Szózat, 1925. szeptember (7. évfolyam, 195-219. szám)

1925-09-19 / 210. szám

Látogatás a vegetáriánusok éttermében „Már bicsérdystáuak sem érdemes leírni“ —- Ahol bőn a húsevés, de a tizenkétezer koronás üres főzelék nem bűn 2 gos. 105 lovassági század, 1400 ágyú. 275 repülőgép és 95 tank ura. A védtelen Magyarország hatá­rán több mint félmillió katona áll fegyverben és még a Nép­­szövetségnek kell dönteni a fe­lett, hogy vájjon nincs*e sok puskája és ágyúja a magyar nemzetnek? A kisantant fegy­verkezése, amely eredetileg egy esetleges magyar irredentizmus ellen irányult, ma nyilvánva­lóan távolabbi, magasabb célo­kat szolgál. A kisantant konferenciáin eddig Magyarország gazdasági és pénz­ügyi helyzetének katasztrofális színben való megfestése volt a ve­­zérmotiynm, hiszen a diszkreditá­­lás is hatalmas fegyver a politikai és gazdasági hegemóniára törekvő ellenfél kezében. Ezzel szemben az igazság az, hogy a Genfben elő­adott jelentés szerint Magyaror­szág pénzügyi helyzete igen jó. A Népszövetségnek, ha ^ igazán el akarja kerülni a háborút, számolni kell azzal, hogy igenis van egy magyar kérdés, amelynek megoldá­sától éppen úgy függ as európai béke, mint a rajnai egyezménytől. A kisantant hegemóniája fojtogat­ja Magyarországot és akadályozza az egészséges nemzeti fellendülést. Párisiéi Prágáig. Varsóig, Bél-­­grádig és Bukarestig légügyi ' és kereskedelmi szerződésekkel alá­támasztott katonai szövetkezések szálai húzódnak és jogosulttá te­szik Benes imperialista intrikáit és egy még sziklaszilárdabb fran­cia-csők hegemónia megvalósításá­­ra irányuló törekvéseit. Ha a Nép­­szövetség nem gyakorolna olyan nyomást Magyarországra, bebizo­nyíthatnám, hogy a békét nemcsak a kisantant ágyúival és szuronyai­val lehet fenntartani. Felmondhat-e az örök­lakásvevő a régi bérlőnek ? A törvényszék jövő pénteken hirdeti ki ítéletét (A Szózat tudósítójától.) A gazda­sági válság következtében, mint is­meretes, a házak ám tetemesen le­szállt és ez, valamint a felmondás kötöttsége létrehozta a lakásokkal való üzérkedést. így elszaporodtak az öröklakás vagy másképen tár&as­­házvállalatok, amelyek a tulajdo­nukban levő házat mintegy részle­tekben adják el. Az ilyen vállalatok az öröklakást, mint azonnal beköl­­tözhetőt hirdetik s ha a lakás azon­nal való elfoglalásának törvényes akadályai vannak, azokat úgy kerü­lik meg, hogy a vevőt a ház egy kis részének tulajdonosául szerepeltetik, aki így, mint társtulajdonos, az út­ban álló lakónak felmondhat. így az egyik társasbáz-vállalat özv. Neumann Manóné Keleti Károly­­utca 23. szám. alatt levő házát akar­ja társasházzá alakítani és a ház­nak egyik kétszobás lakását, amely­ben _ Szenté László hírlapíró lakik, a részvénytársaság hetven millió koronáért eladta Gráf Lajos állam­­vasúti tisztviselőnek. Graf, mint a ház ll460-as részének „tulajdonosa“ nem vette tudomásul a felmondást és így perre került a sor. amelynek tárgyalását mára tűzte ki a királyi törvényszék fellebbviteli tanácsa Újhelyi tanácselnök elnöklése mel­lett. Az alperes jogi képviselője kifej­tette, hogy az egész ügylet volía­­képen a lakásrendelet kijátszását célozza. A vevő, aki öröklakást vá­sárol, nem tekinthető társtulajdo­nosnak, hiszen a telekkönyvbe társ­­tulajdonosként bekebelezve nincs, iiedig csak ezzel a bekebelezéssel nyerheti el valaki a tulajdonosi illetve táasíulajdonosi jelleget. Az érdekes és elvi jelentőségű ügyben a bíróság e hó 25-én hirdeti ki na ítéletet. (A Szózat tudósítójától.) Elmentem inkognito ntegvaceorázni a vegetáriánus étterembe. Ez az étterein a Múzeum­­körúton van áe különböző cégtáblái szerint öt. Labmaim-rcatlszerii. Hogy mi az a dr. Lahnmanin-rerDdiwer, azt nem tudom, de hogy teremnek nem terem ez az étterem, azt tudom. Egy a® első emeleten levő kisebb szoba, bét asztallal és 18 saéfkk»! és máris a mozgási lehető­ség fekte hiányával. Az asztalokon olyan kis kerek tálcák, melyekre a sörös kanesúkaf szokták rátenni, itt azonban hivatásukat profanizálva, a viz.* poha­rak aílá rakják. Mert ital -nines. Sőt. A dohányzás sinöfeen meg enged v?. Node (ártsunk sorrendet. Bevonulásom a Lahmann­rendszerbe Az a tündér, aki csengetésemre ajtót nyitott, gyanúsan mént végig. Biztosan megérezte, hogy áil-hicsérdysta vagyok, pedig igyekeztem a legjobb tehetségem szerint szimulálni a tősgyökeres bicsér­­dystát. A tündér megkérdezte, hogy mit óh at jók. Én szerényen azt feteltem, hogy vacsorát. — Hja! szólt a tündér. — Azt hiszem, maradt még valami ebédről. Majd meg­nézem. Tessék erre jönni. Előre -ment és felgyújtván a villanyt, bevezetett az étterembe, amelynek mé­reteiről már szóltam. Meglehetősen csa­lódtam, amikor láttam, hogy egyedül vagyok. Azt hittem, zsúfolva lesz a te­rem e szomorú pénztelen világban, ami­kor nem telik húsra. Meg akartam kér­dezni a tündért, hogy mindig ilyen so­kan vannak-e itt, do őnagysága ígére­téhez híven kiment a konyhába, meg­nézni, mi maradt ebédről. Unalmamban tanulmányozgattam az ét­lapot, Minden sarkában szent igék van­nak a vegetáriánus életmód hasznáról. De nemcsak igével él az ember. Hanem üres főzelékkel is. rigy ilyen üres borsó­­főzelék 12.000 korona. Csak úgy borsód­zott belé a hátam és borzalommal fel­­kiálték: Hol vagy, óh, Vas* miniszter úr és hol vagy, óh, Vass-monü!... Tárgyalásom a tündérre! De visszajött a tündér és örömmel kö­zölte, hogy mégis maradt valami az ebédről. Nagyon ajánlgatta a párolt sárgarépát és a párolt vereskáposztát, esetleg a osirátl-anított tojást. Hosszas habozás és latolgatás u-tán a párolt ve­reskáposzta mellett döntöttem. — Egész vagy félporciót hozzak! — érdeklődött a vegetáriánus tündér. — Egészet hozzon! — feleltem elszán­tan. Legfeljebb otthagyom, amit már nem tudok megenni — gondoltam ma­gamban. De igen jól fog esni arra a 20 deka szalonnára, amit a biztonság kedvé­ért megettem, mielőtt idejöttem vacso­ráink Ezt persze szintén nem mondtam meg. A tündér egy kistürelmet (kért, mert előbb fel kell melegítenie a káposztát. Megnyugtattam, hogy én nagyon türel­mes vagyok. Csak melegítse fel. Búcsú­záéul megkérdezte, hogy kenyeret vagy zsemlét parancsolok-e hozzá és azután ünnepélyesen letett egy darab zsemlét az asztalra. És üncpélyesen kivonult me­legíteni. Behatolás a bicsérdyzmus rejtelmeibe Körülbelül 10 percig volt távol. Ez­alatt behatoltam a bicsérdyzmus rejtel­meibe. Elolvastam két hústalan folyó­iratot. Az egyik címe: Bicsérdyzmus, a másiké: Vegetárius. Az első Petro­­zsényben jelenik meg, a másik Maros­­vásárhelyen. Ebből is látszik, hogy mi­lyen rossz sora van az erdélyi magyar­ságnak. Hánynak nem telhetik húsra, ha két ilyen folyóirat is meg tud je­lenni. Megtudtam, hogy Bicsérdy Bélának hívják a húsnólkiili apostolt. Az ő véleménye a két újság előtt megdönthetetlen és vitán felüli igazság. Vannak polémikus cikkek is bennük, amelyekben legvégső aduként mindig azt vágják ki: a Mester így mondja. Ez ellen nincs appeliúta. Az arad-temes­­vári színtársulat igazgatója, Fekete Mi­hály szintén bicsérdysta. Cikket is írt a Vegetárinsba. ürömmel konstatálja, hogy milyen nagy arányokban terjed a bicsérdyzmus a -.zínészok között. Az egyik lapban megható történet van a vérszökőkutakról, amelyek hajnalonként azokon a borzalmas vágóhidakon sze­gény ártatlan kis borjúk és nagy ökrök nyakából előtörnek. Csak azért, mert a barbároknak húsra van szükségük. Abban a naiv hitben voltam, hogy ve­getáriánus az, aki nem eszik húst. Most rájöttem arra, hogy ez teljesen tévés fel­fogás. Maga a Mester világosít föl erről egy hosszú értekezésben, melyet sajátüee­­zűleg méltóztaiott megírnia neki. Ez » cikk természetesem a nyomdatechnika mindén vívmányával van színesre és fel­tűnővé csinálva. Elvégre nem egy hét­köznapi ember írta, hanem maga a nagy apostol. Azt írja, hogy neui akarja „az idevágó szakirodalom könyvtárakra me­nő receptkönyveit fölöslegesen szaporí­tani“, hanem csupán elméletének néhány tévesen felfogott részét akarja jobban megmagyarázni és példákkal i’Uusztrái­­:ii. Több csoportra osztja az élelmiszere­ket, az egyik csoportban var a gabona­­nem űekből készülő sorozat, ti másik cso­portban varrnak a gyümölcsök, a harma­dikban a tejfel és így tovább. Már most egy hétpróbás vegetáriánus nem ehetik össze-vissza akármit, annak vigyáznia, kell arra, hogy csak összhangban levő é telcsoport okból szabad össze válogatnia a menüt. Egyes csoportok, ha tmiatlan és hozná nem értő módon összekonfondulódnak, akkor a gyomorban rothadást és erjedést okoznak. Pedig ez olyan borzalmas baj, amelytől minden jótét vegetáriánus lelket meg akar a Mester őrizni. Ezért aztán illusztrálásul lead egész hétre szóló ét­lapokat. Az egyiknek a felÍTata: minden­napi étrend kezdő vegetárivsoknak, a má­siké: mindennapi étrend haladó vegetá­­rUtsok részére. Kerestem azt az étrendet, amelyik vitavegetáriusok részére szól, I azonban nem talál tam meg. Kezdők ré­szére például a hétfői napra a követke­zőket ajánlja: ebédre gyümölcs, osezóo szerint és kevés tejfel. Vacsorára vörös­hagyma szeletekre vágva citrommal. Reggeli nincsen. Sőt reggeli egyálfcalá ban nem szerepel egyik étrendben senu Az ebédet is Bicsérdy mester szerint csak akkor szabad megenni, ha tényleg éhes az ember. Itt is valami újat tauul­­tnnk. Bicsérdy mester szerint nem min­dig éhes az ember akkor, ha úgy érzil vagy ha korog a gyomra. Az éhségben is vannak szerinte, hogy úgy mondjam, optikai csalódások. Megérkezik a párolt káposzta De nem folytathattam tovább kutatá­saimat a bicsérdyzmus terén, ment be­jött a tündér és hozta a felmei egitett párolt vereskáposztát. Természetesen uta­sításomhoz híven nem fél, ha­nem egész porciót. Ez az egész porció sem veit több, mint amennyit barbár húst is szolgáltató éttermekben a becsiszol et mellé garnirungnai adni Szoktak. Áhítattal, d« szinte másodper­cek alatt tüntettem el. Nem volt benne semmi különös. Egész közönséges úgy­nevezett d insztel fkáposzta volt. Egy fé­lénk pillantást vetettem közben az ét­lapra és sajnálattal konstatáltam, hogy félelmem nem volt alaptalan. Az étla­pon ez a vöröskáposzta az ötödik helyen díszlett és csekély kilencezer koronát kértek érte. Ezt a szomorú tényt már »patikusán vettem tudomásul és arra kértem a tündért, hogy fogadja el az obulusaimat, mire őnagysága kijelentet­te, hogy ő erre nem illetékes, hanem majd szó] a főárnak. Tényleg bejött egy rendkívül sovány fiatalember és átvett tőlem kilencezer koronát a káposztáért, ezret a zsemlyéért és ép olyan „köszo­­nömassan“-nal fogadta a bora valót, mint barbár kollégái szokták a húsos éltermekben. Már bicsérdystának sem érdemes lenni Mialatt kabátomat felhúztam, azon gondolkoztam, hol találom itt a legkö­zelebbi barbár éttermet, mert az a szent meggyőződés alakult ki bennem, hogy biosérdysitának sem érdemes lenni már ebben a mai szomorú pénztelen világ­ban. Meg akartam még kérdezni, hogy ki is a« a dr. Lahmann, de gondoltam magamban, ez biztosan valamilyen pro­­fétaikonkurrense Bicsérdy mesternek és különben sem az a fontos mostan. Az egyetlen fontos mostan, hogy hogyan érek leghamarabb valami barbár étte­rembe, ahol legalább egy Vass-menüt kaphatnék. Mert étvágyat íut tényleg^ kap az ember a vegetáriánus étteremben. Még akkor is, ha óvatosságból szalonnát eszik sMMa ys. f. RHWWIIinHIBIKUHi Az ünnepi kalács Szeptember 18-ika van, lan­gyos, haik, szomorkás őszi dél­után. Az imént a Nap rámo­­solygott kissé az esőfoltos kővá­zéi re, de azután elbújt a hideg» aeélszínű felhők mögé. Mindjárt hat óra. Ünnep előestéje köze-; Jedik. Valóban, sokminden úgy festig mint vigíliák délutánján. Elom-i ] ócsönd behajlás: siető emberek^ akiknek lépte nesztelenebb, mink a hétköznapok zsivajában. És; még más, amit nehéz szavakkal kifejezni, de ami úgy bizseregi az ember idegeiben, mint jól-' eső nyújtózkodás. Az ünnepek küszöbén va-j gyünk. Igen, ünnepet hirdetnek &i péküzletek kirakatai is. “Ünnepi' kalács kapható“. „Kalácssütésfci ünnepre elfogadunk.“ Piros és! fekete betűkkel. Töprengünk magunkban: talán előkészület ez karácsonyra? Kissé korai; még! Ünnep? Miféle ünnep van; a közeli napokban? Ünnep, csak-] úgy egyszerűen minden magya-: rázó jelző nélkül, ami közelebb-' ról meghatározná az ünnep mi­benlétét. Mint ahogy hirdetik a piros és fekete betűk a kará­csonyi occassiot, vagy a húsvéti; locsolóeszközök különleges ár­­kedvezményét. Ünnep; csak úgyii egyszerűen, mint az államalkotóit vallás Istenének szentelt nap. És úgy látszik, alig akadnak! olyanok, akik, mint magam,! ezen a bizarr kérdésen törnék a' fejüket. Az arcokon természetes, jóleső- rángás suhan át, ha elé­­bukkannak a piros és fekete; betűk. Ünnep van! Minden egyéb! magyarázat felesleges. Már készül az ünnepi kalács. De némelyik sütöcég ablakai mögött, az ünnepi kalácsot hir-' de tő írás mellett igen jól meg­­fér a „kétszeres kenyér kapha­tó“ otromba sablonja. Ünnepi* kalács és kétszeres kenyér. Váj­jon a Vass-sütemény fogyasztóid is fölcserélik holnap tápláléku­kat a derűsebb színezetű tésztá­val? Nem. Hisz nem az ő szá­mukra van az ünnep és az ün­nepi kalács. A Vass-kenyérevők fakó vo­nalai elvesznek az ünnepi tó-; nusban. Budapest ünnepli az 5........-ik esztendő beköszönté­sét. Ez a bizakodás, a teljesülő vágyak új bimbózásának napja. Tempora mutantur! A budapesti no. iir. ál lim,rendőrség VT. kerületi kapitánysága, mint első­fokú rendőri büntető bíróság, Kocsik János ügyében 1825 március 3-án meg­tartott tárgyaláson a következő jogerős ítéletet hozta: Kuezik János bodrogszerdaheliyi sbü- ; leíésű, .19 éves, ®ör. kath. vaíBáaú, nőé, vendéglős (vendéglője Szent László-út ! 101) ez lítiirIX. te. 7. és 14. szakaszaiba ütköző kihágás miatt, melyet azáltal követett el. hogy a bort vízzel hamisa- I tattá ég az így hamisított bort forga- j lomba hozta, a kbtk. 21. és 29. szaka- 1 szai alkalmazásával 7 napi elzárást , helyettesítő 700.000 korona mint fő- és még 700.000 korona mellékbüntetésre, | ennek behajthaitatlaneága esetién to­vábbi 7 napi elzárásra ítéli. Kötelezi ! terheltet 1.810.000 korona eljárási költ- 1 ség megtérítésére. Továbbá elrendeli az ítélet kivonatának a terhelt költsé­gére a „Szózat“ és a „Vendéglős“ c. lapokban való közzétételét és itakné­­rési engedélyének el vonósa iráot a székesfővárosi pénz ügyi gazgatóság megkeresését. Kint.. i vitéz Dr. Sándor Imre r. kapbdny, r. büntetőbbé Dr. Fráter Kálmán |l jegyzőkönyvvezető * \

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék