A testnevelés tanítása, 1986 (22. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 1. szám - Andor György: Amit az ember nagyon szeret, azt nem győzi csinálni. Beszélgetés dr. Burka Endrével
Amit az ember nagyon szeret, azt nem győzi csinálni — Beszélgetés dr. Burka Endrével — — Hogyan kezdődött a pályád? 1925-ben születtem Jászberényben. 1944- ben felvettek a Testnevelési Főiskolára, de a háború miatt valójában csak 1945- ben kezdtem meg tanulmányaimat. 1949- ben Nagykőrösön lettem tanár. — Milyen volt a Testnevelési Főiskola a felszabadulás után. Ideiglenes állapotok voltak. Sok volt a romos épület, az első munka a romeltakarítás volt. Rendkívül jó közösség alakult ki. A főiskolások között alig volt igazán jobboldali beállítottságú, inkább az angolszász orientáció volt jellemző. Tehát a német megszállás alatt alapvetően progresszív nézeteket képviseltek. És ők a harcok után vissza is jöttek a főiskolára. A mostani díszterem volt az aula, akkor a mi mindenes termünk. Voltak itt előadások, esténként itt jöttünk össze, beszélgettünk. Akii a teremben egy zongora, valaki mindig játszott rajta. A klub szerepét is betöltötte az aula. Ennek nagy közösségformáló ereje volt. Tehát talán elsősorban a rossz körülmények hoztak össze minket. Aztán jöttek a koalíciós idők, a fordulat éve. Ekkor már rendkívül kiélezett helyzetek is előfordultak. Differenciálódott az emberek beállítottsága. Ez viszont emelte a szavak, a tettek jelentőségét, ott tényleg feketén-fehéren kellett megnyilatkozni. Kitűnő volt a tanári kar is, például Dr. Hepp Ferenc, Kerezsi Endre, dr. Bácsalmási Péter, dr. Koltai Jenő, dr. Zibolen Endre és mások tanítottak. És nagyszerű szakembereket képeztek. Kollégám volt például — rangsor nélkül, ahogy a nevek hirtelen eszembe jutnak — Sipos György és Szíjj Zoltán, későbbi tanszékvezetők, Kiss István, a kor legjobb öttusázója, aki még mérnöki diplomát is szerzett, a válogatott futballkapus Henni Géza. Nagy György ma is egyetemi tanár a Testnevelési Főiskolán. Aztán dr. Csanádi Árpádot, Csanádi Ferencet, Páder Jánost is meg kell említeni — mindenki felsorolása hosszú listát eredményezne. — Miért választottad a Testnevelési Főiskolát? Hazudnék, ha most valami különös érdeklődésről beszélnék. A szüleim is meglepődtek a választásomon, ők azt várták, hogy műszaki pályára megyek. De a mai napig sem bántam meg, hogy ezt a foglalkozást választottam. Hallatlanul izgalmasnak, érdekesnek tartom. Teljes életprogramot tud adni az embernek. — Milyen belső motiváltság segített a döntésben? Érdekelt, tetszett, vonzott. Biztosan közrejátszott gimnáziumi tanárom, Szántai József egyénisége is. De alapvetően nem tudom megindokolni. Sohase gondoltam más pályára. — Sportoltál-e valaha valamit komolyabban? Igen. A gimnáziumban tornából voltam erősebb, de azért nem voltam igazán tornász. A főiskolán szakképzésként teniszeztem és vívtam. Teniszben versenyeztem is, vívásban nem. Viszont versenyeztem kalapácsvetésben, ebben még főiskolai csapatcsúcsot is értünk el. Amikor a nagykőrösi tanítóképzőbe kerültem, akkor versenyszerűen kosaraztam. Tehát több, egymástól nagyon különböző sportágat műveltem, de egyiket sem élsportszinten, hanem jó közepes versenyzői színvonalon. — Eredményeid? Kalapácsvetésben a másodosztályúak között egyszer az év legjobbja voltam. Kosárlabdában eljutottunk a megyei osztályozókig, tehát későbbi NB I-es csapatok vertek ki minket. — Ma sportolsz-e rendszeresen? Igen. Van otthon súlyzóm, leginkább kondicionáló tornát végzek. Meg ami fizikai munka adódik, és ez nem is kevés.