A testnevelés tanítása, 1984 (20. évfolyam, 1-6. szám)
1984 / 1. szám - Harsányi L. et al.: Sportoló iskolai tanulók motorikus tulajdonságainak fejlődése
Sportoló iskolai tanulók motorikus tulajdonságainak fejlődése HARSÁNYI LÁSZLÓ DIÓSDI LÁSZLÓ - hírt Károly -MARTIN MÁRTA - VERES LÁSZLÓ Bevezető Hazánkban ma már a 10—18 éves felnövekvő nemzedék döntő többsége iskolai tanuló. Közülük egyre többen sportolnak rendszeresen. Ezért többek között az is fontos a testnevelő tanárok számára, hogy - amint azt BAKONYI (1,2) a nem sportoló magyar iskolai tanulókra érvényesen már kimutatta — milyen a magyar, rendszeresen sportoló fiatalok teljesítményfejlődésének üteme. Fontos az is, hogy e tekintetben ilyen eltérések mutatkoznak a nem sportoló, sportoló és a sportolók közül a nemzetközi élvonalba tartozók között. E kérdések fontosságát az húzza alá, hogy a különbségek ismerete a fejlesztéssel és tehetséggondozással kapcsolatos feladatok megoldását elősegítheti. Ezért arra vállalkoztunk, hogy 2306 fő fiú és 2160 fő 10—18 év közti leány atléta 100, 400 és 800 m-es síkfutó, magasugró, távolugró, súlylökő és gerelyhajító teljesítményét nemenként, versenyszámonként és életévenként rendszerezzük, s ezek alapján megvizsgáljuk teljesítményfejlődésük változását. A vizsgált minta adatait az 1982. évről, az atlétika versenyszabályai szerinti pontossággal a Magyar Atlétikai Szövetség bocsátotta rendelkezésünkre. A mintavétel az egész országot átfogóan, A—B—C—D kategóriás szakosztályokra terjedt ki. A feldolgozásnál kiszámítottuk a szokásos, valamennyi matematikai statisztikai paramétert, a koreltéréseket és a proporciókat is. Itt most csak a proporcionális értékeket használjuk fel. (Ezen azt értjük, hogy az egy versenyszámban elért 18. évi teljesítmény középértéket 100%-nak véve, ennek arányában fejeztük ki a többi életévbeli teljesítményeket — %-ban). Ezek az értékek azt mutatják, hogy a 10—18 év közt egy-egy motorikus tulajdonságot illetően mlyen fokú, hány fa kis a fejlettség színvonala. Az általunk vizsgált minta proporciós értékeit összehasonlítottuk BAKONYI (1,2) nem sportoló magyar iskolai tanulóknál, magasugrásban HARSÁNYI—M. MARTIN (3), a többi versenyszámban SEBŐ (6) ugyancsak iskolás korú, de nemzetközi élvonalbeli teljesítményt elért atléták eredményeinek proporcióival. Az adatokat grafikusan ábrázoltuk. A vastagon meghúzott vonalak a funkcióérettség úgynevezett „kritikus szakaszait” jelzik. Funkcióérettségen egy motorikus tulajdonságra vonatkozóan azt az életszakaszt értjük, amikor az adott tulajdonság egyik évről a másikra történő javulása az egyedfejlődés során a legnagyobb ütemű. Ez azt is jelenti, hogy fejlesztésére a szervezet már érett. Az edzésingerek ekkor a leghatásosabbak. Ugyanakkor az edzésingerek „kritikus szakaszbeli” elmaradása később alig pótolható hiánnyal jár. Azaz a tanítvány már nem érheti el az öröklött adottságainak megfelelő felső motorikus teljesítményhatárt. Ezért a funkcióérettség „kritikus szakaszainak” ismerete mind az iskolai testnevelés, mind a sportolás szempontjából rendkívüli jelentőségű. Eredmények Eredményeinket az 1—7. ábrán mutatjuk be. Mindkét nemnél egyaránt azt tapasztaltuk, hogy 10 éves korban az atléták teljesítményei már magas fokú, 50—70% közötti fejlettséget mutattak a vágtaképesség (100 m), az anaerob állóképesség (400 m), az aerob-anaerob állóképesség (800 m) és az ugrásokhoz szükséges robbanékony gyorserő (magas-, távolugrás) terén. 100 m-es SÍKFUTÁS Teljesítmény % 60 Ю 11 12 13 14 15 16 17 18 Életkor H 1.ábra Magyar iskolás korú atléták proporcionális értékei a 18 évi teljesítmény %-ában !