Sztár Sport, 2007. október-december (10. évfolyam, 40-52. szám)
2007-10-03 / 40. szám
ajlik az élet a magyar focimocsárban. Végre ismét itt van egy olasz különítmény. Bizonyára sokan emlékeznek még arra, hogy milyen eredményesen és megbízhatóan dolgoztak olasz futballbarátaink nem is olyan régen a váci foci felvirágoztatásán, vagy éppen Pini úrra, aki a Budapest Honvéd együttesének életét aranyozta be. Ezúttal Sopronban fejti majd ki áldásos tevékenységét egy újabb olasz megmentőalakulat. Köztük van például az ezerarcú, azaz mindenhez, de különösen a futballhoz, annak is erőnléti részéhez kiválóan értő Salvatore Trunsio úr, akiről nyilván az egész világ tudja, hogy kicsoda. Eredményeinek felsorolására kevés lenne itt hely, csak egyet hadd említsek a sok közül: a 2003-2004-es szezonban a német Regionalliga másodosztályából az elsőbe, magyarán a megyei bajnokságból az NB IlI-ba vezette a Fortuna Düsseldorf együttesét. Lássuk be, ez az ember tud valamit! Tegyük össze a két kezünket, hogy végre hazánkba érkezett a világhírű, már-már Mourinhoszintű szakember. Kinek van kétsége afelől, hogy az ő szakmai igazgatói útmutatása alapján a jelenleg még csak a 13. helyen tanyázó Sopron meg sem áll majd a dobogóig a 2007-2008-as bajnokságban? S hogy utána mi következhet, azt már a kedves olvasó fantáziájára bízom. Megerősítheti a soproni híreket hitükben az érzékeny lelkületű új tulajdonos, az új agytröszt első embere, a délceg Antonio Righi. Aki a Nemzeti Sportban tudatta mindenkivel: „Mi most elkezdtünk egy munkát, hamarosan mindenki láthatja, milyen változások lesznek a csapatnál.” Látjátok, buta magyarok? Így kell ezt csinálni! Bátran rálovagolni a préri gyepére, és elkezdeni a munkát. De előtte még nagyon meg kell sértődni azon, hogy Détári Lajos kérni merészeli a nagy Antonio Righit arra, ugyan fizesse már ki a zacskós levesen éldegélő, az éhségtől sokszor vánszorgó futballisták elmaradt járandóságát, illetve a szakmai stábét, ja, és azon is durcáskodott egy sort, hogy a Sopronban igen népszerű Döme a Mór elleni kupameccsen nem állította be az ő kis kedvencét, Orlando „Magic” Aquinót. Nos, megtette ezt Döme helyett, a nagy hirtelenjében megbízott, mindig kéznél lévő, mindenre kapható edző, Végh Tibor. Aki nézte a soproniak Újpest elleni meccsét, láthatta, hogy Détári miért is mellőzte az olasz focistát, aki csatárként kb. annyira volt veszélyes az ellenfél kapujára, mint a kapus, Varga Zoltán... A vérprofi Signore Righi nem sokat teketóriázott, hanem mondvacsinált indokokkal - csúnyán beszélt vele az edző, nem adta meg a neki járó tiszteletet stb. - eltávolította azt a Détári Lajost, aki egy szedett-vedett, hitehagyott társaságból két hét alatt faragott olyan csapatot, amelyik az Újpest elleni meccsig legalább partiban volt az ellenfeleivel. Szégyen és gyalázat, amit ezek az olasz „urak” Sopronban műveltek. Amit Döme segítőivel, Ebedli Zoltánnal és Gujdár Sándorral felépített, a Righi-Trunsic duó, alig két hét leforgása alatt, a földig rombolta. Erkölcsileg és szakmailag is lenullázták a soproni futballt. Ehhez azért persze szükség volt néhány sunyi, kétkulcsos segítőre is... A jelek szerint gyorsan találtak néhány „Geréb Dezsőt” a városban. Nagy kérdés, hogy mit szól mindehhez az MLSZ vezérkara, illetve az edzőbizottság? A hatályos szabállyal ellentétben leülhet-e addig a soproniak kispadjára az új olasz edző, a 43 éves Vincenzo Cosco, amíg a klub nem fizeti ki az elküldött tréner, Détári Lajos összes járandóságát? Vagy nagyon gyorsan megegyeznek Sopronban Dömével (amire kicsi az esély, várhatóan pereskedésbe torkollik a vita), vagy trükköznek, és továbbra is a simulékony. A licenccel rendelkező Végh Tibor lesz hivatalosan az edző, pontosabban a Transio- Cosco páros magyar hangja, akik ténylegesen irányítják majd a szakmai munkát. Vincenzo Cosco nem akárki, de nem is valaki a futballszakmában. Játékosként a Serie C-ig (NB III) jutott, tizenkét éves edzői pályafutásának állomáshelyei, ahol korábban a Pagamense, a Provato, a Valle di Sangro, az Isernia és a Campobasso harmadosztályú együtteseit irányította. Campobasso? Kampobasszo... „Megszállottságot. És már gyerekként is azt jelentette. Tizenkét évesen egy hét végén képes voltam őt különböző kategóriában is rajthoz állni." Casey Stoner, a MotoGP világbajnoka arról, hogy mit jelent számára a motorozás „Ez kétségkívül óriási pillanat. Vezetni az esőben, az élen haladni és az utolsó kört megkezdeni - az eszembe ötlött, ahogy Senna tette és Prost. Egy pillanatra úgy éreztem, azon az úton haladok, hogy valami hozzájuk hasonlót érjek el." Lewis Hamilton arról, hogy mit érzett a Japán Nagydíj utolsó köreiben, amelynek megnyerésével már 12 pontra nőtt összetettbeli előnye