Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-19 / 210. szám

1925 szeptember 19. szombat — Eben gubát — Capekért Neumann!. A „Bohemia“ (15.) hosszú kritikát közöl Molnár Ferenc „Vörös malom“ című darabjának bemutatójáról és azt írja, hogy a darab gyere­kes automataszerkezete és ba­nális volta miatt nem váltott ki hatást, mely még azt a szemtelenséget is mereszti, hogy a Faustot parodizálja és nevetséges, lélektanilag indo­kolatlan kolportázstörténet, melyet ha a szerző prózában mondana el, még a legunalma­sabb pusztáról is kikergetnék. Az előadás és­­a rendezés is tel­jesen csődöt mondott a lap szerint. A Präger Fresse pár sorban intézi el a darabot és csak annyit ír róla, hogy a darab alcíméül ezt lehetne adni: „Sok hűhó semmiértA prágai cseh színház a „Vö­rös malom“ című darabot mintegy rekompenzációképen mutatta be tisztán azért, mert a Vígszínház bemutatta Capek elmeművét a budapesti tőzsde közönségének. Szóval nemzeti darabért nemzeti da­rabot hozott színre. Nem tud­juk, várjon Capek van-e any­­nyira cseh, mint amennyire Molnár Ferenc a magyar. Mert ha magyar darabot akartak bemutatni, akkor semmiféle szempont nem szólt amellett, hogy Molnár Fe­renc elmetákolmányát von­tassák a prágai közönség elé, amely Molnár Ferencet erősen eredetiben Gerhardt Haupt­­mannban és némileg nevezete­sebb írókban szokta élvezni. Erősen valószínű az is, hogy Molnár Ferenc e szánalmas fércmunkájának kierőszakolá­sával lehetetlenné akarták tenni, hogy magyar írók da­­rabjait importálják. Mert Mol­nár Ferenc után teljesen be­telt a cseh publikum azokkal az ipartermékekkel, amelyek­kel Molnár Neumann Ferenc úr el szokta árasztani a desz­kákat. Ha ostobaságot akar látni, megnézi saját Capekjét és nincsen semmi szüksége sem annak, hogy Molnár Fe­renc fajtelivér zsenijének ve­rítékezésével rontsa el az amúgy is kétesértékű cseh desz­kák kultúrái és szórakoztató jelentőségét. Csak annyit kí­vánunk még hozzátenni Mol­nár Neumann Ferenc prágai bukásához, hogy a Bohemia című sajtótermék dolgozói és billenősei ahhoz a fajtához tar­toznak, amelyekből Molnár Neumann Ferenc eredeti vala és igy szinte érthetetlen, hogy miért vágták agyon Háj-Mol­nár Ferenc e szellemi talpal­­o­mányát. Állatvásárok Lanyha volt az irányzat Az árak vál­tozatlanok. A vásárra 371 vágómarhát óhajtottak fel, amiből 26 maradt eladat­lan. Jobb minőségű bika 12—16.500 (kivé­­­­telesem 17—17.500), silányabb 7—11.000, magyar hízott ötkör 13.500—15.500, köze­pes 9—13.000, alárendelt 7—8000, jobb tarka hízott ökör 13—17.500 (18—18.500),­­közepes 7—12.500, alárendelt 5—6500, ma­gyar tehén 6—13.500 (18.500), tarka tehén 15—16.500 (17—17.500), bivaly 8—8700, nö­­vendékmarha 5—12.000, kicsont­ozásra szánt 3500—5000 korona volt élősúlyban kilónként. Sertésvásár. Élénk forgalom alakult ki. Az irányzat barátságos volt. A nyílt­­vásárra 1259, a zártra 186 sertést hajtot­tak fel összesem, amiből a nyiltv­ásásom 56, a zárton 3 maradt eladatlanul. Első­rendű öreg zsírsertés 19.500—21.500, fiatal nehéz 24—25.000, közepes 21.500—23.900, könnyű 18—21.500 korona volt élősúlybam kilónként. Vidékre a nyiltvásárré. 86 darabot szjárt itattak el élve. Húsvásár. Az irányzat tartott. Borjú­­fodor egészben 10—12.000, kilónként 2500—3800, juhbér 20—21.000, marhabor 17.500-18.500, juh­bőr 12—13.000 korona I i . n_ * _ x KWOniKefpt. Rádió-kihágás miatt ötszázezer korona pénzbüntetésre ítéltek egy ügyvédet Az első rádió-per a járásbíróság előtt . Az ítélet végrehajtását felfüggesztették (A Szózat tudósítójától.) Érdekes pert tárgyalt ma a büntet­őjárá­sbí­­róságon dr. Jankovics Tibor járás-­­ bíró: a per az első bírói eljárás, s amely a rádió­rendelet megjelenése­­ óta annak megszegése miatt meg i­s ind­ult. A terheltek dr. Mohr Béla ügyvéd és Russy Albert mérnök, akiket az ügyészi megbízott azzal vá­dolt, hogy engedély nélkül rádió­­állomást szereltek fel a Németvöl­gyi­ Úton. Dr. Mohr­ Béla azzal véde­kezett, hogy ő annak idején a ke­reskedelmi minisztériumban be­nyújtotta kérvényét az engedély iránt, de kérvényére hosszú idő el­telte után sem kapott választ. Kü­lönben is, mondotta dr. Mohr, a kérdéses állomás korántsem modern, hanem egészen egyszerű, primitív készülék és csak arra jó, hogy diá­kok tanuljanak, esetleg szórakozza­nak. Nem tudja, hogy ezért őt bün­tetéssel sújtják. A másik terhelt, Ru­s­sit Albert előadta, hogy ő rádió-szakember, ezért jött haza Amerikából és csak kísérleti célokra állított fel anten­nát. Russyval szemben, védekezésé­nek elhangzása után, az ügyészi megbízott elejtette a­ vádat, ame­lyet ezután a kincstár képviselője vett át. A bíróság ítéletében Russy Albertet fölmentette a­ vád alól, dr. Mohr Bélét ellenben bűnösnek mondotta ki a rádiórendeletbe üt­köző kihágásban és 500.000 korona pénzbüntetésre ítélte, az ítélet vég­rehajtását azonban felfüggesztette. Az antant Ausztria fegyver­gyártásra alkalmas gyárait meg akarja semmisíteni A nagykövetek tanácsának sürgős megkeresése az osztrák kormányhoz Bécs, szeptember 18. Az osztrák sajtó ma azt a szen­zációs hírt tárgyalja, hogy az an­tant nagykövetek tanácsa azt a ha­tározatot hozta, hogy sürgősen felszólítja az osztrák kormányt annak a hétezer gép­nek a megsemmisítésére, amely az osztrák r­agánipar tulajdo­nában van és fegyver, valamint muníciógyártásra alkalmas. E gépek megsemmisítését a St. Ger­main i békeszerződés mondja ki, ed­dig azonban e rendelkezés keresz­tülvitelét ne­m sürgették. A nagyköveti konferencia hatá­rozata hosszas tárgyalások után­­i­tt­létre és szinte teljesíthetetlen kötelezettségeket ró az osztrák ál­lam terhére. Ugyanis az osztrák államnak kötelessége kárpótlást nyújtani mindazoknak a magán­­vállalatoknak, amelyek tulajdo­nában vannak ezek a gépek. Ez a kárpótlás Ausztriára néz­ve olyan anyagi megterhelést jelent, amely veszélyeztetné részben a szanálás eredményeit is s minthogy a nagykövetek ha­tározata meglepetésszerűen jött, azt hiszik, hogy csak valami félreértésről van szó, s a nagy­követek konferenciája csak té­ves adatok alapján követeli eze­ket az intézkedéseket. Az osztrák kormány azt hangoz­tatja, hogy az összes ilyen gépek, melyek az állam és a magánipar tulajdonában voltak, már tulajdon­képen évek óta át lettek alakítva békeiparcikkek gyártására és úgy­látszik, a nagykövetek tanácsa er­ről nem vett tudomást. A szociál­demokrata párt ezt az általános felháborodást, ami ennek a határo­zatnak közhírréválása óta az egész lakosságot elfogta, arra akarja felhasználni, hogy a Ramek-kor­­mány ellen erős támadást intézze­nek. Az egész belpolitikai helyzet kritikussá vált, úgy hogy az éjjel minisztertanács volt, amelyen va­lami kiutat kerestek. A helyzet most az, hogy ebben a hangulat­ban valószínűtlen, hogy a genfi határozatokat a parlament ratifi­kálná. Ez pedig Ramek bukására vezetne. " A pénzügyminiszter nem enged állás­pontjából a fővárosi kölcsön ügyében Csak hatvan százalékot hajlandó a kormány átvállalni (A „Szózat” tudósítójától.) A bu­dapesti Városházán feszült ide­gességgel várják azoknak a tárgya­lásoknak eredményét, amelyek pén­teken délelőtt újra megindultak a főváros képviselői és a pénzügymi­niszter között, a főváros külföldi hitelezőivel esztendőben kötött egyezmény ügyében. A helyzet ugyanis rendkívül ége­tő már. A fővárosnak szeptember 20-ig okvetlenül alá kell írnia az esztendei egyezményt, különben a hitelezők semmisnek tekinthetik az egyezményt, aminek igen súlyos következményei lehetnek. Bod János pénzügyminiszter a tegnapi napon, úgy látszik, engedé­kenységének végső határáig ment el, mikor kijelentette, hogy a fővá­ros háborús törlesztéses részletei­nek mindössze 60 százalékát haj­landó átvállalni az állam. A 40 szá­zalékot, ami 14 millió aranykoronát tesz ki, a fővárosnak rögtön fizetni kellene az állam kasszájába. Ez a feltétel azonban olyan súlyos ter­het jelentene a fővárosra nézve, hogy a főváros kölcsönügyi bizott­sága tegnap este tartott ülésén nem fogadhatta el. Pénteken délelőtt a főváros nevé­ben­ Siposz Jen­ő polgármester, Ripka Ferenc főpolgármester és Teleszky János fölkeresték Bod Já­nos pénzügyminisztert és arra ké­rik, hogy a fővárosnak ezt a 14 millió aranykoronát csak öt év múlva kelljen fizetnie. Akkor sem egyszerre, hanem 35 éven át, évi 700.000 aranykoronás részletekben. A tárgyalás most folyik, de nem sok a remény rá, hogy Bod János további engedékenységre legyen hajlandó. 5 A győri vosaa£ az éjjel halálra gázolt két munkásnőt, egyet pedig életveszélyesen megsebesített Kőbánya közelében tegnap este egyik személyvonat elgázolt há­rom, munkásnőt, akik éppen a pá­lyatesten haladtak át. A mozdony­­vezető a sötétségben nem vette észre a súlyos balesetet, hanem to­vább robogott és mire a súlyosan összeroncsolt testű áldozatokhoz a mentők kiérkeztek, kettő közü­lük már holtan feküdt a sínek között és csupán a harmadik ál­dozat, Aszódi Mária volt már életben, őt rendkívül súlyos és életveszélyes sérüléseivel a Kun­­utcai kórházba szállították be. Ugyanekkor megérkezett a tör­vényszéki bonctani intézet, autója is és a szerencsétlenség két ha­lottját a törvényszéki orvostani intézetbe szállította, ahol fel fogják boncolni a holttesteket. A szerencsétlenségről az őrsze­mes rendőr még az éjszaka folya­mán értesítette az államrendőr­ség központi ügyeletét, ahol azon­nal megindították a nyomozást annak megállapítására, hogy a borzalmas szerencsétlenségért kit terhel a felelősség. Szrubián rend­­őrtanácsos, a sérülési osztály ve­zetője ma délelőttre beidézte a halálvonat vezetőjét, és személyze­tét és ugyanakkor megtették az intézkedéseket, hogy ha a szeren­csétlenség életben, maradt áldoza­ta magához térne, azonnal halgas­­sák ki. Aszódi Mária ma délelőtt, visz­­szanyerte eszméletét és így kihall­gatását az azonnal kiszállott re­ndőrtisztviselők megkezdhették. A nyomozás megállapította azt is, hogy a két halálos áldozat ne­­ve Szebenyi Margit és Türei Julia. Városy­yula fővárosi tanácsnok meghalt A fővárost, amely az utóbbi idő­ben kitűnő főtisztviselőinek egész sorát vesztette el, ma újabb súlyos veszteség érte. Várossy Gyula ta­nácsnok, a jogügyi és közlekedés­­ügyi egyesített ügyosztályok veze­tője csütörtökön éjjel váratlanul elhunyt. Várossy Gyula tanácsnok ugyan régebb idő óta betegeske­dett, tüdődaganat és vesebaj ki-, nozza — de senki sem gondolt ily korai halálára. Elhunyta, igen nagy részvétet, keltett a városhá­zán, mert Várossy Gyula egyike a főváros legkomolyabb ké­­­szülts­égű, l­eglelkiism­erete­sebb és legszorgalmasabb főtisztviselőmet, akinek kedves, szerény egyéniségét mindenki csak szeretni tudta. Városy Gyula Budapesten szüle­tett. A tudományegyetemen meg­szerezte az államtudományi dokto­rátust, és 1897-ben lépett a főváros szolgálatába. 1910-ben választották tanácsjegyzővé, 1917-ben tanácsnok­­főjegyzővé és 1918 márciusában ta­nácsnokká. Mint tanácsnok a forra­dalmak kitöréséig a tanügyi osz­tályt vezette, majd 1921-ben vette át a jogügyi osztály vezetését. Nemré­giben tért haza külföldi útjáról, hol üdülést keresett és látszólag ta­lált is. Néhány napja azonban is­mét ágynak dőlt és ma már fekete gyászlobogó hirdeti halálát a vá­rosháza ormán. Halálát özvegye és három gyer­meke siratja. A főváros tanácsa rendkívüli tanácsülésen foglalko­zott a megdöbbentő gyávaesettel Emlékét jegyzőkönyvben örökítet­ték meg. Temetéséről természetesen a főváros tanácsa gondoskodik. • 1

Next