Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)
1925-09-19 / 210. szám
1925 szeptember 19. szombat — Eben gubát — Capekért Neumann!. A „Bohemia“ (15.) hosszú kritikát közöl Molnár Ferenc „Vörös malom“ című darabjának bemutatójáról és azt írja, hogy a darab gyerekes automataszerkezete és banális volta miatt nem váltott ki hatást, mely még azt a szemtelenséget is mereszti, hogy a Faustot parodizálja és nevetséges, lélektanilag indokolatlan kolportázstörténet, melyet ha a szerző prózában mondana el, még a legunalmasabb pusztáról is kikergetnék. Az előadás ésa rendezés is teljesen csődöt mondott a lap szerint. A Präger Fresse pár sorban intézi el a darabot és csak annyit ír róla, hogy a darab alcíméül ezt lehetne adni: „Sok hűhó semmiértA prágai cseh színház a „Vörös malom“ című darabot mintegy rekompenzációképen mutatta be tisztán azért, mert a Vígszínház bemutatta Capek elmeművét a budapesti tőzsde közönségének. Szóval nemzeti darabért nemzeti darabot hozott színre. Nem tudjuk, várjon Capek van-e anynyira cseh, mint amennyire Molnár Ferenc a magyar. Mert ha magyar darabot akartak bemutatni, akkor semmiféle szempont nem szólt amellett, hogy Molnár Ferenc elmetákolmányát vontassák a prágai közönség elé, amely Molnár Ferencet erősen eredetiben Gerhardt Hauptmannban és némileg nevezetesebb írókban szokta élvezni. Erősen valószínű az is, hogy Molnár Ferenc e szánalmas fércmunkájának kierőszakolásával lehetetlenné akarták tenni, hogy magyar írók darabjait importálják. Mert Molnár Ferenc után teljesen betelt a cseh publikum azokkal az ipartermékekkel, amelyekkel Molnár Neumann Ferenc úr el szokta árasztani a deszkákat. Ha ostobaságot akar látni, megnézi saját Capekjét és nincsen semmi szüksége sem annak, hogy Molnár Ferenc fajtelivér zsenijének verítékezésével rontsa el az amúgy is kétesértékű cseh deszkák kultúrái és szórakoztató jelentőségét. Csak annyit kívánunk még hozzátenni Molnár Neumann Ferenc prágai bukásához, hogy a Bohemia című sajtótermék dolgozói és billenősei ahhoz a fajtához tartoznak, amelyekből Molnár Neumann Ferenc eredeti vala és igy szinte érthetetlen, hogy miért vágták agyon Háj-Molnár Ferenc e szellemi talpalományát. Állatvásárok Lanyha volt az irányzat Az árak változatlanok. A vásárra 371 vágómarhát óhajtottak fel, amiből 26 maradt eladatlan. Jobb minőségű bika 12—16.500 (kivételesem 17—17.500), silányabb 7—11.000, magyar hízott ötkör 13.500—15.500, közepes 9—13.000, alárendelt 7—8000, jobb tarka hízott ökör 13—17.500 (18—18.500),közepes 7—12.500, alárendelt 5—6500, magyar tehén 6—13.500 (18.500), tarka tehén 15—16.500 (17—17.500), bivaly 8—8700, növendékmarha 5—12.000, kicsontozásra szánt 3500—5000 korona volt élősúlyban kilónként. Sertésvásár. Élénk forgalom alakult ki. Az irányzat barátságos volt. A nyíltvásárra 1259, a zártra 186 sertést hajtottak fel összesem, amiből a nyiltvásásom 56, a zárton 3 maradt eladatlanul. Elsőrendű öreg zsírsertés 19.500—21.500, fiatal nehéz 24—25.000, közepes 21.500—23.900, könnyű 18—21.500 korona volt élősúlybam kilónként. Vidékre a nyiltvásárré. 86 darabot szjárt itattak el élve. Húsvásár. Az irányzat tartott. Borjúfodor egészben 10—12.000, kilónként 2500—3800, juhbér 20—21.000, marhabor 17.500-18.500, juhbőr 12—13.000 korona I i . n_ * _ x KWOniKefpt. Rádió-kihágás miatt ötszázezer korona pénzbüntetésre ítéltek egy ügyvédet Az első rádió-per a járásbíróság előtt . Az ítélet végrehajtását felfüggesztették (A Szózat tudósítójától.) Érdekes pert tárgyalt ma a büntetőjárásbíróságon dr. Jankovics Tibor járás- bíró: a per az első bírói eljárás, s amely a rádiórendelet megjelenése óta annak megszegése miatt meg is indult. A terheltek dr. Mohr Béla ügyvéd és Russy Albert mérnök, akiket az ügyészi megbízott azzal vádolt, hogy engedély nélkül rádióállomást szereltek fel a Németvölgyi Úton. Dr. Mohr Béla azzal védekezett, hogy ő annak idején a kereskedelmi minisztériumban benyújtotta kérvényét az engedély iránt, de kérvényére hosszú idő eltelte után sem kapott választ. Különben is, mondotta dr. Mohr, a kérdéses állomás korántsem modern, hanem egészen egyszerű, primitív készülék és csak arra jó, hogy diákok tanuljanak, esetleg szórakozzanak. Nem tudja, hogy ezért őt büntetéssel sújtják. A másik terhelt, Russit Albert előadta, hogy ő rádió-szakember, ezért jött haza Amerikából és csak kísérleti célokra állított fel antennát. Russyval szemben, védekezésének elhangzása után, az ügyészi megbízott elejtette a vádat, amelyet ezután a kincstár képviselője vett át. A bíróság ítéletében Russy Albertet fölmentette a vád alól, dr. Mohr Bélét ellenben bűnösnek mondotta ki a rádiórendeletbe ütköző kihágásban és 500.000 korona pénzbüntetésre ítélte, az ítélet végrehajtását azonban felfüggesztette. Az antant Ausztria fegyvergyártásra alkalmas gyárait meg akarja semmisíteni A nagykövetek tanácsának sürgős megkeresése az osztrák kormányhoz Bécs, szeptember 18. Az osztrák sajtó ma azt a szenzációs hírt tárgyalja, hogy az antant nagykövetek tanácsa azt a határozatot hozta, hogy sürgősen felszólítja az osztrák kormányt annak a hétezer gépnek a megsemmisítésére, amely az osztrák ragánipar tulajdonában van és fegyver, valamint muníciógyártásra alkalmas. E gépek megsemmisítését a St. Germain i békeszerződés mondja ki, eddig azonban e rendelkezés keresztülvitelét nem sürgették. A nagyköveti konferencia határozata hosszas tárgyalások utánittlétre és szinte teljesíthetetlen kötelezettségeket ró az osztrák állam terhére. Ugyanis az osztrák államnak kötelessége kárpótlást nyújtani mindazoknak a magánvállalatoknak, amelyek tulajdonában vannak ezek a gépek. Ez a kárpótlás Ausztriára nézve olyan anyagi megterhelést jelent, amely veszélyeztetné részben a szanálás eredményeit is s minthogy a nagykövetek határozata meglepetésszerűen jött, azt hiszik, hogy csak valami félreértésről van szó, s a nagykövetek konferenciája csak téves adatok alapján követeli ezeket az intézkedéseket. Az osztrák kormány azt hangoztatja, hogy az összes ilyen gépek, melyek az állam és a magánipar tulajdonában voltak, már tulajdonképen évek óta át lettek alakítva békeiparcikkek gyártására és úgylátszik, a nagykövetek tanácsa erről nem vett tudomást. A szociáldemokrata párt ezt az általános felháborodást, ami ennek a határozatnak közhírréválása óta az egész lakosságot elfogta, arra akarja felhasználni, hogy a Ramek-kormány ellen erős támadást intézzenek. Az egész belpolitikai helyzet kritikussá vált, úgy hogy az éjjel minisztertanács volt, amelyen valami kiutat kerestek. A helyzet most az, hogy ebben a hangulatban valószínűtlen, hogy a genfi határozatokat a parlament ratifikálná. Ez pedig Ramek bukására vezetne. " A pénzügyminiszter nem enged álláspontjából a fővárosi kölcsön ügyében Csak hatvan százalékot hajlandó a kormány átvállalni (A „Szózat” tudósítójától.) A budapesti Városházán feszült idegességgel várják azoknak a tárgyalásoknak eredményét, amelyek pénteken délelőtt újra megindultak a főváros képviselői és a pénzügyminiszter között, a főváros külföldi hitelezőivel esztendőben kötött egyezmény ügyében. A helyzet ugyanis rendkívül égető már. A fővárosnak szeptember 20-ig okvetlenül alá kell írnia az esztendei egyezményt, különben a hitelezők semmisnek tekinthetik az egyezményt, aminek igen súlyos következményei lehetnek. Bod János pénzügyminiszter a tegnapi napon, úgy látszik, engedékenységének végső határáig ment el, mikor kijelentette, hogy a főváros háborús törlesztéses részleteinek mindössze 60 százalékát hajlandó átvállalni az állam. A 40 százalékot, ami 14 millió aranykoronát tesz ki, a fővárosnak rögtön fizetni kellene az állam kasszájába. Ez a feltétel azonban olyan súlyos terhet jelentene a fővárosra nézve, hogy a főváros kölcsönügyi bizottsága tegnap este tartott ülésén nem fogadhatta el. Pénteken délelőtt a főváros nevében Siposz Jenő polgármester, Ripka Ferenc főpolgármester és Teleszky János fölkeresték Bod János pénzügyminisztert és arra kérik, hogy a fővárosnak ezt a 14 millió aranykoronát csak öt év múlva kelljen fizetnie. Akkor sem egyszerre, hanem 35 éven át, évi 700.000 aranykoronás részletekben. A tárgyalás most folyik, de nem sok a remény rá, hogy Bod János további engedékenységre legyen hajlandó. 5 A győri vosaa£ az éjjel halálra gázolt két munkásnőt, egyet pedig életveszélyesen megsebesített Kőbánya közelében tegnap este egyik személyvonat elgázolt három, munkásnőt, akik éppen a pályatesten haladtak át. A mozdonyvezető a sötétségben nem vette észre a súlyos balesetet, hanem tovább robogott és mire a súlyosan összeroncsolt testű áldozatokhoz a mentők kiérkeztek, kettő közülük már holtan feküdt a sínek között és csupán a harmadik áldozat, Aszódi Mária volt már életben, őt rendkívül súlyos és életveszélyes sérüléseivel a Kunutcai kórházba szállították be. Ugyanekkor megérkezett a törvényszéki bonctani intézet, autója is és a szerencsétlenség két halottját a törvényszéki orvostani intézetbe szállította, ahol fel fogják boncolni a holttesteket. A szerencsétlenségről az őrszemes rendőr még az éjszaka folyamán értesítette az államrendőrség központi ügyeletét, ahol azonnal megindították a nyomozást annak megállapítására, hogy a borzalmas szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Szrubián rendőrtanácsos, a sérülési osztály vezetője ma délelőttre beidézte a halálvonat vezetőjét, és személyzetét és ugyanakkor megtették az intézkedéseket, hogy ha a szerencsétlenség életben, maradt áldozata magához térne, azonnal halgassák ki. Aszódi Mária ma délelőtt, viszszanyerte eszméletét és így kihallgatását az azonnal kiszállott rendőrtisztviselők megkezdhették. A nyomozás megállapította azt is, hogy a két halálos áldozat neve Szebenyi Margit és Türei Julia. Városyyula fővárosi tanácsnok meghalt A fővárost, amely az utóbbi időben kitűnő főtisztviselőinek egész sorát vesztette el, ma újabb súlyos veszteség érte. Várossy Gyula tanácsnok, a jogügyi és közlekedésügyi egyesített ügyosztályok vezetője csütörtökön éjjel váratlanul elhunyt. Várossy Gyula tanácsnok ugyan régebb idő óta betegeskedett, tüdődaganat és vesebaj ki-, nozza — de senki sem gondolt ily korai halálára. Elhunyta, igen nagy részvétet, keltett a városházán, mert Várossy Gyula egyike a főváros legkomolyabb készültségű, leglelkiismeretesebb és legszorgalmasabb főtisztviselőmet, akinek kedves, szerény egyéniségét mindenki csak szeretni tudta. Városy Gyula Budapesten született. A tudományegyetemen megszerezte az államtudományi doktorátust, és 1897-ben lépett a főváros szolgálatába. 1910-ben választották tanácsjegyzővé, 1917-ben tanácsnokfőjegyzővé és 1918 márciusában tanácsnokká. Mint tanácsnok a forradalmak kitöréséig a tanügyi osztályt vezette, majd 1921-ben vette át a jogügyi osztály vezetését. Nemrégiben tért haza külföldi útjáról, hol üdülést keresett és látszólag talált is. Néhány napja azonban ismét ágynak dőlt és ma már fekete gyászlobogó hirdeti halálát a városháza ormán. Halálát özvegye és három gyermeke siratja. A főváros tanácsa rendkívüli tanácsülésen foglalkozott a megdöbbentő gyávaesettel Emlékét jegyzőkönyvben örökítették meg. Temetéséről természetesen a főváros tanácsa gondoskodik. • 1