A testnevelés tanítása, 1986 (22. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 1. szám - Andor György: Amit az ember nagyon szeret, azt nem győzi csinálni. Beszélgetés dr. Burka Endrével

Amit az ember nagyon szeret, azt nem győzi csinálni — Beszélgetés dr. Burka Endrével — — Hogyan kezdődött a pályád? 1925-ben születtem Jászberényben. 1944- ben felvettek a Testnevelési Főiskolára, de a háború miatt valójában csak 1945- ben kezdtem meg tanulmányaimat. 1949- ben Nagykőrösön lettem tanár. — Milyen volt a Testnevelési Főiskola a felszabadulás után. Ideiglenes állapotok voltak. Sok volt a romos épület, az első munka a romeltaka­rítás volt. Rendkívül jó közösség alakult ki. A főiskolások között alig volt igazán jobboldali beállítottságú, inkább az angol­szász orientáció volt jellemző. Tehát a né­met megszállás alatt alapvetően prog­resszív nézeteket képviseltek. És ők a harcok után vissza is jöttek a főiskolára. A mostani díszterem volt az aula, akkor a mi mindenes termünk. Voltak itt elő­adások, esténként itt jöttünk össze, be­szélgettünk. Akii a teremben egy zongo­ra, valaki mindig játszott rajta. A klub szerepét is betöltötte az aula. Ennek nagy közösségformáló ereje volt. Tehát talán elsősorban a rossz körülmények hoztak össze minket. Aztán jöttek a koalíciós idők, a fordulat éve. Ekkor már rendkí­vül kiélezett helyzetek is előfordultak. Differenciálódott az emberek beállított­sága. Ez viszont emelte a szavak, a tet­tek jelentőségét, ott tényleg feketén-fe­­héren kellett megnyilatkozni. Kitűnő volt a tanári kar is, például Dr. Hepp Ferenc, Kerezsi Endre, dr. Bácsalmási Péter, dr. Koltai Jenő, dr. Zibolen Endre és má­sok tanítottak. És nagyszerű szakembere­ket képeztek. Kollégám volt például — rangsor nélkül, ahogy a nevek hirtelen eszembe jutnak — Sipos György és Szíjj Zoltán, későbbi tanszékvezetők, Kiss Ist­ván, a kor legjobb öttusázója, aki még mérnöki diplomát is szerzett, a válogatott futballkapus Henni Géza. Nagy György ma is egyetemi tanár a Testnevelési Fő­iskolán. Aztán dr. Csanádi Árpádot, Csa­nádi Ferencet, Páder Jánost is meg kell említeni — mindenki felsorolása hosszú listát eredményezne. — Miért választottad a Testnevelési Fő­iskolát? Hazudnék, ha most valami különös ér­deklődésről beszélnék. A szüleim is meg­lepődtek a választásomon, ők azt várták, hogy műszaki pályára megyek. De a mai napig sem bántam meg, hogy ezt a fog­lalkozást választottam. Hallatlanul izgal­masnak, érdekesnek tartom. Teljes élet­programot tud adni az embernek. — Milyen belső motiváltság segített a döntésben? Érdekelt, tetszett, vonzott. Biztosan közrejátszott gimnáziumi tanárom, Szán­tai József egyénisége is. De alapvetően nem tudom megindokolni. Sohase gondol­tam más pályára. — Sportoltál-e valaha valamit komo­lyabban? Igen. A gimnáziumban tornából voltam erősebb, de azért nem voltam igazán tor­nász. A főiskolán szakképzésként teniszez­tem és vívtam. Teniszben versenyeztem is, vívásban nem. Viszont versenyeztem ka­lapácsvetésben, ebben még főiskolai csa­patcsúcsot is értünk el. Amikor a nagy­kőrösi tanítóképzőbe kerültem, akkor ver­senyszerűen kosaraztam. Tehát több, egy­mástól nagyon különböző sportágat mű­veltem, de egyiket sem élsportszinten, ha­nem jó közepes versenyzői színvonalon. — Eredményeid? Kalapácsvetésben a másodosztályúak között egyszer az év legjobbja voltam. Kosárlabdában eljutottunk a megyei osz­­tályozókig, tehát későbbi NB I-es csapatok vertek ki minket. — Ma sportolsz-e rendszeresen? Igen. Van otthon súlyzóm, leginkább kondicionáló tornát végzek. Meg ami fi­zikai munka adódik, és ez nem is kevés.

Next