Tér és forma, 1933 (6. évfolyam)

VI. évfolyam, 6. szám - dr. Bierbauer Virgil: Szállodákról

SZÁLLODÁKRÓL Az ember alaptermészetének egyik lényeges vo­nása, vándorösztöne — nomád múltjának ez a jel­legzetessége — a mai civilizált emberben is kiirtha­tatlanul él. Bármennyire is megtelepedett, változat­lanul szeret mozogni, továbbra is járja a földkerek­ségét, szereti elhagyni állandó lakóhelyét, új világot vágyik látni, új környezetbe akar kerülni... Igaz­gatásainak, vándorlásainak célja száz- és ezerféle, kóborlásainak módja és rendje erősen szétágazott. Utazik, hogy ügyes-bajos dolgait elintézze, hogy anyagi megélhetését elősegítse, utazik, hogy rokoni kapcsolatait fenntartsa és utazik, hogy szellemi kapcsolatait kiépítse. Vándorol, mert jobb életviszo­nyokat remél találni, szükségből vagy a változatos­ság kedvéért­­ kóborol, mert belefáradt abba a környezetbe, amelyet sorsszerű letelepedése reákény­szerített. Utazik gyalog és utazik repülőgépen, hogy csak a végleteket említsem. De a vándorló ember évezrednyi távolságú ősétől már annyira eltávolodott, annyira megtelepedett, hogy az utazás közben is megköveteli a biztos ott­hont, a menedéket. S mint az utazás módszereit, e menedékeket nehéz volna teljességgel felsorolni, ne­héz volna szabatosan osztályozni, körülírni. Vastag kötet kellene ahhoz, hogy a csavargó otthonától, a cserkész és turista házától a legelkényeztetettebb angol­szász hölgy igényelte luxusszállodáig mind­egyiket akár csak meg is nevezzük. De ez nem is lehet e rövid cikk célja, csak arról lehet szó, hogy a magunk szerény viszonyaira vonatkoztatva, egy bizonyos átlagnívó követelményeit némileg körül­írjuk, egy bizonyos átlagos követelményszintről szóljunk. Azt tisztázzuk annál is inkább, mert egy bizonyos kis körön túl e téren egészen különös szel­lemi zűrzavar és tájékozatlanság uralkodik miná­lunk, úgyannyira, hogy a szállodásipar, ez a mind nagyobb jelentőségű közgazdasági tényező, sem tudja, mi az, amire itt szükség van, amit a közönség igényel és igényelhet? —, amit a közönség meg is követel, ha nem is tudja jogos kívánságait szabatos formában előadni. Ennek következménye a közönség örökös elégedetlensége és az a szomorú jelenség, hogy a magyar közönség igen nagy része nem sze­reti magát magyar szállodákra bízni. Milyen a magyar átlagszálloda? — tisztelet a ki­vételeknek! — Elevenítsük fel magunkban, mi tör­ténik, ha az átlagos utazó városaink valamelyikében levő fürdőhelyünk egyikére érkezik? A városka főutcáján egy gipszdíszítményekkel ékes, de most többnyire vakolat­ját hullató szurtos sötét ház előtt állunk meg. Össze-vissza felakasztott, színüket vesztett cégtáblák, piszkos ablakok, az asz­talosmunkán lepattogzott festés ütköznek sze­münkbe. Kevéssé hívogat ez a ház! A kapualjban töredezett padozat, elpiszkolódott falak, idejemúlt falragaszok, rossz plakátok, amelyek alól egykor színpompás szobafestőmunka kandikál elő. Ütött­kopott belső ajtó­k és avatag sörszag, rég elmúlt pörköltek áporodott illatával keverve... Zsírfoltos Berghotel am Kékes in Untfarn Fotó: Seidner

Next