Tér és forma, 1932 (5. évfolyam)

V. évfolyam, 9. szám - A Debreceni Köztemető és építményei

A IM ItKi K­M i .i kö­­ri Mi iő ÉS ÉPÍTMÉNYEI Külföldön — nevezetesen Né­metországban, Hollandiában és a Skandináv országokban mind általánosabbá válik az a gondo­lat, hogy a városok temetkezési helyeit a várost határoló árnyas erdőkben helyezzék el. Megtart­ják e fásított területek eredeti természeti szépségeit s a kisebb sírokat az erdők tisztásain ren­dezik el, a nagyobb sírokat, csa­ládi sírokat pedig a fák közé il­lesztik be. A temető ilyetén el­rendezése mellett az elveszti ri­degségét és komorságát, a te­mető a város egyik legszebb sétahelyévé lesz és így önkénte­lenül is jobban belekapcsolódik a város életébe: az élők szere­tett boldogultjai nem száműzet­nek egy kopár pusztaságba, me­lyet ép azért csak ritkán ke­resnek fel az élők. A gondolat számunkra, a ma­gyarság számára tulajdonkép­pen nem is újszerű! A magyar falusi temető mindig is árnyas liget volt é s csak a XIX. szá­zadban vesztette el ezt az ősi ka­rakterét. Amerre csak járunk A r.m,tarozó az országban, az országutak mentén látjuk az akácfák alá simuló, zöldhantos temetőket, amelyeknek ma már nem használt részeit nem csúfítják el a te­metőipar termelte obeliszkek és törött oszlopok, amelyekben a magas, virágos fűből korhadt, haj­lott fakeresztek vagy h­elyenkint fejfák bólingat­nak a vándor felé. A XIX. század különös és ma már szinte megmagyarázhatatlan ridegségében szakított ezzel a hagyománnyal s ekkor keletkez­tek azok a vigasztalan temetők, melyeket sajnos tú­l jól ismerünk. És nemcsak az Alföldön van ez így. Még azokban a városainkban is, ame­lyek büszkék környékük természeti szépségeire — itt is a „városszabályozást" művelő földmé­rők száműzték a halottak negyedét onnan, ahol zöldes a táj, ahol virít a vadvirág. Annál na­gyobb jelentőségű, annál is dicséretreméltóbb tett volt az, hogy Debrecen város új köztemető­jét a híres Nagyerdő tölgyesei alá telepítette és ezzel megelőzte nemcsak a fővárost, hanem a dombosvidék városkáit is és mintaszerű környe­zetet teremtett mindazoknak, akik a város éle­tében részt vettek, s akik, ha elhagyják ezt az életet, nem vesztik majd el a kapcsolatot azok­kal, akik szeretettel gondolnak reájuk, mert a debreceni erdei temető 100 katasztrális holdnyi közkertté vált... A szép gondolatot kitűnően valósította meg Borsos József, a város műszaki tanácsosa, aki az általános elrendezéssel a feladatnak kitűnő meg­oldását adta. A probléma meglehetősen össze­tett volt: a park közepébe kellett illeszteni a ha­talmas ravatalozó- és halottégető-házat, úgy, hogy az annak központja legyen s architekto­nikus tömegeivel uralkodjon a természeti egé­szen, de viszont abba beleilleszkedve, ne hatal­masodjon el túlságosan. S ez sikerült: az ú­j köz­temető továbbra is erdő maradt! A tervező­ mun­kán túl külön temetőszabályrendelet alkotásával kellett intézményesen gondoskodni arról, hogy a nagyszámú sírkő, családi sírhely, esetleg sír­boltok felállítása keresztbe ne húzza az erdei temető elgondolását, hanem abba beleölelkezzen! Másfél kilométeres, hatalmas útvonal vezet a temető főkapujához, amelynek közepén Né­methy László szobrászművész által megalkotott előkelően nyugodt, művészi hatású Krisztus- épü­let árkádos folyosója Foto Seicn­er

Next