Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)
XI. évfolyam, 5. szám
1935-ben ugyanezt igazolják a megvalósulások is. Az 1933. év nyarán pályázatra kiírt budapesti Tisza Kálmán téri OTI-bérház ez év tavaszán készül el és fővárosunk első nagyobb magasságú, észszerű sávos beépítésű lakóházcsoportja lesz. Ez az épületcsoport megmutatta azt, hogy észszerű tervezés alapján nagyobb telkeken egységes beépítésmóddal mennyire meg lehet javítani a lakásügyet, amiből következik az is, hogy a nemzeti vagyon összessége szempontjából, mint az állam polgárainak szempontjából is, minő nagy kárt jelent, amikor az egyéni építkezések során a lakásokat kisszélességű telkeken felaprózva építik meg. Nyilvánvaló a gondolkodó építész számára az, hogy a tőkebefektetésre építtető magánosok számára is hasznos volna, ha egységes tervbe illeszkednének bele, egyes házaik felépítésénél. Persze napjaink végzetes individualizmusa közepette aligha remélhetjük ezt, hogy minderről valaha is sikerülni fog meggyőzni az építtetőket, ha csak nem találunk módot arra, hogy hatósági úton, támogatással, kedvezményekkel ez útra tereljük atomizált építkezéseinket. A bérházak megjelenésformája terén mind többször találkozunk a legalább külsőségeiben mai arculatú bérházakkal, amelyek Budapesten, nevezetesen az új Lipótvárosban szaporodnak el és az utóbbit Budapest „legmodernebb" városrészévé teszik, persze nem szólva arról, hogy a Pozsonyi úttól keletre fekvő városnegyed úthálózata, mindennek nevezhető, csak korszerűnek nem és pedig sem a házak megvilágítása, sem a forgalom biztonsági szempontjából. Ez év nyarán indul meg egy érdekes mozgalom: egy építészcsoport áldozatos munkával kezdi összegyűjteni a magyar népnek, a magyar falunak építészetét, a pusztulás végső határára érkezett ősi magyar építészetnek utolsó reánk maradt emlékeit. Szép fényképek hatalmas sorozatai kerülnek ki a Rolleiflexek kamaráiból és elénk idézik a magyarság évszázados építőmunkájának eredményeit és maradványait. A gyűjtők célja természetesen több, mint szép fényképek tömegének felhalmozása: útmutatást akarnak adni az építészetnek, a házépítés megmagyarosítására . . . 1936. Az építészi helyzet az öt év előtti állapothoz képest legalább némileg tisztultnak látszik, avagy legalább is leegyszerűsödöttnek. Az egymással szembenálló törekvések közül az eklekticizmus, az építészi hagyományokat csak külsőségesen utánzó építészeti irány immár elmúlt, legfeljebb egyegy kisebb-nagyobb családi ház építkezésénél látjuk azt, hogy a tervezéssel is foglalkozó vállalkozók ezt az utat követik meg s az úrhatnám polgárok ösztöneit szolgálva, apró kastélyokat építenek, hogy megbízóik azokba állíthassák antik bútor-hamisítványaikat. Újpesten készült, de szúette renaissance-székeiket és hasonszőrű vendégeik által megcsodált barokk tabernákulumaikat... A bérházépítkezés terén a leegyszerűsödött megjelenés egyszerűen divattá kezd válni és eljutottunk oda, hogy az egyes épületek tiszteletreméltó tartózkodással illeszkednek bele az utcaképbe. Sajátos jelenség az, hogy a tervezők minő nagy súlyt fektetnek a bérházak minél díszesebb és pompázatosabb bejárati csarnokára és különös az, hogy az építtetők itt semmiféle költségtől, luxustól Családiház Budapesten Tervezte: Miskolczy László