültagja is. A tanácskozások során­ teljesen egyöntetű­­vélemény és állásfoglalás alakult ki. A fajvédő csoport a szanálást javas­­oatokkal szemben minden kicsinyes fajd­íjkáizás­­tól mentes, elvi alapokból kiinduló erőteljes vitát indít, és nem szorítkozik csupán a forttit­­kára, hanem pozitív irányban is megjelöli a fel­­bont­akozás helyes útjait. A Kölcsön a falu népénél* súlyos megterhelését jelenti l*esth y !*úl ftessétre GyöngUn Pesthy Pál igazságügyminiszter vasárnap beszédet mondott Gyünkön, a Faluszövetség alakuló ülésén. Ő is, mint Kállay és Korányi, azzal indokolta a kölcsön szükségességét, hogy mentesülünk az állítólag ötmilliárd arany­ko­rona összegű jóvátételi követeléstől, másrészt meg tudjuk állítani a korona zuhanását. Ugyan­akkor elismerte, hogy a szanálási Programm óriási terheket jelent és hogy elsősor­ban megint a falu népét fogják sújtani ezek a­ terhek. Na­gyon csodáljuk, hogy Pesthy Pál a kölcsön szörnyű következményinek teljes tudatában ennyire szükségesnek tartja mégis a kölcsönt. Hiszen a jóvátétel a külföldi kölcsönnel még nincs elhárítva, másrészt pedig a­ gazdasági szanálást el lehetett volna érni azáltal, ha a kormány idejében megvalósította volna a faj­védők gazdasági programmját és saját erőnk­ből való talpraállásra törekedett volna. — Egész létünk — mondotta az­ igazságügyi miniszter — azon fordul meg, sikerülne kül­földi kölcsönt szerezni. Magyarországra 5 mil­liárd arany­korona jóvátételt akartak kivetni, ami teljesen tönkretett volna minket. A kor­mánynak azonban sikerült ezt a követelést elh­hárítani és a külföldről segítséget biztosítani. Elismeri, hogy nagyon súlyos feltételei vannak a kölcsönnek. Súlyos lekötöttség és vagy meg­­terheltetés az, ami ránk következik, de -y mon­dotta — ha ezeket nem fogadjuk el, odajutunk, ahol Németország van. Ebben az­ esetben Ma­gyarország eltűnnék a föld széléről. Ha nem kapnák meg a kölcsönt, pénzünk még­ keveseb­bet érne, mindennek felszaladna az ára és a fix fizetésn­ek nem tudnák életüket fenntartani, aminek következtében kitörne a forradalom, amely mindenkit tönkretenne. A külföldi köl­csönnel mindennek az ellenkezőjét érjük el Adóban ugyan nagyon meg fogjuk érezni az átmeneti állapotot, de ez még csekély összeg az ötmilliárdos jóvátételhez képest. Ezt a keresz­tet— mondotta —vállalnunk kell. A terhek el­sősorban megint a falut és annak népét fogják sújtani. A Pirosty­a­ te ftvére fe Ugye A nemzetgyűlés sz­ombati inter­pre­tám fe napján Fábiáni Béla zsidó fajvédő képviselő kérdőre vonta a kocmátoyitt «. Piiims&a­itfeeitylé­­toefc cisloungtr&fi fog­adtateáis'a miatt. A ■ csauigsrtádi bombamerfenyik­et ügyében ugyátois r— miiirub tits­­merrtette­s — Tet­artózta­ttá­k Plitrwsik'a főihadnagyot és ttetetVérfetti fe­lbujtás gyanujá: amit állt. A tvédl* tanács mtofet mfendiketitőjütet. .-■zaíbádlálbra' he­lyezte és haza!c*r(kezteni!k alk'almia'y­an a csln­­girádit ikérte's Eteny fiatalság a páliyatodvarra gyűlt és üdvözölte (ílke't, hiatogio Etalhie, hogy « keresz­tfeny anágyiarssegjért való munkállíkodá­su­­kat folyt'aki'álk 'i’ovátób­a is. Fálbi'áu bímipátót», l'áfet emlegetett, vfizsigáílattal eürgteist't, amit az igazság ugyanis ín f isss tekr­iki Tátitóisiba i­ s he­lyzete­iset. Mint ér't feteülüinik, Gsomgináidon nagy miegeti kö­­zé­ste'l tán­gyailjáik Fábeábi mzerépítőét és azt a' váSaisits melyet' a'z liiga­zisiaisi­gyailiui ilszteidol iki­­erősz'aik’ont Li'r siikeiriüttit. A Piirolsiká­tteS't'véreik ál'-i tiaitlind­ágában, a csu­nguiádli -közönség első perc­tol kezdve- n’etodittlhetfeiletet iss hízo­tt. Most,­­a­mi­kor szabadlábon vannak és megcáfolhatják a szentit'a lápok álifa'i itte­r'je,s­zitteit ezáimtscál'ata 'life fogást se mesét, s kid­erül, hogy a Pi'nosika-test­­vé­reik egyike eliten sem anterült fel c'einanifele' alapos gy'amlu. infilintszeriftemn. cs'aik. ázom .a tféven sodró diáik helye a m­ekrénybtelt ügyfébe, hogy­ ők ,voltak a csernaimdl inWatern álffls­­kenélsiwéeyi flaital kiág' láítttfato és szere­plő vezetői. A kealt- h­etetlen s'zigQuusaiglg'a­l_ leMyt’atotit vise«gálát semannfiále ikoanipTtotoiáttá'lóit s­em tudott ellfenyiki pincdul kiáflini és felmenni leViiT«: auá­ r eleve: fe'két­­ségiteten. Éppen eszeli­i/ baupátil'olásról szó sem­: lehet aklíoir, almSskoir a ^sottilguiául; fiatalság ;az áff't'atilianiul szenvedett visziagénát’i fogdá'góó­l hazatérő Pia Vérekét' üdvöz­öll­e.^ Aa-1 üdvözlete­s’Otván eg'y álkémi­­a merényl­etéről és­ az abból ketintikezett t- bi­íni te'tőügyii’ől egyetlen­ szó sem eset­t. Fóbiáin beis'zédáben­ tsöli'ált' ismét­­esialk az a jell­egze­tes- gyűlölködés á­llalkozott meg, mely az egyszer űzésbe vett á­ldoztato­t a végletekig követni, de még azt i­s'meg 'akarja semmiib'ist­ennti, akii az álát­talnul szenvedő il­ator részvételt érez.

Next