Szózat, 1925. november (7. évfolyam, 247-271. szám)

1925-11-14 / 258. szám

Széchenyi István és Seilern Kreszcencia esküvője Az 1836-os sajtó a nászról — A krisztinavárosi plébánia anya­könyve őrzi a házassági bejegyzést Az eskütés diszpenzációval történt meg — A SZÓZAT tudósítójától — Széchenyi István nagy tettének, az Akadémia megalapításának ju­bileuma Tátereli k­ figyelmet a, ne­mes gróf egyén­ségére, pályájára, műveire, életkörülményeiire is. Mégsem a napi aktualitás paran­csa fordítja az érde­klődést a szel­lemi honfoglalás hőse felé, hiszen az ő gondolatai, amelyeknél kéz­zel foghatóbbakat nem eszelt ki magyar agyvelő, napról-napra időszerűbbekké válnak, belőlük él ez a nemzedék éppúgy, mint az utánunk következő. Egyszerűen illik beszélni róla, minden vonat­kozás, amelyet személye felvet, ér­dekes, a legkisebb adat, amelyet vele kapcsolatban említhetünk, olyan, hogy a­rról tudomást kell venni. A krisztinavárosi templom fő­bejáratától jobbra fakult már­ványtábla hirdeti, hogy a leg­nagyobb magyar itt tartotta eskü­vőjét. Állványok, létrák, malter­­por borítja a templomot és kör­nyékét, hetek óta folyik a reno­válás, alig találunk rá a felírásra, amely különben ezeket mondja: EZEN TEMPLOMBAN ESKÜDÖTT ÖRÖK HŰSÉGET GRÓF SZÉCHENYI ISTVÁN A LEGNAGYOBB MAGYAR NEJÉNEK, GRÓF SEYLERN CRESCENTIÁNAK 1836. FEBRUÁR LÉN. A plébániahivatalban dr. Pálfi Lajos káplán ad felvilágosítást és mutatja meg a vásott fedelű, el­sárgult lapokkal teli anyaköny­vet, ahol a gróf esküvőjének meg­történte van bejegyezve. Az 1836. esztendő anyakönyvinek hetvene­dik oldalán a sorrendben első be­jegyzés beszél Széchenyi István és Seilern Kreszcencia esküvőjé­ről. A latin szöveget magyar for­dításban, egész terjedelme szerint ideiktatjuk­ Boldog ember, aki írta, hiszen ha akarta, szemtől­­szemben, életben láthatta Széche­nyit, Petőfit, Kossuthot, Jókait, Aranyt, Madáchot. Az anyaköny­vi feljegyzés így szól: Hónap és nap: február 4-ike. A házasulok előneve, neve, val­lása: Méltóságos Sárvári és Felső­vidéki gróf Széchenyi István úr, római katolikus. Nagyméltóságú gróf Zichy Crescentia úrnő, született Seylern grófnő, római katolikus. A házasulok állása, születési- és lakóhelye. A szent korona és az apostoli királyi felség kamarása Budapes­ten. — Vásonykői gróf Zichy Ká­roly úr őexcellenciája özvegye, magyar királyi csilla­gkeresztes hölgy és a budai vár palotahölgye. A tanuk neve, előneve, állása: Busini Keglevich Gábor úr őnagyméltósága, a magyar szent korona és az apostoli király őfel­sége valóságos belső titkos taná­csosa, a kamara alelnök­e; Léderer Ignác báró úr őexcel­lenciája, őfelsége valóságos belső titkos tanácsosa­ és hadtestparancs­nok; Dessewffy Aurél gróf úr Ömél­tósága; Zichy László gróf úr Öméltó­sága; Zichy Henrik gróf úr Öméltó­sága-Az ötödik rovat, amely a disz­penzációról és az elbocsátásról ad felvilágosítást, megjegyzi, hogy Széchenyi gróf a kihirdetés alóli felmentéssel és mindkét parókusz, plébános elbocsátólevelével lépett oltár elé. Persze, amíg a tudományban idáig eljutunk, abba idő telik, rá­megy a káplán úr egész ebéd utáni sziesztája, nagyítóüveget is elő kell venni, de végül itt az ered­mény és az elhalványodott be­tűk, amelyeket valamikor bizony kissé meggondolatlanul, sebtiben vetett oda az eskető „Jacobus Marsch“ plébános úr, elmondják nekünk azt, amit tudni szeret­nénk. Említésre érdemes, miért is tar­totta esküvőjét a főrangú Széche­nyi István, éppen a krisztinavárosi templomban, amely 90 esztendő­nek előtte járván, jócskán kül­városnak számított. Pálfi dr. erre nézve is kimerítő felvilágosítás­sal szolgál: szerencsetemplomnak tartották akkortájt a krisztinavá­rosit szerte az országban. Mi en­nek az oka, ezt az alábbiakban világította meg előtisztelendősége. Budavárának a töröktől való visz­­szafoglalása után, 1686-ban pestis ütött ki a város körül s akkor egy nyolcgyermekes családapa, Fran­­czin Péter Pál, olasz származású kéményseprőmester megfogadta, hogyha a Szent Szűz megoltal­mazza családját a dög­vésztől, ak­kor szőlőjében kápolnát emel, így is lett, az isteni gondviselés meg­védte a derék iparosember h­áza­­táját s akkor Franczin Péter Pál elzarándokolt szülőföldjére, Hé olasz faluba, lemásoltatta azt a M­ária-képet, amelyet száza­dokkal előbb egy elvetemült em­ber kővel megdobott, s amely a legenda szerint, azon a helyen, a Boldogasszony homlokán vérezni kezdett. Ezt a másolatot azután magával hozta s néhány esztendő múlva már ott is állott az úgyne­vezett „Vér-kápolna“ a mai temp­lom előtti téren. A jólelkű alapító 1711 május 27-én halt meg s vég­rendeletében szőlőjét, azonfelül öt­ven pengőforintnyi készpénzét a kápolnára hagyta. Feleségével együtt a kápolna főoltára alá temették. A ká­polnából idők folyamán kegy­hely lett, mind többen ke­resték fel a kis kápolnát, hogy bajaikra írt találjanak, las­sanként egész városrész telepedett köréje, úgy hogy Buda város ne­mes magisztrátusa 1797-ben szük­ségét érezte, hogy a régi kápolnát lebontassa és templomot építsen helyébe. Ezt a templomot kereste fel Széchenyi István is, hogy meg­ás­dassa frigyét, amely a legtisz­tább lángban forrasztotta össze szívét az „isteni Kreszcenciá“-éval. Országos esemény vola ez akko­riban s­ érthető, hogy az egykori sajtó lelkesen számol be róla. A Nemzeti Ú­jság, amelynek alcíme: „Hazai s Külföldi Tudósítások“ (Alapította Néhai táblabíró T. T. Kultsár István úr, folytatva Ki­adja 1836-ra annak özvegye, szüle­tett Perger Anna Mária), elsőből dalán, az újdonságok között. ..böjt elődó 6-án r­ád leírt Széchenyi Ist­ván esküvőjéről. A riport szó sze­rint ezeket mondja: „Buda, február 1. Az ország­szerte es­ő méretes nagy hazafi, mélt. Gróf Széchenyi István úr ma estvéli 1 04 órakor ünnepelte a' Krisztina-városban, az úgy ne­vezett vér kápolnában egybeke­lését nmeit. Gr. Seilern Kres­­cencia asszony ő Excjával, a’ hold, magyar kir. kincstárnok és udv. Kamara elölülőjének, néhai nmert. Gróf Zichy Károly „ Exojának özvegyével“. Neon szabad figyelmen kivül hagyni a „Jelenkor“ tudósítását sem, amely szól róla a következő­képpen: „Széchenyi István gr. feb­ruár 4-én délesti 7 órakor Budán a Krisztina-városi szentegyház­ban (a vérkápolnában) szá­mos nép előtt, csillagkeresztes és cs. k. palotadámával, gr. Seilern Kresczencziával, eddig néhai Zichy Károly gróf, cs. kir. kamarás, val. b. t. t., ma­gyarországi kincstárnok, m. k. udv. kamarelnök ’s iiponyi fő­ispán országos tiszteletű özve­gyével házassági frigybe lépett, vele polgártársainak szentelt életét ’s szive legkéjesebb érzel­meit megosztandó. E’ szép új boglár ’s a’ vele páros viszonyok 's kötelességek a’ dicső férfiú él­tében szebb új időszakot nyitan­­danak * 1923. november 14., szombat B­asaszd szerint LoGarno nem jelenti a szerződés módosítását —. A SZÓZAT tudósítójától — Páris, nov. 13. A szenátus külügyi bizottságá­ban Pavilevé miniszterelnök je­lentést tett a szíriai eseményekről. Szerinte a damaszkuszi sajnálat­­raméltó események áldozatainak száma nem olyan magas, mint ahogy bizonyos hírek propaganda célokból állították. Szerinte tú­loztak azon katonai rendszabályok tekintetében is, amelyeket a fran­cia hatóságok azért voltak kényte­lenek végrehajtani, hogy Damasz­­kuszban a franciák és a szíriai la­kosok biztonságát biztosítsák. A miniszterelnök után Briand kül­ügyminiszter számolt be a locar­­nói eredményekről. Azt állította, hogy ez az egyezmény nem jelenti a versa­illesi szerződés módosítá­sát, sőt ellenkezőleg, fokozza, Franciaország határainak bizton­ságát. Különben is a biztonsági szerződés megalkotásánál semmi­féle más szempontot nem tartottak szem­ előtt, kizárólag azt, hogy a békét biztosítsák. Olyan új szellem­ben szerkesztették meg a szerző­dést, amely megkönnyíti a közele­dést, és­­ a tegnapi ellenségeket Európa jövőjének nagy munkájá­ban egymás mellé hozza. Nem a háború esetén való kölcsönös se­gélynyújtás, hanem ellenkezőleg, a háború elleni kölcsönsegélynyúj­­tás volt a fő cél. Vázsonyi Vilmos kijelentette, hogy Olaszország, Spanyolország, Németország és Anglia — megőrültek A demokratikus blokk újabb vezéreket keres — A SZÓZAT tudósítójától — Ka­ssai Károly klasszikus megha­tározása szerint, a kölcsönös utá­lat szilárd bázisán álló demokra­tikus blokk, csütörtökön este va­csorán ünnepelte egység­ének keser­vesen és nagynehezen sikerült meg­­foltozását. A vacsorán igen érde­kes és jellemző felszólalások hang­zottak el. Szilágyi Lajos például az új egység nagyobb dicsőségére ki­jelentette, hogy szívesen hozzájá­rulna a blokk bomlásához, ha ez a bomlás egy kormányképes liberális párt alakulását tenné lehetővé. Szilágyi Lajos beszéde után Vá­­zsonyi Vilmos mondott erőteljes zsidófajvédő beszédet. Majdnem egy órás felköszöntője folyamán egyéb­ről sem beszélt, mint az Erger-ber­­ger nóta, a numerus clausus és egyéb vélt zsidó sérelmek felett való felháborodásáról. Rendkívül jellem­ző és érdekes volt az a kijelentése, amelyben óva intette Magyarországot a külföldi példák követésétől. Szerinte Magyaroszágnak nem szabad megőrülnie, mint ahogy megőrült ma Olaszország, amely Mussolinit segítette dia­dalra, megőrült Spanyolország, ahol ma Primo di Rivera ural­kodik, megőrült Németország, amely Hindenburgot válasz­totta elnökévé és megőrült Angolország, •Mlyennek népe ugyancsak a konzervatív pár­tokat juttatta diadalra, a munkáspártokkal szemben. Szo­morúan konstatálta Vázsonyi Vil­mos, hogy ilyen körülmények kö­zött Magyarország külföldről sem­miféle bátorítást nem k­ap. E kije­lentés után egy méla akkorddal só­hajtott Oroszország felé. Kijelen­tette, hogy Magyarországon ma a megbukott orosz cárizmus jelszavai dominálnak. Éppen csakhogy azt nem mondta: pedig hát Oroszor­szágban hála Istennek megdöntöt­ték már a cárizmust a mi derék sé­mita fajtestvéreink. De ha nem is mondta, mindenesetre megértették, különösen a vacsorán jelenlévő szo­ciáldemokraták, akik sűrűn ünne­pelték Vázsonyi kijelentéseit. Végül azzal fejeződött be a go­cs­or­a, hogy Horváth Zoltán a blokkon kívül álló liberális politi­kusokhoz intézett felszólítást, hogy jöjjenek a blokk kebelére. Kijelen­tette Horváth Zoltán, hogy szíve­sen fogadják a tehetséges liberális politikusokat akár­ vezéreknek is. Ez az utolsó felszólítás valószí­nűleg Kassai vezéri ambícióinak szólt és igazán reális jelentőségű. A blokkban, ahol ugyanis minden második ember ■ vezér, egy vezérrel több vagy kevesebb már igazán sem nem­­szoroz, sem nem oszt. Az új vezér sem fogja megteremteni a blokknak egy vacsorán túlmenő egységét.

Next