Szózat, 1925. április (7. évfolyam, 74-97. szám)
1925-04-01 / 74. szám
2 ■stósJ : :64 g . "l ’ , Európa egyetemes érdeke kívánja a békeszerződések revízióját A Magyar Nemzeti Szövetség felhívása a magyar kormányhoz és társadalomhoz (A Szózat tudósítójától.) A Magyar Nemzeti Szövetség tegnap tartott igen népes választmányi ülésen az igazgatóság javaslatára következő határozati javaslatot fogadta el. A Magyar Nemzeti Szövetség felhívja a magyar kormány és az egész magyar nemzet figyelmét arra, hogy már a győztes nagyhatalmak elfogulatlanul ítélő államférfiai is nyíltan bevallják, hogy azoknak a politikai és gazdasági bajoknak okát, amelyekben egész Európa szenved, a legyőzöttekre rákényszerített békeszerződésekben látják. Az angol miniszterelnök, Baldwin szerint Európa békéje akkor szűnt meg, amikor a versaillesi békeszerződést aláírták, sőt Lloyd George, Anglia volt miniszterelnöke, aki maga is részt vett a békeszerződések megszerkesztésében, öt év tapasztalatai alapján nem habozik ezt a békeművet elhibázottnak mondani és lesújtó bírálatot mond annak hatásairól. Ennek következtében a békeszerződések revíziója ma már nem békebontó irredentizmusnak, hanem egyetemes európai érdeknek tekintendő, amelyre a magyar nemzet minden tényezőjének egységesen törekednie kell s a magyar nemzet fönmaradásának érdekében a velünk közös, érdekű nemzetekkel összefogva követelnünk kell a rajtunk elkövetett jogtalanságok orvoslását a békeszerződés revíziója útján. Ezt a felhívást benyújtják a nemzetgyűlésnek és a kormánynak. Ezenkívül felkérik valamennyi törvényhatóságot, vidéki szövetkezeteket, szervezeteket és társadalmi egyesületeket a felhívás hathatós terjesztésére és népszerűsítésére. Örömmel üdvözöljük a Magyar Nemzeti Szövetség hazafias kezdeményezését. Leszállítják a szerzószámot és a tőzsdeadót Bod János pénzügyminiszter nyilatkozata a Szózat tudósítójától.) A közgazdasági élet egyik legnagyobb panasza volt mindig, hogy — bármilyen nemes valutát számítva — a magyar aranykorona papírkoronaértékben jóval tizenötezer korona alá került, az államháztartással kapcsolatos bevételeknél azonban, különösen W Adóknál a szorzószám tizenhétezerszeres volt. E panaszra vonatkozóan nyilatkozott Bod János pénzügyminiszter és ismételten kilátásba helyezte, hogy a tizenhétezerszeres szorzószámot a normális értéknek megfelelően leszállítják, de erre csak a július 1-én kezdődő új költségvetési évben kerülhet sor. A pénzügyminiszternek ezt a kijelentését nemcsak a pénzügyi, hanem a polgári társadalom tagjai is örömmel fogják tudomásul venni, mert a szorzószám abnormitása miatt fennálló különbség az ország minden polgárára súlyos tetjet jelent. A pénzügyminiszter ezt megvalósítja, s bár ez a tisztviselői fizetésekkel kapcsolatosan lényegesen több kiadást jelent. Ezzel szemben azonban — mint kiegyensúlyozó körülmény — áll, hogy az adók és vámbevételek minden várakozást meghaladó többletet mutatnak s így az államháztartás súlya nem fog megzavartatni, mert a magasabb kiadásokat egyensúlyozni fogják a magasabb bevételek. Ugyancsak ez alkalommal nyilatkozott a pénzügyminiszter a tőzsdeadó leszállításáról is. A tőzsdeadó leszállítása most már majdnem közömbös az érdekeltekre, mert a tőzsdei forgalom hetenként alig tesz ki nyolcvanmilliárd koronát, ami azt jelenti, hogy a tőzsdén csak a hivatásos játékosok és spekulánsok adnak és vesznek. A polgári társadalom képviselői súlyos veszteséggel kikapcsolódtak a tőzsdéből és ezekre közömbös, hogy a pénzügyminiszter a tőzsdeadót leszállítja-e vagy fenntartja. A közgazdasági életet sem befolyásolja a tőzsdeadó változása, mert azon túl vagyunk, hogy hitelt adjunk, hogy a tőzsdén jegyzett papírok árfolyamára a tőzsdeadó befolyással volna. A tőzsdeadó leszállításával az államot éri veszteség, mert az a forgalom, amelyet a hivatásos játékosok egymás között bonyolítanak le, ilyen mértékben megmarad akkor is, hogy ha a pénzügyminiszter a tőzsdeadót nem szállítja le. Ilyen hitvány, szellemileg tartalmaska suhanó, mint te, meg a többi alteregod, csak ebben a szerencsétlen, örökké hátulmaradó országban lehetnek nemzetgyűlési képviselők, csak itt ugráltatnak és bömbölhetik a bennük levő marhaságukat. Pedig bármely zsidó többet ér, mint ezek az undok, ostoba fickók. A zsidóik képezik ebben az országban a kereskedelmet, pénzműveleteket, bankokat. Egy csomó üres, ostoba fráter, mert egyébre sem jó, nagyon leleszítja mavgát avval a büszkeséggel, hogy ő valahai kiváltságos, mert nem zsidó, mert keresztény. Ez csaki ilyen ostoba himpedérek bárgyú büszkesége tehét. Azt hisszük, lelndvai, hogy te csak marnál a zsidószidásnál, egyebet, úgyse tudsz. Ez fog utánad maradni, amikor keresztény tüdőbajod révén a közönséges irhádat eltemetik. •A te nevedet, akár lehineid, akár lendvai, néni Petőfi. Arany és egyéb költők mellett fogja az_ irodalom megőrizni, sem pedig mint nemzetgyűlési képviselő nem hagysz emléket a népnél és ivadékainál, hanem egy hozzád éppen méltó ocsmány gyilkosbannda gruppéjában fogsz rövid ideig csúfos hírhedtségben maradni a_ héjjas, franciakise, zsitimszky, istenvelemihály, dulamáté, kmetnys ledexer és egyéb ocsmány gyilkosok mellett. Azt hiszi ez a barom, meg a többi kompánia, hogy a zsidók remegnek tőlük,ezen dicsőségre pályáznak. A zsidók amellett, hogy húszszoros kisebbségben vannak az országban, mint bugorfaj irtóznak avérontástól, verekedéstől, sebesüléstől is sebesítéstől, ez csak a héjjas Fléderer-féle fajtának jó. És a zsidó inkább foglalkozik hasznosabb, okosabb dologgal, mint ostoba magyar brigád-ébredő fejkeveréssel. Persze az ilyen duhaj csirkefogóik szerint ekkor a zsidó gyáva. Gyáva, mert okos. Neki nincs kedve kézsszúrásokat ütsegőket kapni, se adni; ez csirkefogók dolga. Ezért tér ki a zsidó a verekedések elől. A párbaj elől is. Mert neki a testi épsége becsesebb, mint bátori színben látszani ostoba fráterek előtt. A duhajság sehol a földön nincs úgy otthon, mint ebben a középázsiai népben. Ezért volt jó a magyar szamár (az utóbbi két szó kékceruzával négyszer aláhúzva) Ausztriának, mint trónvédő katona. Jól verekedő állatot láttánk benne. És az is volt. Amikor beadták neki a magyar vitézség nevű maszlagot.^ az ostoba őSmagyar (— ez a két szó megint négyszer aláhúzva —) állatként verekedett, csonkult meg a haza című frázisért és ennek haszonélvezőiért. A zsidó persze az ilyen végtelenül ostoba dologra nem kapható, annál sokkal kulturáltabbés okosabb.------- — Most pedig foglalkozzál a keresztény beteg tüdőddel, te barom a keresztény bacilliSOfl köpeteiddel. Ezen levél egy-egy átütött másolatát néhány destruktív újságnak megküldjük egyidejűleg. Hadd gyönyörködjenek ott is a nagy költőben és a zsidószidó firkászban. H. N. — H. L. — B. D. — S. I.“ A szimpatikus levél végén ceruzaírással ez a két humánus-liberális-demokrata utóírat ékeskedik: — „Mutasd meg ezt a bősz fajvédő társadnak“. — „Van-e sejtelmed arról, hogy milyen szemét vagy?“ Hát ilyen kedves ez a kultúrjevél. Hogy mi a válaszom? Egyszerű. Köszönöm, zsidó, — ezután minden ilyen levelet szívesen közreadok, a kommentárt majd elgondolják hozzá az én ostoba, hátulmaradó magyar testvéreim. Amint letettem ezt a kultúrlevelet, felbontottam a mai postám többi részét s elém kerül egy igen futurista címtáblájú könyvecske, amelynek homlokáról ezt böngésztem le: „30 vers, írta: Keér Dezső, 1925“. A kötet Zsolt Béla (Steiner Borah) nevű magyarországi zsidó versírónak van ajánlva, az ajánlás fölött aztán nagy meglepetéssel olvasom a következő, tintával írtsorokat: — „Ennek a verseskönyvnek az „Én vagyok a zsidó“ című ciklusát a fanatikus ellenség tiszteletével Lendvai Istvánnak ajánlom. Bp. 1925, HI/21. Keér-Hacker Dezső“. Nyilvánvaló — gondolom magamban hogy Keér-Hacker Dezső ezt úgy érti, hogy ő a fanatikus ellenség velem szemben, — én akarva sem lehetek ellensége, hiszen fanatikusan nem ismerem, másfelől mert én a zsidókérdésben éppúgy nem vagyok fanatikus, mint a számtannak abban a kérdésében, hogy a kétszerkettő igenis és egyesegyedül kettő. Azt is készséggel koncedálom, hogy Keér-Hacker már csak zsidó voltánál fogva is fanatikus ellenségem nekelns éppúgy, mint minden keresztény magyar testvéremnek. Hogy aztán ennek a fanatikus ellenségnek irántam való tisztelete milyen mélységes, és nemes lehet azt a Borsszem Jankó említette torzrajzából és a föntebb közölt „biklet doux” hangjából el tudom képzelni. Ám költőemberrel szemben — ha ugyan költő és nem holmi versificator — nem illik a gúny s csak versei után szabad őt megítélnem. Hát bizony Keér-Hacker Dezső verseiből ugyancsak ömlik az a bordély- ház-képzelet, amely „egy bizonyos, egy az országban hasznos tevékenységet végző népfajra, nézve olyan jellemző és a magyar lélektől — Arany, Petőfi lelkétől — oly örökidegen. Csakegy két idézetet: Kell a vadság, a rohanás és kell a tékozló szerelem, Szabad megkívánnunk a másét. Szeretni mindenkit szabad! A rimát, akit megfizetnek. Mindent szabad. Katókám édes, Ha az ember tizennyolc éves, Mindent szabad! Mindent szabad! úgy , bizony, de akkor Bettaner Hugót lelőni is szabad. S ha valaki ilyet ír „Tizennyolc évesek“ címmel, hogy: Azt hisszük, mienk a világ! S remény nélkül rontják a vérünk Szomorú, vadonálnák ,» • ! „ 1925 ÁPRILIS SZERDA Félém hosszasülésesett a nemzetgyűlés Eckhardt Tibor holnap mondta el interpellációját a szerb határszéli atrocitások tárgyában Scitovszky Béla elnök a nemzetgyűlés mai, tíz órára kitűzött ülését , és tizenkét órakor nyitotta meg öt képviselőnek a jelenlétében. Bemutatta a közjogi és igazságügyi bizottság jelentését, amelyben az együttes bizottság a felsőházi javaslat tárgyalására megszabott március 31-iki határidőt április végéig kéri meghosszabbítani. A Ház az engedélyt megadta. Erődy-Harrach Tihamér beterjesztette • az igazságügyi, pénzügyi és földmívelésügyi bizzottság jelentését a mezőgazdasági hitel ügyében. A nemzetgyűlés a javaslat tárgyalására kimondta a sürgősséget. • Putnoki Sándor a fővárosi törvény kiegészítésére vonatkozó törvényjavaslat bizottsági jelentését terjesztette elő. A Ház ennek a javaslatnak a tárgyalására is kimondta a sürgősséget. Ezután a mentelmi ügyeket tárgyalták. A mentelmi bizottság jelentését Zsilinszky Endre, Kraker Kálmán, Peyer Károly, Szabó József, Kassai Károly és Benárd Ágoston mentelmi jogának felfüggesztése ügyében elfogadták. Hegedűs György mentelmi jogát, akit hatóság előtti rágalmazás végett jelentettek fel és Szabó József mentelmi ügyét a székesfőváros munkaügyi bizottságának ülésén tett ama kijelentése miatt, hogy a hatóság az, amely a munkásság igényeinek érvényesülését mindenáron meg akarja akadályozni, nem függesztették fel. Báró Mailet Nándor beterjesztette a külügyi és közigazgatási bizottság jelentését aLengyelországgal kötött kereskedelmi szerződés ügyében. Erre is kimondták a sürgősséget. Az elnök ezután napirendi indítványt tett. A szerdai ülés napirendjén a fővárosi törvény kiegészítéséről, a mezőgazdasági hitelről és a Lengyelországgal kötött szerződésről szóló törvényjavaslatok szerepelnek. Ezután az Interpel fációs könyvet olvasták fel. Holnap Eckhardt Tibor a szerb határszélen elkövetett atrocitásokról és a kisbérletek ügyében. Szabó József a tatabányai bányaszsattrájk tárgyában. Dénes István a keszthelyi földreform végrehajtásánál elkövetett szablytarsanságokról, Kiss Menyhért az aszódi földreform ügyében terjeszt elő interpellálok Eckhardt Tibor és Kiss Menyhért interpellációjukat élőszóval fogják elmondani. Szabó József az interpellációs könyv felolvasásának idején nem tartózkodott az ülésteremben, mire interpellációját törölték. Ezután a jegyző felolvasta Mayor János földmívelésügyi miniszter válaszát Bodó Jánosnak ,a szentiványi földreformmal kapcsolatosa® előterjesztett interpellációjára*. A miniszter kijelenti, hogy az OFB ügyeibe nem folyhat be és ennek munkáját nem tudja siettetni. Egyébként az OFB kiölése szerint az ügy rövidesen tárgyalásra kerül. A Ház a választ tudomásul vette, mire az ülés néhány perccel tizenkét óra után véget ért.