Testneveléstudomány, 1967 (Budapest, 1967)
Könyvszemle
KÖNYVSZEMLE Kun László adjunktus: A sport története (Medicina, Sport, Budapest, 1965) A hazai sporttörténetírásban jelentősnek tekinthetjük a Sportkönyvkiadónak ezt a kiadványát. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a magyarországi testnevelés- és sporttörténetírásban az 1950-es évek elején bekövetkezett fellendülést még ez évtized második felében törés, majd visszaesés követte. E műfaj első valóban szakavatott metodikusát, I. Tóth Zoltán dr.-t követően elhúnyt az ókori olimpiák feledhetetlen krónikása, Mező Ferenc dr. is. Földes Éva dr. kandidátus megváltoztatta érdeklődését, és felhagyott a sporttörténet művelésével, Bély Miklós főiskolai tanár pedig az 1957 — 58. évi nekilendülést követően visszatért a szőkebb értelemben vett testnevelési problémák kutatásához. Az így gazdátlanná vált tudományág fejlődését a történettudomány és a könyvtári szakirodalom egyéb területéről iderándult sportszakírók lelkesedése aligha biztosíthatta. A sporttörténeti források szisztematikus feltárásához az 1960-as évek elején a Testnevelési Főiskola egyik tanára, Kun László adjunktus fogott hozzá. Az első ilyen vonatkozású cikkeiről eleinte azt hittük, hogy tevékenysége a bicskával hályogot operáló juhász munkásságához hasonlítható, olyan biztos kézzel nyúlt a legrázósabb elvi kérdésekhez és tette helyre a felépítményelemek sajátos szövevényében a testkultúra fejlődésével kapcsolatos problémákat. Később a különböző sporttörténeti és a rokonterületeken kifejtett munkásságából kiderült, hogy „szikéjét” nagyon is tudatosan forgatja. A Vívás története c. művével az egyes sportágak történetének tudományos feldolgozásához, a Sportpolitikai ismeretek nem egészen pontos és szerencsés című monográfiájával pedig a sportpszichológiai kutatás alapjaihoz járult hozzá jelentős mértékben. Több éves előtanulmányozás után jelentette meg A sport története c. könyvének I. kötetét, amely egyben a Testnevelési Főiskola tankönyve is. A mű „belépője” Coubertin: Óda a sporthoz c. költeménye. Az ezt követő bevezetésben a hazai sporttörténetírás problematikájával foglalkozik, s egyben bepillantást enged a sporttörténészek műhelytitkaiba is. Az I. fejezetben a testkultúra kialakulásának összetevőit elemzi, ugyanakkor ismeretelméleti megalapozást ad azoknak az alapvető tendenciáknak a megértéséhez, amelyek iránytűként szolgálnak a testkultúra további fejlődéstörvényeihez. A II. fejezetben egy kiforrott sporttörténész munkamódszerével találkozunk, aki a maga konkrétságában képes elemezni a rabszolgatartó társadalom rendkívül árnyalt viszonyaival összefüggően kialakult testkultúrát. Egyben kibontakozik az európa-, illetve hungarocentrikus szemlélettel való szakítás törekvése is. A III. fejezetben a középkor és a reneszánsz testkultúrájával foglalkozik. Érdekes és sajátos módon ragadja meg a „kettős kultúra” és ezen belül a népi játékok szerepének sokat vitatott problematikáját. A IV. fejezetből az újkorba való átmenet 17 — 18. századi periódusát, a testkultúra hőskorát, az ún. gentleman sport időszakát ismerjük meg. Az újkor testkultúrájával foglalkozó V. fejezet fényt derít az iskolai testnevelés és a modern társadalmi sport kialakulására. A VI. fejezet az Európa- és világbajnokságok, továbbá az olimpiai és a regionális játékok kialakulását mutatja be. A tankönyvet irodalomjegyzék, részletes, pontos időrendi táblázat és kisenciklopédiaszerű jegyzetek zárják le. E történeti szintézis válogató, összegező vonalvezetése mellett sok újat ad a részproblémák vonatkozásában is: a testkultúra egyes elemeinek keletkezése, elterjedése, a testkultúra sajátos szerepe, a testkultúra mozgásanyagának integrációja, illetve differenciálódásának elemzésénél. A sporttörténészek által éppen bonyolultságuk miatt megkerült kialakuláselméleteket (Schiller, Reinac, Spencer) marxista kritikával illeti. Külön figyelmet érdemel — a jelentős külföldi visszhangot kiváltó hipotézise, amellyel az ókori görög játékok kialakulását magyarázza (avatási próbák, mágiaelmélet, halottkultusz, politikai együvé tartozás), továbbá azoknak a gazdasági, kulturális és személyi tényezőknek a feltárása, amelyek végső soron az újkori olimpiák megalapításához vezettek. Összegezve: a művet a tárgyi gazdagság, a történelmi materializmus ismeretelméleti elveinek következetes alkalmazása, a tézisek és fejtegetések bő példázatú illusztrálása, tankönyvszerű logikus felépítése, a történés belső drámaiságának gazdag kifejező készsége avatja korszerű kultúrtörténeti munkává. Ezzel nemcsak a szemlélődéstől, misztifikálástól és a vulgarizálástól mentes sporttörténész-metodikához járul hozzá, hanem megütötte a sporttörténeti és szociológiai munka pártos, igaz mondanivalójának alaphangját is. Fejtegetései egyben felelősségébresztők, amennyiben felhívják a figyelmet a testkultúra társadalmi szerepének és terminológia rendszerének differenciáltabb meghatározására s nem utolsósorban arra, hogy hasonló szellemben kellene megalkotni a hazai testnevelés- és sporttörténetet is. Természetesen egy szintézis jellegű munka egy könyvben a részletkérdések zömét csak érinteni képes. Ennek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy a könyv anyaga helyenként túlságosan tömörítettnek, sőt indokolatlanul meghúzottnak tűnik. Különösen világossá válik ez akkor, ha összehasonlítjuk a szerző előző tanévben kiadott jegyzetével. A történészszem számára — és valószínűleg mások számára is — teljesen érthetetlen, mi indokolta a tananyag I. és II. kötetre való szétbontását. Ez nemcsak az események leírásának kronológikus és tematikus logikáját töri meg, hanem didaktikai szempontból is zavaró. Az itt említett formai problémáktól eltekintve egyetérthetünk egyik bírálójának azon véleményével, hogy a könyv szerencsés ökonómiával egy egész könyvtári tudás végső lényegét képes magában egyesíteni, s mint színes, gyakran izgalmas folyamatokat feltáró mű, nemcsak a testnevelőtanár képzés számára hasznos szemléletformáló eszköz, hanem élvezetes és érdekfeszítő olvasmány mindazoknak, akik a testnevelés és a sportproblémák iránt mélyebben érdeklődnek. Reméljük, hogy a nagy érdeklődéssel várt II. kötete is hamarosan megjelenik. Dr. Velkey Ferenc történész