A testnevelés tanítása, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)

1984 / 1. szám - Harsányi L. et al.: Sportoló iskolai tanulók motorikus tulajdonságainak fejlődése

Sportoló iskolai tanulók motorikus tulajdonságainak fejlődése HARSÁNYI LÁSZLÓ DIÓSDI LÁSZLÓ - hírt Károly -M­­ARTIN MÁRTA - VERES LÁSZLÓ Bevezető Hazánkban ma már a 10—18 éves felnövekvő nemzedék döntő többsége iskolai tanuló. Közü­lük egyre többen sportolnak rendszeresen. Ezért többek között az is fontos a testnevelő tanárok számára, hogy - amint azt BAKONYI (1,2) a nem sportoló magyar iskolai tanulókra érvényesen már kimutatta — milyen a magyar, rendszeresen sportoló fiatalok teljesítményfejlő­désének üteme. Fontos az is, hogy e tekintet­ben ilyen eltérések mutatkoznak a nem spor­toló, sportoló és a sportolók közül a nemzet­közi élvonalba tartozók között. E kérdések fon­tosságát az húzza alá, hogy a különbségek isme­rete a fejlesztéssel és tehetséggondozással kap­csolatos feladatok megoldását elősegítheti. Ezért arra vállalkoztunk, hogy 2306 fő fiú és 2160 fő 10—18 év közti leány atléta 100, 400 és 800 m-es síkfutó, magasugró, távolugró, súly­lökő és gerelyhajító teljesítményét nemenként, versenyszámonként és életévenként rendszerez­zük, s ezek alapján megvizsgáljuk teljesítmény­fejlődésük változását. A vizsgált minta adatait az 1982. évről, az atlétika versenyszabályai szerinti pontossággal a Magyar Atlétikai Szövetség bocsátotta rendelke­zésünkre. A mintavétel az egész országot átfo­góan, A—B—C—D kategóriás szakosztályokra terjedt ki. A feldolgozásnál kiszámítottuk a szokásos, valamennyi matematikai statisztikai paramétert, a koreltéréseket és a proporciókat is. Itt most csak a proporcionális értékeket hasz­náljuk fel. (Ezen azt értjük, hogy az egy ver­senyszámban elért 18. évi teljesítmény középér­téket 100%-nak véve, ennek arányában fejeztük ki a többi életévbeli teljesítményeket — %-ban). Ezek az értékek azt mutatják, hogy a 10—18 év közt egy-egy motorikus tulajdonságot illetően mlyen fokú, hány fa kis a fejlettség színvonala. Az általunk vizsgált minta proporciós értékeit összehasonlítottuk BAKONYI (1,2) nem spor­toló magyar iskolai tanulóknál, magasugrásban HARSÁNYI—M. MARTIN (3), a többi verseny­számban SEBŐ (6) ugyancsak iskolás korú, de nemzetközi élvonalbeli teljesítményt elért atlé­ták eredményeinek proporcióival. Az adatokat grafikusan ábrázoltuk. A vastagon meghúzott vonalak a funkcióérettség úgynevezett „kritikus szakaszait” jelzik. Funkcióérettségen egy moto­rikus tulajdonságra vonatkozóan azt az életsza­kaszt értjük, amikor az adott tulajdonság egyik évről a másikra történő javulása az egyedfejlő­dés során a legnagyobb ütemű. Ez azt is jelenti, hogy fejlesztésére a szervezet már érett. Az edzésingerek ekkor a leghatásosabbak. Ugyan­akkor az edzésingerek „kritikus szakaszbeli” elmaradása később alig pótolható hiánnyal jár. Azaz a tanítvány már nem érheti el az öröklött adottságainak megfelelő felső motorikus telje­sítményhatárt. Ezért a funkcióérettség „kritikus szakaszainak” ismerete mind az iskolai testneve­lés, mind a sportolás szempontjából rendkívüli jelentőségű. Eredmények Eredményeinket az 1—7. ábrán mutatjuk be. Mindkét nemnél egyaránt azt tapasztaltuk, hogy 10 éves korban az atléták teljesítményei már magas fokú, 50—70% közötti fejlettséget mutattak a vágtaképesség (100 m), az anaerob állóképesség (400 m), az aerob-anaerob állóké­pesség (800 m) és az ugrásokhoz szükséges rob­banékony gyorserő (magas-, távolugrás) terén. 100 m-es SÍKFUTÁS Teljesítmény % 60 Ю 11 12 13 14 15 16 17 18 Életkor H 1.ábra Magyar iskolás korú atléták proporcionális értékei a 18 évi teljesítmény %-ában !

Next