Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)
XI. évfolyam, 5. szám
vissza nem riadnak és az építész számára lehetővé teszik, márványnak, üvegnek, az új nemesfémeknek szinte korlátlan alkalmazását. Az alaprajz terén nagyobbára uralkodik a háromemeletes építkezés, amelynek lényege a másodfokú világítású, ajtókkal áttört halmak létesítése, ennek a semmire nem használható helyiségnek kialakítása. Csak ritkán jelentkeznek a jobb alaprajzi megoldások. Jellegzetes végül, hogy a lakásokat a lakásépítő technika minden újszerű vívmányával felszerelik, ami által az aránylag kisebb lakások jóval többet nyújtanak, mint a régebbi nagyobb lakások. Sajnálatos csak az, hogy mindez a haladás kizárólag az inkább luxusjellegű lakásokban jelentkezik és a kisebb olcsóbb lakások minősége terén javulást alig lehet megállapítani. Egyes építészcsoportok mind erősebben hangoztatják annak szükségét, hogy „Magyarországon építsünk magyarosan". De különös és feltűnő, hogy azok, akik ezt a követelményt a leghangosabban ismétlik, amikor komolyabb és nagyobbszabású építkezésekhez jutnak, ez elveiket félreteszik és a korszerűnek érzett formák útját járják. Véleményünk szerint azonban az, amit alkotnak mégis csak magyar, mert magyarok, magyar anyagokkal, magyar viszonyokra építenek. És ha munkájukat összehasonlítjuk a különböző külföldi országokban felépített hasonló épületekkel, élesen meg lehet különböztetni azoktól. Tulajdonképpen nem történik más, mint ami a magyar építészetet 1000 év óta jellemzi: nagyobb arányú feladatoknál a magyar építész igyekszik és törekszik a kor európaiaságát elérni. Mindezen a Koppánymítosz előtérbe nyomulása semmit sem változtathat! A falusi lakóház és a városi lakóház a nagy középület formailag sohasem azonosodhatik, mert lényegénél fogva más életet, más célokat szolgál, más a térbeli mivolta és így az abból adódó formai megjelenése is. A vita, amelyik itt folyik, úgy látjuk, nem is annyira építészeti, hanem leggyakrabban személyi természetű okokra nyúlik vissza, amelyek eléggé ismeretesek, mintsem hogy azokat ez oldalakon taglalni kellene. Viszont a magyar építőhagyományok mind erőteljesebb ütemű vizsgálata, beható felismerése fölötte érdekessé válhat, nevezetesen ha mélyrehatóbb lesz, aminek jelei a legkülönfélébb helyeken kezdenek mutatkozni. Budapesten a Közmunka Tanács vezetőségének újjáalakítása erős városépítészeti tevékenységet indított meg. Nemcsak hogy egymást követik a nagyobbszabású városrendezési tervpályázatok, hanem érdekes és nagyszabású városrendezési munkák is megindulnak: a dunaparti gyorsforgalmi út kiépítése, a Madách-sugárút megnyitása olyan események, melyek a városrendező akaratnak benyomásteljes megnyilvánulásai. És mindez az egyes épület tervezői számára is művészi előnnyé válhatik, mert kialakul az a keret, amelybe a tervező beleilleszkedhetik a saját elgondolásával. A feladatok helyes megoldására való eszmélés tünetét kell abban is látnunk, hogy végre komoly munka indul meg az új budapesti építési szabályrendeletnek, mint az országos építési szabályrendeletnek újjáalkotására, illetve megteremtésére. Ha ezek a törvényes eszközök életbe lépnek — amint azt most már remélhetjük —, akkor a magyar építés számára egy jobb jövőnek alapjait fektette le korunk. 1937. év elején a CIAM (a Modern Építészeti Kongresszusok) keleteurópai csoportjai Budapesten találkoznak és tanácskozásaik legérdekesebb momentuma az volt, hogy határozatot fogadnak el, hogy a CIAM-kongresszusok napirendjére felveendőnek tartják a falusi lakásépítések kérdését is, amely számos ország számára szinte jelen- Oromfal a szolnoki Tabánban