Tér és forma, 1944-1945 (17-18. évfolyam)

XVII. évfolyam, 2. szám - Iván Szilárd: Megemlékezés Szabados Jenőről

Megemlékezés Szabados Jenőről (1911—1942.) Nincs szomorúbb, mint a kettétört fiatal, tehetséges élet. A remények még nem váltak valóra, minden cs­ak ígéret, kérdés marad, nincs beteljesedés . . . Szabados Jenő élete ilyen szomorú törés. A sors nem adta meg Neki a teljes kibontakozás lehetőségét, élete vi­rágjában, 1942 augusztus 8-án, 31 éves korában, elesett az orosz fronton. Vele a magyar művészet, legígéretesebb tehetségét vesztette el. Szabados Jenő a Markó-utcai Bolyai reálgimnázium el­végzése után, 1930 novemberében, Szőnyi István festőisko­lájába került. A következő évben Réti István növendéke lett a Képzőművészeti Főiskolán, ennek végeztével közép­iskolai rajztanári oklevelet is nyert. A főiskolai évek alatt először finom, gyöngéd rajzokkal tűnt ki, majd később erőteljes, szinte brutálisan mintázott tanulmányokat festett, erős torzítással. Törekedett az erede­tiségre, kereste a szokatlant. Kompozicionális próbálkozá­saiban gondolati elemeket bízott a festői nyelvre. (Ilye­nekkel mindvégig próbálkozott.) Akkoriban az általa han­goztatott kiábrándultnak látszó filozófiát. Azokat a gondo- Szabados Jenő: önarckép (65X50 cm, olaj)

Next