Szózat, 1925. január (7. évfolyam, 1-25. szám)

1925-01-18 / 14. szám

19 25 JANUÁR 18 VASÁRNAP Kibővítik a Petőfi-Házat Tovább gyűjtik a Jókai-ereklyéket A közönség körében nemrégiben az a szo­­®iorú hír terjedt, el, hogy a Bajza utcai Petőfi- Házat a pusztulás veszélye fenyegeti. Ez a hír annál inkább megdöbbentette az embereket, mert a Petőfi-Házban vannak elhelyezve a Petőfi-erek­­lyéken kívül Jókai rendkívül értékes ereklyéi is. Munkatársunk kérdést intézett dr. Ferenczi Zol­tánhoz, a Petőfi-Ház illusztris igazgatójához, aki a Petőfi-Ház válságáról elterjedt híreket a leg­­erélyesebben megcáfolta s egyben a következőket mondotta: — A mostani Petőfi-Ház épülete Feszty Ár­pádé volt s Jókai is lakott benne nyolc évig. Ké­sőbb Fesztytől megvásárolták s azóta kizárólag mostani rendeltetését szolgálja. — Igaz, hogy a tatarozási költségek súlyos nehézségeket okoztak, mert hiszen évente erre a célra ötven-hatvanmillió koronát kellett volna fordítanunk s éppen ezért úgy álapodtunk meg a székesfővárossal, hogy a város az épületet, m­ely különben is az ő telkén van, örök időkre átveszi. Természetesen azonban az ereklyegyűj­temények továbbra is a mi kezünkben maradnak. — A város az épületet már a múlt évben át­vette s a szükséges reparációkat is végrehajtotta, így a ház ma a legjobb állapotban van.­­ Elmondotta még Ferenczi azt is, hogy a­­Tokaj-centenárium alkalmából a Petőfi Ház első emeletén levő Jóseai-ereklyegyűjtemény részére újabb ereklyetárgyakat gyűjtenek. A gyűjtés azonban nem jár nagy sikerrel, mert a közönség a tulajdonában levő Jókai-ereklyéket legtöbb esetben csak anyagi ellenszolgáltatás fejében akarja átengedni.­­ Szó van a Petőfi-Ház kibővítéséről is. A szomszédos Konek-féle villát ugyanis megsze­rezték s összekapcsolják a mostani épülettel. Az így megnagyobbodott helyiségekben fogják él­ből venni a Stiadrídi-ereklyéket is. Kritikusok Fazekas Imre Alt o­ur jónak és La­katos László Fej vagy írásának bukásáról beszél­getnek. Az egyik epés úr megjegyzi: — Nem csoda, ha megbuktak, egyik darab se­m írónak a munkája — Hogy-hogy?­­ — Mindkettőt mesterember írta • * Siegfried előadása. A Wiaigiver-ciklus harmadik «•tétjén természetesen a Siegfriedet játszottták az is­, •ment szerepvezitásban­. Áss előadás­a, sikeresebbek köz­é tartozott, amiben a mi mű­­vészeink közüli, főleg Szemerét •nek és Haselbecknek vett részt­. Siegfried szerepében Levernek ma de roncs és napja vo­lt, a szokolltímá­l Job­bern énekelt, sok lapsed aratott. Az előadást Titlel Kor­eáit a fefeneség lelkes ü­nnneplésa mellett vezényelte. A­­nézőtér — idők jele nem telt meg T. * Szántó Jenő hegedűművész, dr. Hu­bay Jenő mester tem­ítmn­yt a „Budapesti Hangvrsen­yegylet“ éliat Un* E­nnő tanár, vezénylése mellett a Zeneművé­szeti főiskola nagyteré' 'ben 1925 január 29-án este fél 9 óraikor kezideileg remdezendő ha­ngvers­enyen fog föl­lépni. Közreműködnek még­ Mkoh­ula Tibor és M­urá-4 Erzsi­ke. Műsor: Braihms hegedű verseny. Számi J ..Jenő. Saint Sams gordonkaverseny, Machula Tipter. Weber F-unc­­­ad­mgidk­averseny, Námásd Er­.­like. * A magyar színjátszás jövője. Hevesi Sán­dor, a Nemzeti Színház igazgatója tartott ma este előadást a Pátria­ Klubban a magyar szín­játszás jövőjéről. Szellemes értekezését törté­­netű­ visszapillantáson kezdte s kiemelte a magyar dráma történetéből annak az ágnak fejlődését, amelyet ő a legjelentékenyebbnek tart: a nép­színmű kialakulását. Rajzolta e műfajnak tisz­teletreméltó kezdeteit, majd a Népszínházban végbement, destruálódását az operett hatása alatt, s újra való felemelkedését Gárdonyi mű­ködése által. Hevesi a magyar dráma és a ma­gyar színjátszás jövőjét is csak ezeknek a kér­déseknek egyenesvonalú továbbfejlődése útján tudja elképzelni, a népiességnek tisztultabb for­májában, vagyis a nemzeties elemeknek, hang­nak, emberábrázolásnak minél erőteljesebb ki­­domborításában. S a nemzetiességnek e hangsú­lyozott kifejtése különösen most fontos, amikor a trianoni békeszerződés legnemzetibb színész­­nevelő városainkat letépte, amikor a Comédie Erauesise is, a Rin­gszínház is mind erősebben nyúl vissza a népies színművek tradíciójához. A szellemes és nagytudományú előadást a nagy számmal összegyűlt úri közönség lelkes és helyeslő tapssal jutalmazta. * A „Wiener Simfonie Orchester“ két hang­versenye. A bécsi szimfonikus zenekar ebben a szezonban már másodszor látogatott el hoz­zánk. Dirigensük ezúttal Bloch Leó, a berlini opera volt főzeneigazgatója. Energikus, nagy­tudású muzsikus, akinek legerősebb oldala a rit­mus; drámai hatások iránt is van érzéke, de ez inkább estik külsőségekben nyilatkozik meg, anél­kül, hogy lélekből jönne és lélekbe markolna. A zenekar — amelyben a vonósok a legkiválóbbak — már sokszor méltatott tökéletes fegyelmezett­ségével tőle telhetően követte Blech Leót, ami azonban néha igen nagy nehézségekbe ütközött, tekintettel a majdnem mindenütt túl gyorsan vett tempóra, amely pl. a Mesterdalnokok nyitá­nyát gyorsvonati­ arányaival sajátságos új világ­­js­gításba helyezte. Az első estnek egyébként úgy a karmester, mint zenekar szempontjából Strauss I Richard ..Halál és megdicsőülés“-e volt a fény­pontja, amelynek nagyszerű fokozásaiban Blech sokkal inkább elemében volt, mint pl. a műsor első felében, ahol Mozart egyik kis c-dúr szim­fóniáját és D-dúr szerenádját a mozarti stílus­nak túlságosan egyéni felfogásával dirigálta. Rendkívül hatásos volt Weber Oberon-nyitányá­­nak előadása, amelyet élénk színekben, éles rit­musokkal pergetett le Bloch pálcája. Schwarz Vera, a bécsi opera tagja Mozart c-mol­l miséjé­nek és Weber Oberonjának egy áriáját énekelte, s Tartunk tőle, hogy az, amit némelyek indiszpo­­­­ziciónak minősítettek, inkább a hangnak — nagy­­ technikai tudással palástolt — „használ­tság“-ára lenged következtetni. Énekéből annyira hiányzik­ minden lelki motívum hogy ezért még a tökéle-­­­tes futamok sem tudnak kárpótolni. A második­­ estét Wagner Rienzi-nyitányáva­l kezdték; ezután­ egy Spencer Eleonóra nevű zongoraművésznő ját­­­­szotta Liszt Es-dur versenyét, irgalmatlanul ke­mény billentéssel, erőtlenül és sántító rit­mikával, egyszóval: tomposan. Az est ge-­­rince Beethoven X. szimfóniája volt, amelyben Bloch Leó ismét a ritmus emberének bizonyult el­sősorban. Nagyszerű volt a Scherzo hatalmas lüktetése és a negyedik tétel grandiózus fölépí­tése teljesen beethoveni szellemben fejezte be a­­ bécsiek vendégszereplését A­ kitűnő együtteshez i­s méltó volt a közreműködő Palestrina-kórus, vár v­alamint a szólóénekesek: Tihanyi, Marschalko, J ■ Sz­ékelyhidy és Kálmán. ______________■* Dugulás, aranyeres bántalmak és derékfájás ellen a természetadta FERENC JÓZSEF keserű víz biztos segítséget nyújt. szív lehellete. Tán megcsodáljuk, de nem tud­juk szeretni. Nem gyújt, mert maga sem lángol. Ha mindezen elsorolt hangbéli előnyök párosulnak szerencsével, úgy már kitűnő hangverseny, avagy templomi énekes válhat valakiből, de a szín­padhoz, értem most ez alatt,"az oly­mposzi ma­gaslatom trónoló Operát, — még ez sem elég. Értsük meg jól. Arról az esetről beszélek, ha valaki felül akar emelkedni a közepesen. Ahhoz még megkívántatik, legalább is némi szimpatikus csinosság, kiváló alakítóképesség, megfelelő termet, vasegészség, fiatalság, mér­tékletesség és amit első helyen kellett volna említenem, egyéniség! Aki önök köztil drága­­ olvasóim mindeme kicsinységekkel rendelkezik , jelentkezzen, szívesen leszek magam is az im­presszáriója, feltéve ha... még egyszer „ha“! a böjtös tanévekhez még elegendő bankókkal is rendelkezik. Egy feltételem azonban még volna. A jelenít-­­ kező ne egymaga állítsa saját becses személyé-­­­ről a kedves rokonsággal egyetemben, hogy min­deme kiváló képességek meg is vannak nála, ha­nem egy általam kijelölt bizottság, miután a pár száz értékes csemete, akivel az évek folyamán megismerkedtem, egytől-egyig mind valami­ cso­dás fenoménnek képzelte önönmagát. A története e® önhitt szerencsétleneknek egészen sablonszerű csaknem hajszálig egyező. FeMatineTc hirteteo, mint a saját ragyogásukba­n v' - - ii-tete" ; seik, egypár évig, mint •• • j­ganak a fővárosban, ér 1 . '■ .1' - üte-tee: ; vándorolnak, akik egy id 00 ‘ k­­eitod­e’ vr­al:; ’•agadtatva az új csillag kei 1 , ■ t*.VL (v.hng.v ; legalább ők ezt magukról hirdetik), azután...! nos azutá­n, vagy eltű­r­nél- nyom te tanuil a titok-­­zatos homályban, vagy felbukkannak egyik-má­sik külvárosi vagy­­vidéki kabaré viharverte színpadán, sőt a csinosabb nőcskék élénken ki­­pi­perézve, saját autójukon ügetnek fiatalságuk határáig az emberek szomorú forgat­­­gábain." Ez azonban már egy más lapra tartozik az ének­­mű­vészet­nek mindezekhez ni­ncsen semmi köze. Mindama tulajdonságok, amiket fennebb el-­­ soroltam, egy személyben összpontosítva vailé-­­ ban olyan isteni ajándék, mi csak a sors kivéte­­­­les kegyeltjeinek jut ki osztályrészül, mint (hogy­­ mindjárt a legnagyobbat említsem) Jeritza Má­­ riának. Ennek a különös teremtésnek nem ,hiá­b­­ hever lábai előtt az egész zenei vil­ág. Egy hamisítatlan valódi génié. Egyéniség a­ t iszt legnemesebb értelmében, minő még talán meg­­ nem fordult az Opera színpadán. Legyünk bari irányában eleve ellenségesen hangolva, avagy« közönyösek, ridegek, mit tudom én -, ahogy a színpadra lép, ha akarjuk, ha nem, mér csakis s őt látjuk és senkit mást. Mialatt nem is éppen­­ jelentéktelen partnerei talán szerepük leghatáso­­­sabb jeleneteit produkál­ják és ő ezalatt meg-­­ húzódik egy sarokban akár énekel, akár hall­gat — mindegy, ami egyedül csak ő érdekel. Ahogy mondani szokás, megtelik vele a szín­pad Jeriszával három év előtt Opera sziokban szerepelt A­dér Róza, aki szintén tetőfokán áll a művészetnek, sőt nézetem szerint még művészibb, ■i .. . .T ■ • r ’ egyéniség ama maga te, fára. J a hót ez az utóbbi ál', hám képes .is nem 's feg. soha fe!emelkedi azon egyszerű okból, mert az J egyéniség .-cm meg nem szerezhető, sem némi | p* i!, • «/fi h:de ev- magávt h­o/zo az. n.k.' - : adatoti. A .Teritea egyénisége, el ne átkozzanak ezért I S22 az imádói, sokkal nagyobb, mint a művészete. A világért sem tagadom, Ízig-vérig nagy mű­vésznő, ám a művészete sokszor csinált, előze­tesen jól kidolgozott trükkök sorozata, kevés benne az ösztönszerűség. Az ösztönös művészetnek egy tipikusan ki­váló példányképe a mi Operánknál Walter Ró­zsi. Dacára a saját értékeinket lebecsülő ma­gyar szokásoknak, állítom, hogy ez az eredeti őstehetséggel felruházott művésznő, a „Tosca“ második felvonásának egyes jeleneteiben töl­tesz Jeritzán. Ama jelenetnél például, amint Tosca meg­látva a kést egy pillanat alatt megszületik lel­kében a gyilkolás gondolata, — most az orvos beszél belőlem — a hirtelen támadt elmezavar minden fázisa, hátborzongató igazsággal játszó­dik le Walter Rózsi arcán. A meredt, szinte megfagyott vonások, a tűzben égő szemek, aj­kárak néha, a rettenetes belső küzdelmet el­áruló pillan­atnyi vonaglása, a kést markoló kéz finom remegése, ezt vallom, állítom, ma nem csinálja így utána senki. Ezt sem lehet megtanulni. Hogy nem betanult trükk az ő mű­vészete, bizonyítja, miszerint egy és ugyanazon szerepében sem mindig egyforma. Más és más, de miután ösztönei által vezet­teti magát, mindig művészi, mindég igaz. Legutolsó kreációja, Karenin Anna szintén oly művész: tel.tesítmé­ny. mi twv.íte. ja annyival_ inkább, mert hatalmas elődjétől, m­­e­rtek Annától vette át a szerepet. Ha nem­ vo­rt a művészi egyéniség, könnyen belép­, e­ ted­et vetne az utánzás veszedelmébe, ettől azt kell félteni. 25 Mózes Bemutató a Nemzeti Színházban Madách Imrének Az ember tragédiája után legjelentősebb műve Mózes. Szerzője is drámai költeménynek nevezi, de némelyik jelenetebe valóságos drámai erőt érzünk, úgyhogy a Mó­zes bemutatója — ma este került először színre a Nemzeti Színházban — nem csupán irodalom­­történeti jelentőségű. Erős lendületű, költői nyel­vezete valóban drámai tömörségű és mindunta­lan kicsendülni halljuk a gördülő jambusokból. Az ember tragédiája írójának sekszpkri magas­ságokkal mérhető hangját. S ha tekintetbe vesz­­szü­k, hogy a szabadságharcot követő elnyomatás korának írói gyakran fordultak az allegóriához, mint művészi megjelenítési formához, e d­rámai költeményben — Madách megvilágításában­ — nagyon sok a hasonlóság a magyar és a zsidó nép sorsa között. Amikor maroknyi népről van szó, amelyet­ Fáraó a maga nagy nemzetébe akar beolvasztani, akkor aligha a zsidóságot érlelte az író. Ezen­kívül még számos súlyos gondolat kél szárnyra a szereplők ajkáról és azokban is érzékelhető a vonatkozás a magyarság tragédiájára, • anél­kül azonban, hogy a célzat kiütköznék az­ egysé­ges hangulatból az eredeti történet adottságának rovására Mindezek az erények viszont, amelyek na­gyobb lelki igényű közönséget követelnek, aligha gyakorolhatnak általános és tartós hatást az átlagos színházi publikumra s annak érdek­lődését ez a mégis inkább elbeszélő jellegű költe­mény nem igen elégíti ki. Ebből ugyan még nem következik, hogy Madách drámai költeményé­nek nagy gonddal előkészített bemutatása meddő vállalkozás, ellenben nagy hajtást és jelentékeny sikert várni tőle, elhibázott dolog volna. A Nemzeti Színház vezetősége a nagy íróhoz méltó igyekezettel és fáradsággal állította szín­padra Madách drámai költeményét. Amit rende­zői ötlet és tudás kihozhatott e műből, az mind elénk tárult az előadás során, amely kiállítás és szereposztás tekintetében a legjobbat igyekezett nyújtani. A címszerepben Abonyi Géza művészi elmélyedésben gazdag alakításával ismét nagyot nőtt. Egyénisége olyan virágzó kifejtést mutat, amire egy év előtt még csak nem is gondolhat­tunk. Játékának nemes stílusa, mozdulatainak nagyvonalúsága és hangjának fennen szár­nyaló zengése méltó volt az általa tolmácsolt költőhöz. Jászai Mari eddigi nagyságának káp­rázatos teljességéhez adott újabb szárnyújától. A darab számos szereplője közül kitűnt Su­gár Károly alakítása, aki hanglejtésben, mozdu­latban egyaránt jellemzőt nyújtott, Pethes Mar­git művészi mérséklettel ábrázolta a megszállott leányt. Dicsérettel emlékezhetünk meg a többiek: Nagy Adorján, Beleznay Margit, Mihályfy Ká­roly, Tímár,­ Gabányi, Patak./. Szathm­áry s Bod­nár játékáról. A színház nézőtere egészen­­megtelt megértő közönséggel, amely a fölvonások végén tapsai­val ünnepelte a halhatatlan költőt és annak avatott tolmácsoló, H. L. ail/á­lfináncL' kitűnő garantált minőségű 0,ás itailnyUytiSJSJ!1 vagy ::mm-es 100 ezer korona. Borotva tokkal, fedővel és pasztával 80 ezer ko­rona Oilefte fedőkészülék pasztával 25 ezer ko­pna Szőnyepn­yirOolle 40 ezer korona. Mindennemű éles késáru ké­­­zítése, köszörülése és javítása pontosan és jól végeztetik Hajgé­­pekhez vágórésükt, rugó­k és minden alkatrészek raktáron Léber álmán borotva- és késárugyárában, Budapest, Rákóczi-út 61. Mnoiztatort ISS- ben. — Telefon József 'Q-09 : CT

Next