Tér és forma, 1940 (13. évfolyam)

XIII. évfolyam, 7. szám - G. A.: A korszerű építészet a rádióban

DR. ROSTÁS ILONA ÉS DR. REITZER BÉLA: EZER MUNKÁS A SZABAD IDEJÉRŐL. 17 oldal — különlenyomat a Munkaügyi Szemléből, Bpest, 1940. Reitzer Béla és Rostás Ilona e tanulmányban egy ma rendkívül aktuális kérdésbe próbálnak belevilágí­tani: a szabadidő-mozgalom problémájába, neveze­tesen a munkás oldaláról teszik azt vizsgálat tárgyává, statisztikai felvételekkel egy szegedi és egy pestkör­nyéki csoport kikérdezésével igyekszenek felismerni a munkásságnak a szabadidő felhasználására vonat­kozó vágyait. A kérdésfelállítás és annak vizsgálata folytán a munka és annak eredményei némileg távol állanak a Tér és Forma érdeklődési körétől,­­ azon­ban a munkamódszer és annak kidolgozása igen ér­dekes példát szolgáltat, amelynek nyomán városren­dezési szempontból nagyfontosságú szociális kérdé­sek volnának tisztázhatók. Itt elsősorban gondolunk például arra, hogy hasonló munkamódszerekkel meg­világítható volna a munkahely és a lakás viszonyának kérdése, főként az, hogy a budapesti ipartelepek munkássága hol lakik, minő részben lakik a fővároson kívül? — ennélfogva mennyi időt fordít utazga­tásra? — és milyen okoknál fogva lakik a főváros határain túl? Szeretnék, ha a szerzők, nevezetesen Reitzer Béla hivatali állásánál fogva felvethetné ezt a problémát és hasonló alapossággal kivizsgálná. B. V. SCHÖN ARNOLD: A pesti Calvin-téri református templom, Budapest, 1939. — A pesti Deák-téri evan­gélikus templom, Budapest, 1939. A budapesti templom-építkezések történetének jeles kutatója, Schön Arnold, ebben a két füzetben a Pollack Mihály építette Deák-téri és a Hofrichter József tervezte Calvin-téri templom építéstörténetét írta meg. Az utolsó évtizedben megjelent hasonló alapos kutatásokra felépített írásaival együtt ez a két füzet úgyszólván összes régebbi templomainak épí­téstörténetét nyújtja. Sajnálatos az, hogy Schön Ar­nold ez értékes munkái apró füzetekben, nehezen hozzáférhető különlenyomatokban szóródtak szét, s úgy tartjuk, itt volna az ideje annak, hogy ezek a tanulmányok most már összefoglalva, egyetlen kötet­ben lássanak napvilágot és összefüggő áttekintést nyújtsanak a XVIII. sz. és a XIX. sz. első felének budapesti egyházi építészetéről. B. V. A Tér és Forma az egyetlen magyar építőművészeti folyóirat 13 év óta szolgálja a magyar építészeti kultúra ügyét * V ) Tervező építészek és építéssel foglalkozó hivatalok számára nélkülözhetetlen VARGHA LÁSZLÓ: A TILALMASI TANYÁK ÉPÍT­KEZÉSE. Adatok a nagykunsági népi építkezéshez. 64 oldal, 24 fényképpel és 7 táblarajzzal. Egyetemi­nyomda kiadása, Budapest, 1940. A fejlődő magyar házkutatás egyik érdekes és ér­tékes eredménye Vargha László munkája. Vargha mint építész dolgozott éveken át a felejthetetlen Győrffy professzor intézetében és e tevékenysége során részletes vizsgálat tárgyává tette a Karcag mel­letti tilalmasi tanyák építészetét és ezzel megörökí­tette a jövő számára e tájnak jellegzetes épületfor­máját, a tüzelő ólas tanyákét. A rendkívül lelkiisme­retes felvételek, amelyeket a szerző 1:50-es léptékű rajzokban közöl és a szövegrészben behatóan ismer­tet, mintaszerűek, mert a felvételi rajzokból ez ősi eredetű, de ma is élő építkezéseknek minden apró részlete kitűnik. Így és ennél fogva Vargha László munkája utat mutat a magyar házkutatásnak, amely az elmélyedésnek ezt a fokát, a részletkutatásnak ezt a mértékét eddig még el nem érte. B. V. HERGÁR VIKTOR: MÓDSZER A MAGYAR VI­DÉKI VÁROSOK ÖVEZETI TERVÉNEK ELKÉSZÍTÉ­SÉRE. 30 oldal, 6 táblával, — különlenyomat a Városi Szemléből, Budapest, 1940. Hergár Viktor, a szegedi városrendező, ebben az alapos tanulmányában utat kíván mutatni a városren­dezési törvény értelmében felállítandó övezeti rend­szer megállapításához, nevezetesen arra törekszik, hogy az eddigi érzés szerinti övezeti terület kijelölése helyett számszerű módon legyen megállapítható a népesség jövőbeli növekedéséhez szükséges és a különböző lakásformák elterjedéséhez mért terület. Az alapos matematikai módszerekkel kidolgozott né­pesség-növekedés-számításhoz hasonlót nemcsak, hogy a magyar irodalomban, hanem a külföldiben sem találtunk eddig. Kifogásunk legfeljebb az le­hetne, hogy félőnek látszik, várjon e számítási mód­szert e füzetnek magasszintű tárgyalása nyomán min­denki alkalmazni tudja-e? Amikor a szegedi város­rendező ez új tanulmányát örömmel üdvözöljük, ak­kor nem mulaszthatjuk el, hogy reámutassunk arra a sajnálatos körülményre, hogy Szeged városrendezési műveletei nem haladnak előre, dacára annak, hogy e nagy városunk műszaki hivatala kitűnő szakembe­rekkel rendelkezik. B. V.

Next