Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)

XI. évfolyam, 5. szám

1935-ben ugyanezt igazolják a megvaló­sulások is. Az 1933. év nyarán pályázatra ki­írt budapesti Tisza Kálmán­ téri OTI-bérház ez év tavaszán készül el és fővárosunk első nagyobb magasságú, észszerű sávos be­építésű lakóházcsoportja lesz. Ez az épület­csoport megmutatta azt, hogy észszerű ter­vezés alapján nagyobb telkeken egységes beépítésmóddal mennyire meg lehet javítani a lakásügyet, amiből következik az is, hogy a nemzeti vagyon összessége szempontjából, mint az állam polgárainak szempontjából is, minő nagy kárt jelent, amikor az egyéni építkezések során a lakásokat kisszélességű telkeken felaprózva építik meg. Nyilvánvaló a gondolkodó építész számára az, hogy a tőkebefektetésre építtető magánosok számára is hasznos volna, ha egységes tervbe illesz­kednének bele, egyes házaik felépítésénél. Persze napjaink végzetes individualizmusa közepette aligha remélhetjük ezt, hogy mind­erről valaha is sikerülni fog meggyőzni az építtetőket, ha csak nem találunk módot arra, hogy hatósági úton, támogatással, kedvez­ményekkel ez útra tereljük atomizált épít­kezéseinket. A bérházak megjelenésformája terén mind többször találkozunk a legalább külsőségei­ben mai arculatú bérházakkal, amelyek Buda­pesten, nevezetesen az új Lipótvárosban sza­porodnak el és az utóbbit Budapest „leg­modernebb" városrészévé teszik, persze nem szólva arról, hogy a Pozsonyi­ úttól keletre fekvő városnegyed úthálózata, mindennek nevezhető, csak korszerűnek nem és pedig sem a házak megvilágítása, sem a forgalom biztonsági szempontjából. Ez év nyarán indul meg egy érdekes moz­galom: egy építész­csoport áldozatos munká­val kezdi összegyűjteni a magyar népnek, a magyar falunak építészetét, a pusztulás végső határára érkezett ősi magyar építészetnek utolsó reánk maradt emlékeit. Szép fény­képek hatalmas sorozatai kerülnek ki a Rollei­flexek kamaráiból és elénk idézik a magyar­ság évszázados építőmunkájának eredményeit és maradványait. A gyűjtők célja természe­tesen több, mint szép fényképek tömegének felhalmozása: útmutatást akarnak adni az építészetnek, a házépítés megmagyarosítá­sára . . . 1936. Az építészi helyzet az öt év előtti állapothoz képest legalább némileg tisztult­nak látszik, avagy legalább is leegyszerűsö­döttnek. Az egymással szembenálló törek­vések közül az eklekticizmus, az építészi hagyományokat csak külsőségesen utánzó építészeti irány immár elmúlt, legfeljebb egy­egy kisebb-nagyobb családi ház építkezésénél látjuk azt, hogy a tervezéssel is foglalkozó vállalkozók ezt az utat követik meg s az úr­hatnám polgárok ösztöneit szolgálva, apró kastélyokat építenek, hogy megbízóik azokba állíthassák antik bútor-hamisítványaikat. Új­pesten készült, de szúette renaissance-szé­keiket és hasonszőrű vendégeik által meg­csodált barokk tabernákulumaikat... A bér­házépítkezés terén a leegyszerűsödött meg­jelenés egyszerűen divattá kezd válni és el­jutottunk oda, hogy az egyes épületek tiszteletreméltó tartózkodással illeszkednek bele az utcaképbe. Sajátos jelenség az, hogy a tervezők minő nagy súlyt fektetnek a bér­házak minél díszesebb és pompázatosabb bejárati csarnokára és különös az, hogy az építtetők itt semmiféle költségtől, luxustól Családiház Budapesten Tervezte: Miskolczy László

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék