Tér és forma, 1938 (11. évfolyam)

XI. évfolyam, 5. szám

vissza nem riadnak és az építész számára lehetővé teszik, márványnak, üvegnek, az új nemesfémeknek szinte korlátlan alkalmazását. Az alaprajz terén nagyobbára uralkodik a háromemeletes építkezés, amelynek lényege a másodfokú világítású, ajtókkal áttört halm­ak létesítése, ennek a semmire nem használható helyiségnek kialakítása. Csak ritkán jelent­keznek a jobb alaprajzi megoldások. Jelleg­zetes végül, hogy a lakásokat a lakásépítő technika minden újszerű vívmányával fel­szerelik, ami által az aránylag kisebb lakások jóval többet nyújtanak, mint a régebbi nagyobb lakások. Sajnálatos csak az, hogy mindez a haladás kizárólag az inkább luxus­jellegű lakásokban jelentkezik és a kisebb olcsóbb lakások minősége terén javulást alig lehet megállapítani. Egyes építész­csoportok mind erősebben hangoztatják annak szükségét, hogy „Magyar­országon építsünk magyarosan". De különös és feltűnő, hogy azok, akik ezt a követel­ményt a leghangosabban ismétlik, amikor komolyabb és nagyobbszabású építkezések­hez jutnak, ez elveiket félreteszik és a kor­szerűnek érzett formák útját járják. Vélemé­nyünk szerint azonban az, amit alkotnak mégis csak magyar, mert magyarok, magyar anyagokkal, magyar viszonyokra építenek. És ha munkájukat összehasonlítjuk a külön­böző külföldi országokban felépített hasonló épületekkel, élesen meg lehet különböztetni azoktól. Tulajdonképpen nem történik más, mint ami a magyar építészetet 1000 év óta jellemzi: nagyobb arányú feladatoknál a magyar építész igyekszik és törekszik a kor európaiaságát elérni. Mindezen a Koppány­mítosz előtérbe nyomulása semmit sem változ­tathat! A falusi lakóház és a városi lakóház a nagy középület formailag sohasem azono­sodhatik, mert lényegénél fogva más életet, más célokat szolgál, más a térbeli mivolta és így az abból adódó formai megjelenése is. A vita, amelyik itt folyik, úgy látjuk, nem is annyira építészeti, hanem leggyakrabban személyi természetű okokra nyúlik vissza, amelyek eléggé ismeretesek, mintsem hogy azokat ez oldalakon taglalni kellene. Viszont a magyar építőhagyományok mind erőteljesebb ütemű vizsgálata, beható fel­ismerése fölötte érdekessé válhat, neveze­tesen ha mélyrehatóbb lesz, aminek jelei a legkülönfélébb helyeken kezdenek mutat­kozni. Budapesten a Közmunka Tanács vezető­ségének újjáalakítása erős városépítészeti tevékenységet indított meg. Nemcsak hogy egymást követik a nagyobbszabású város­rendezési tervpályázatok, hanem érdekes és nagyszabású városrendezési munkák is meg­indulnak: a dunaparti gyorsforgalmi út ki­építése, a Madách-sugárút megnyitása olyan események, melyek a városrendező akaratnak benyomásteljes megnyilvánulásai. És mindez az egyes épület tervezői számára is művészi előnnyé válhatik, mert kialakul az a keret, amelybe a tervező beleilleszkedhetik a saját elgondolásával. A feladatok helyes meg­oldására való eszmélés tünetét­ kell abban is látnunk, hogy végre komoly munka indul meg az új budapesti építési szabályrendelet­nek, mint az országos építési szabályrendelet­nek újjáalkotására, illetve megteremtésére. Ha ezek a törvényes eszközök életbe lépnek — amint azt most már remélhetjük —, akkor a magyar építés számára egy jobb jövőnek alapjait fektette le korunk. 1937. év elején a CI­AM (a Modern Építé­szeti Kongresszusok) keleteurópai csoportjai Budapesten találkoznak és tanácskozásaik legérdekesebb momentuma az volt, hogy határozatot fogadnak el, hogy a CIAM-kongresszusok napirendjére felveendőnek tartják a falusi lakásépítések kérdését is, amely számos ország számára szinte jelen- Oromfal a szolnoki Tabánban

Next