Szózat, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)
1925-11-01 / 247. szám
Vezér nélkül Mii© ezek a sorok elérik a magyar vidéket, éppen egy esztendeje lesz, hogy nagyatádi Szabó István, az agrárreform törekvések egyik legmarkánsabb alakja és szinte történelmi képviselője, örökálomra hunyta le fáradt szemeit. Itthagyta befejezetlenül alkotását, a földbirtokreformot, itthagyta megoldatlanul azokat a nagy kérdéseket, amelyek még mindig benne vibrálnak a szívekben és a lelkekben, de benne reszketnek a magyar politika levegőegében is. Abban a pillanatban, hogy a nagy harcos, a vezér kidőlt az élők sorától, megakadt a munka és szétzüllött a sereg. Rajongó hívei, elvbarátai és kisgazda társai elvesztették céltudatosságukat, elvesztették harcikészségüket, elvesztették ezzel politikai jelentőségüket, súlyukat is. Azok a kisgazdaképviselők, akik addig, amíg nagyatádi Szabó István élt és nyugodtan vállas magyar alakja ott mozgott a politika csataterén, tényezők voltak, akiknek állásfoglalása sorsdöntő jelentőségű volt a Bethlen-rendszer életét vagy halálát illetően. Erőt, hatalmat, politikai koncepciót, határozottprogramot ésaraktert jelentett a kisgazda csoport, de hogy a vezér elment közülük, nagyatádi Szabó István hívei megszűntek tényezők lenni, belesüppedtek a munkapártba, abba a hatalmi szerkezetbe, amelynek gépmestere, Bethlen István, koncepciótlanul, siváran és naprólnapra tengett a rendszernek, saját maga hatalmának életét. Nagyatádi Szabó István halálával kidőlt az egyedüli politikai ellensúlozó, az egyetlen valaki, aki Bethlen István politikai monopóliumát és prepponderanciáját vitássá tudta tenni. Bethlen István egyedül maradt a porondon, minden fékező erő, minden ellensúly nélkül. Azok a kisgazdaképviselők, akik nagyatádi Szabó létrán mögött ültek, már csak külső habitusukban, külső köntöseikben jelentik a kisgazdát, politikai akaratban azonban már nem. Vágyakban lehet, hogy kisgazdák még, de cselekedetekben és hatásképesség dolgában már megszűntek kisgazdák lenni, már az egységes munkapárt tagjai akiket ethlen István bealkalmazott ,a maga hatalmi szerkezetébe, joint rugót, mint hajtóerőt, mint mozgató tényezőt. A kisgazda csoportnak már nincs vezére, már elment a vezér, elment nagyatádi Szabó István. Elsikkadt a Programm, szétfoszlottak a remények és szétfoszlottak a vágyak, reménytelenségbe süppedt minden agrárpolitika, amelyet csak olyankor rángat elő Bethlen István, amikor szüksége van a maga tendéletének meghosszabbítása céljából. ’ Bethlen István legnagyobb bűne, hogy nagyatádi Szabó István halálával elsüllyesztette a kisgazda csoport lelki autonómiáját, beleszürkítette a maga többségének sima és jelentéktelen figurái közé s az agrárprogrammot sarokba dobta. Néha-néha adódik egy-egy megvillanás, azonban szervesen, határozottan és céltudatosan nem történik már semmi többé: a nagy koncepciónak, a nagy programoinak csak egyes hulladékai kerülnek elő néha-néha a lomtárból, most a hitbizományi kérdés, amely végeredményben azonban nem jelenti a nagy földbirtokreform gondolat befejezését és végső elintézését. Nagyatádi Szabó István halálának első évfordulóján kegyelettel emlékezünk meg róla, aki elment. Vesztesége a magyar közéletnek, vesztesége a színmagyarságnak, mert egy nagy történelmi gondolat képviselője volt, aki magyar természetének kiegyensúlyozottságával, higgadtságával képviselte a nagy gondolatot, amelyhez a magyarság újjászületése forr. Hogy a vezér kidőlt, nem maradt senki utána, aki méltó legyen hozzá, osztályosai közül, a gondolat, elesett, elvágódott, azonban a történelem és a történelmi felelősség hívó szavára, mindenkor és mindig megszólalunk. Megszólaltatjuk Nagyatádi programmját és igéjét, nem hagyjuk, hogy semmivé hulljon az ő munkája, s az örökségét nem engedjük belefulladni az egységes munkapárti incidenspolitika jégvermébe, ahol a magyar újjászületés programmjának egyes — Bethlen Istvánra nézve kellemetlen — pontjai szunnyadoznak. tírnapi anetím 20 dktos, tíz a 3000 Korona Szerkentőség és kiadóhivatal, VI. kat., Rózsa utca II. szám Podmaniczky-u. sarok) Telefon: Szerkesztőség József 63—52, J. 64-46, kiadóhivatal: J. 63—51 Reklamáció: J. 63-51 Hirdetés J. 189-48. Fiókkiadó hivatal: IV. Városháza u. 10. Telefon: 77—84. Keresztény fajvédő politikai napilap Előfizetési árak: egy hónapra 40.000 korona, negyed évre 120.000 korona. — Külföldre az előfizetési ár kétszeresét számítjuk. — Egyes szám ára hétköznap 2000 korona. — Vasárnapi szám ára 3000 korona. VII. évfolyam Budapest, 1925 november 1. vasárnap 247. szám Vértanuk ünnepe a Házban A nemzetgyűlés ünnepi ülése — Tisza Isván és Návay Lajos emléktáblájának leleplezése — Az országgyűlés vértaná alátt halt tisztviselőinek emléke A szociáldemokraták tüntetése a vértanuk ellen A nemzetgyűlés ünnepi ülése Az országház épületében ma leplezték le ünnepélyes keretek között, a forradalom alatt vértanúhalált halt gróf Tisza István és az országgyűlés nagynevű elnökének, Návay Lajosnak emlékét őrző táblát és azt az emléktáblát, amely a magyar országgyűlés két házának tisztviselői és alkalmazottai sorából tizenhárom hősi halott nevét őrzi. A nemzetgyűlés folyosói már tíz óra után rendkívül népesek voltak és nagyon érdekes jelenség volt, hogy a nemzetgyűlés padjai úgyszólván elvesztek a régi parlament tagjainak sokadalmában, akik úgyszólván testületileg vonultak fel erre az ünnepi alkalomra, fekete ruhában, ünnepi díszben jelentek meg valamennyien. Ott volt a régi munkapárt minden életben levő tagja, de megjelent a jelenlegi nemzetgyűlés folyosóin a régi országgyűlési ellenzék igen számos tagja. Érdekes jelenet játszódott le a jobboldali folyosón, ahol Kállay Tamás átnyújtotta Scitovszky Bélának, a nemzetgyűlés elnökének, azt az országgyűlést feloszlató botot, amivel annak idején Kállay Kristóf, aki az 1843-ik évben volt gubernátor, a kezében tartott, amikor az országgyűlést feloszlatta. Scitovszky házelnök köszönetet mondott az értékes emléktárgyért és azonnal intézkedett, hogy a A képviselőházban ma ünnepi ülésre gyülekeztek a képviselők. A forradalmmi őrjöngés két nagy áldozatának, Tisza Istvánnak és Návay Lajosnak emléktábláját leplezték le a nemzet egész közvéleményének áhitatos asszisztálája mellett. Távolmaradt az ünnepélytől a forradalom első csapata, a parlament szódi áldásokra a frakciója, amely tegnap egy kétértelmű nyilatkozatban magyarázta, meg magatartását, holott annak igazi indokai nyilvánvalók. A szociálde históriai nevezetességű botot elhelyezzék a Ház múzeumában. Scitovszky Béla házelnök egynegyed 12 órakor nyitotta meg a nemzetgyűlés ünnepi üp ülését. A megnyitás után azonnal belefogott beszédébe, amelynek elején gróf Tisza István és Návay Lajos emlékét méltatta. Amikor az elnök Tisza István nevét kiejtette, a nemzetgyűlés felállott és állva hallgatta végig Scitovszky elnök beszédét, aki többek között a következőket mondotta: — Tisza István gróf acélos bátorsága, mindig egyenes utat járó célkitűzése mert csak szembeszállni azzal az anarchiával, amely az ország rendjét fenyegette. Csak az ő rendíthetetlen bátorsága mert szembeszállni evvel az anarchiával, mert ő bízott nemzetmentő munkájában és a Parlamentarizmust nemzeti létünk palládiumának tartotta. Egész erejével szállt síkra, mint ahogy sohasem végzett fél munkát. Az anarchizmus pillanatnyi győzelme azután elsodorta és Az országgyűlés tizenhárom vértanújának emléke előtt Huszár Károly a következő részédet mondotta: — Egy hajótörött bús nemzedék gyújtja meg a nemzeti önfeláldozás oltárain a szent emlékezés örök mécseseit. A magyar országgyűlés két házának tisztviselői és alkalmazottai közüli tizenhárom mokraták fájdalommal gondolnak a munkásmozgalom mártírjaira és nem tartják megengedhetőnek, hogy a kegyeletet bárki is pártszempontok szerint osztályozza —így mondják. Tudniillik így osztályozták a kegyeletet, amikor ürüftyet kerestek arra, egészen átlátod.a' ürügyet, hogy ne dezavuálják fogadalmi múltjukat. A magyar élet ellenségei az októberi évfordulón leleplezték magukat. Az ünnepségről itt adjuk a tudósítást: hősi halott emlékét értőre öntöttük. A magyar nemzetgyűlés kegyeletes hódolatának szerény tolmácsa, vagyok ennél az emléktáblánál, amelyhez időtlen időkig járulni fognak utódaink tanulni férfias virtust és igazi honszerelmet. Megint tizenhárom vértanú! Tizenhárom drága vércsepp a magyar szenvedéseik mélységes tengerében amint nőtt ez az anarchia, úgy követte őt Návay Lajos is, ez a kiváló agyú és finomlelkű közéleti férfiú, aki mindig a szociális reform és demokratikus haladás érdekében dolgozott. Mégis, egy hűtlen cseléd gonoszsága elég volt ahhoz, hogy az anarchia ördögei életére törjenek. Most itt áll a két emléktábla. Az egyiken ennek a két hatalmas méretű vértanúnak emlékei, a másikon az ország hűséges 13 vértanújának emlékezete örökítődik meg. Mindössze öt év munkájára mutat vissza ez a két emléktábla. Mindössze öt év emlékére mutat vissza ez a két emléktábla, mégis nemzetünk ezeréves történetét foglalja össze. Ezután Scitovszky Béla házelnök felszólította a nemzetgyűlést, hogy az emléktáblák leleplezési ünnepének színhelyére vonuljanak át és az ünnepély után a napirend megállapítása céljából újra jöjjenek viszsza a terembe. A nemzetgyűlés tagjai — a szocialisták kivételével, akik tüntetően nem jelentek meg — átvonultak a kupolacsarnokkal szemben levő miniszteri folyosóra, ahol a két nemzetiszínű lobogóval letakart emléktábla várt a leleplezésre. A tábláktól jobbra és balra a széksorok állottak. Jobboldalon a kormány tagjai és a közéleti előkelőségek, baloldalt az emléktáblán megörökítettek családtagjai, a középen pedig a nemzetgyűlés tagjai és a meghívott vendégek foglaltak helyet. Az ünnepséget a Budai Dalárda nyitotta meg a Magyar Hiszekeggyel. Ezután Huszár Károly emelkedett szólásra a tizenhárom hősi halott emléktáblája előtt. Tizenhárom vértanú