Tér és forma, 1930 (3. évfolyam)

III. évfolyam, 8. szám - Molnár József: Krematóriumokról

K KREMT Ó RI LT N­ O K R­Ó L tematórium magyar földre való átplán­tálásának időszerű és egészséges gondolatát, egy tiszántúli város, ne­vezetesen Debrecen vetette fel mos­tanában, amikor körülbelül 40.000­­ előirány­zott összeggel felépítteti az első halottégetőt. Ha a gondolat nem is új, — mert hiszen ha­zánkban már e század első éveiben történtek ilyen irányban kísérletezések, sőt pályanyertes tervekről is tudunk — mégis aggódva gondo­lunk az első megépítendő magyar krematórium vajúdására; nem kerül-e ez is az elődök sorsára, mielőtt megszületett volna, már meg is halt; vagy fordítva: ha minden előítélet, gáncs és til­takozás ellenére is megépül, akad-e, lesz-e majd olyan magyar építő, aki korának teljes szellemi és technikai felkészültségével oldja meg — mo­dern építészeti és technikai szempontból — ezt az annyira fontos és tegyük hozzá rendkívül ér­tékes megbízatást? Debrecen, amely felvilágosodottságáról és korszerű fejlődésre való törekvéseiről nem is egyszer adott már tanúbizonyságot, reméljük, hogy a megépítendő halott hamvasztójában nem akarja viszontlátni valamelyik elhibázott kül­földi krematórium „doppelgänger"-jét, hanem minden eszközzel oda fog hatni, hogy minden tekintetben korszerű és értékes objektummal gazdagodjék városa. A halottégetés régikeletű, története vissza­nyúlik az őskorba, a bálványimádó és tűzimádó népek homályos históriáinak legelejéig. Tudjuk, hogy Hellasban ismerték és kultiválták is a ha­lottak elégetését. A mai élő ázsiai népeknél sem ismeretlen a primitív halotthamvasztás. A holttest tűzzel való elégetése, megsemmisí­tése, pogány eredetű és jellegű szokás s mint ilyent, az európai államokban elismert és bevett vallások legtöbbje, az átértékelt és tökéletesített krematóriumok meghonosítása és felállítása elé akadályokat gördített még a 19. század első év­tizedeiben is. Tudjuk, hogy e tiltakozások ellenére is, pár évtized múlva, Európa minden művelt nyugati országában egymásután épültek meg a halott­hamvasztók. Ma már pontos statisztikai adataink vannak a krematóriumok számát illetőleg: a világháború elejéig Európában körülbelül 100—150 azoknak a száma, amelyek különböző városokban meg­épültek. Nem lesz érdektelen, ha megemlít­jük, hogy a katolikus Olaszországban jelenleg 30—40, míg Németországban 50—60 működő krematórium létezéséről tudunk. E számok nö­vekvő tendenciáját tapasztaljuk, különösen a háború utáni európai országokban, de Ameriká­ban és Japánban is. Köztudomású, hogy a technikai újítások iránt­ ­ Thomsen és Schlegel: Krematorium Sondermarkban 353

Next