Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

16 Mit mutat a taxi 1924 elején: SZANÁLÁS ÚJ ADÓK B-LISTA KLOTOR A sof­őr tovább hajt, vájjon ki tud-­ juk-e fizetni a céhbé? — Nézze, itt megy rá Keim Izidor. Ennek tegnap félig-meddig párbaja, volt. — Hogy-hogy felig-maddig? — Ugyanis kapott egy. .jókora po­font. V- Na, kutya pen­hünk van, hogy a sofőrsztrájk miatt nem ülhetünk autóba - Mondja, édes néni, van még abból a gesztenyéből, aim­ből a dél­elött vásároltam? —■ Van bizony, édes i­clkem­. Paran­csol ■ — Aztumin­. De a gáz ve.--.se fül ke­gyedet! SZABAD végén: HÁT SZABAD EZT? Halló! Halló! Szilveszter éjszakáról visszamaradt kaccenjammer, fej és fülzúgás, malacvisítás, kéményseprőölelkezésből származó kormos foltok stb. stb. előnyösen átadók. Első Magyar Lump r.-t. " A kedélyes családapa: Nézz ki fiam, vájjon esik-e az eső ? Képek a villamosról A Nyugati pályaudvar megállójá­nál egy lassiú villamost valósággal megraknin­tak a cók­mákkal­, skatu­lyákkal, kosarakkal érkező utasok. A pótkocsin egy pelyhedző bajszú, újdonsült kalauz teljesít szolgála­tot, akii riadt szemmel nézi a roha­mozó pestieket, de viszont még élén­ken tudatában van a szabályzat, ami a tudás, kosaras inváziót meg­­regulázza. — Tessék a csom­a­goikat az ülés alá termni — mondja a kalauz figyelmez­­tet­őleg. Legtöbben­­meg is fogadják a szót, de egy pirospozsgás kofaasz­­szony sehogy se tudja irdatlan ko­sarát a pad alá erőszakolni. A kalauz mmozdul: — Vagy dugja alá a kosarat, vagy szálljon le! _ 1 — Már ugyan miért éppen csak én szálnak le? — rikkantja el magát mérgesen az asszony. A kalauz­o& m­egmérgesedi­k, de nem kenyere a magyarázkodás s így nehezen tudja megértetni a ko­fával, hogy csak akkora csomaggal szabad fölszállni, amekkorát az utas az ülése alá tolhat. Pár percnyi gondolkodás után felcsillan a kalauz szeme és hivata­los, közegi mivoltában hetykén vág­ja ki a­­szót: — Az utas csak akkora csom­­aggal szabi­hat föl, amekkora a­­ hatáskö­rébe esik.❖ Ugyancsak a Nyugatinál tört­ént az alábbi eset: A kalauz illás­ kicsen­gette a villamost, amikor egy kövér sí­bér kapaszkodik föl a lépcsőre. Jóllehet a kalauz nem volt hibás, éktelen lármával ront reá: — Nincs szem­e magának? Nem látja, hogy meg van fölszálló? — Az úr nem volt a megállónál, mikor elcsengettem, a kocsit. — Mindegy. Mégis jobban vigyáz­hatna ... A suber biinypjimil­a. Síilt kocsiba és tovább dohog- A kalauz, afféle jó, karakán, szúrósszemű alföldi gye­rek, nem sokat hederített az okta­lan kacsagésért', hanem a jegy­kezelés­hez látott. -- Kérem a jegyeket —­ mondotta ő is lassan haladt előre a­­kocsiban. Végre a sikerhez érkezett. — Szabad kérni a jegyet? — for­dult feléje. A köpcös egykedvűen bámul ki az ablakon. De most már a kalauz se rajt. Hü­velykujjával meg­böki a siker kar­ját:— No — mondja neki fagyós nyu­galommal — most beszéljen. A Szar­vas­ tér tájékán e­gy terme­tes, de még botolva is förtelmesnek mondható szipirtyó szállt föl egy villamoskocsira. A kocsi, noha telve volt, nem akadályozta meg őt ab­ban, hogy irgalmatlan tempóban be ne tuszkolja magát, ülőhely remé­nyében. Furakodás közben a zsém­bes hölgy nem egy álldogáló férfi tyúkszemét taposta össze. De ked­vezzünk a szép nemnek jetiszóval, némán viselték sorsukat az áldoza­tok.Az utolsó into­ensnek azonban nemcsak hogy a lakkcipőbe rejtett tyúkszemét zúzta össze a női ferge­­teg, de még rá is mozdult. Szidta, mint a záporesőt egy jó tíz percen keresztül. Közben egyre hajtogatta: — Mi az, hát nincs szeme? Végre az áldozat is megszólalt a­z utasok nem kis derültsége köze­pette: — Hogy nekem nincs szemem, az lehetséges. De hogy nagysadkám­­­nak van szája, azt ezennel megálla­pítom ! Egy Szilveszteréjszakáról vissza­­maradt blőd vicc — Gondoljon egy számot. — Megvan. — Szorozza meg hattal­­. — Jó. — Adjon hozzá ki lened. — Kész.­­ — Ossza el ezt négg.ül és mondja meg az eredményt. — 326. _ Na lássa! Mégis haszanál... — A szanálás csődöt mondott, mert a külföldi tőke nem jelentke­zik ! ■ - Óh, kérem, a szanálásnak mégis lesz egy eredménye, amely húszánál az országban! — 13-­ is»­ára megy­ a kormány! Indiszkrét kérdés Az egyik­ liberális hetilap megálla­pította, hogy az elmúlt hónapban 60.000 idegen járt a fővárosban. Ked­ves szerkesztő úr, a 60.000 idegenbe bele vannak számítva „ők“ is? Naiv kérdező, ne idegenkedjék ne­vén nevezni a kedves gyermeket. A 60.000 idegen között, akik a főváros­ban járta­k, a galíciaiak nincsenek benne. Ők tudniillik — autón men­tnek a fővárosban. Aj­ve! — Csodálom, hogy nem szülhetik be a 16-os villanyas relációt. - Miért? Mert alkotmányellenes. Ugyan­is a variament megkerülésével jár a D­unaparton.­­" 1925 JANUÁR 1 CSÜTÖRTÖK Ez már nem vicc Hiteles szemelvények a karácsonyi számokból A Világ és az Esti Kurír hétköz­napi jogrend és bö­rnefájdalmaik után az ünnep alkalmából ki­ruccantak az ir­odalom vágányaira. Magyar irodalomról lévén szó, az előbbi ezt írja egy helyütt: „Kossuth, Petőfi, Jókai, Arany, Molnár Az Esti Kurír viszont, imigyen aposztrofálja a magyar irodalmat: „Anony­mustól — Bródy Sán­dorig?“ Ezekhez nem sok kommentár kelik Az Az Újság karácsonyi hasáb­jain Madaras! Beck Zsuzsa, a vil­ág­hírű írónő így ír: „A minap találkoztam vakuk!­vel, aki oda készül, ahol Maga, dinága egyetlen boy van. Azt kérdezte, nem-e üzenek magáinak.“ Majd így: „Hogy hogy nézek­­ mostaná­ban?“ Ugyancsak Az Ujság­ban ír tár­cát egy Szép Ernő nevű „író“. A tárca címe: Apa: „Nekem most harmad éve halt meg az apám. Bérlistára tettük“. Nna, ízlése van er­nek a Szépnek. Ugyanezen szám regém grndiekle - tép a következő bűbájos részlet ol­vasható : ..By 11 lihegő arreimgákkal nézett az urára“... Akinek tehát még a fenti szemel­vények után i£ kételyei vannak, hogy hól virul a tősgyökeres ma­gyar irodalom, a ma költségünkre igyon három deci psukamiafelajat. — Miért nevezte el ez a tőzsdebi­­zományos a villáját Diogenes-lak­­nak? — Mert a hossz idején lámpával­­ kereste. — Hát, édes Cisipekkéjjé asszony, aztán mit mondott az orvos? —­ Csak annyit, hogy a lélekzésem­­mel van már csak egy kis baj, de rendel valamit, ami azt is elállítja.­ ­ —

Next