Testneveléstudomány, 1967 (Budapest, 1967)

Könyvszemle

KÖNYVSZEMLE Kun László adjunktus: A sport története (Medicina, Sport, Budapest, 1965) A hazai sporttörténetírásban jelentősnek tekinthet­jük a Sportkönyvkiadónak ezt a kiadványát. Valamennyien emlékszünk arra, hogy a magyar­­országi testnevelés- és sporttörténetírásban az 1950-es évek elején bekövetkezett fellendülést még ez évtized második felében törés, majd visszaesés követte. E műfaj első valóban szakavatott metodikusát, I. Tóth Zoltán dr.-t követően elhúnyt az ókori olimpiák feledhetetlen krónikása, Mező Ferenc dr. is. Földes Éva dr. kandidátus megváltoztatta érdeklődését, és felhagyott a sporttör­ténet művelésével, Bély Miklós főiskolai tanár pedig az 1957 — 58. évi nekilendülést követően visszatért a sző­kebb értelemben vett testnevelési problémák kutatásá­hoz. Az így gazdátlanná vált tudományág fejlődését a történettudomány és a könyvtári szakirodalom egyéb területéről iderándult sportszakírók lelkesedése aligha biztosíthatta. A sport­történeti források szisztematikus feltárásá­hoz az 1960-as évek elején a Testnevelési Főiskola egyik tanára, Kun László adjunktus fogott hozzá. Az első ilyen vonatkozású cikkeiről eleinte azt hittük, hogy tevékenysége a bicskával hályogot operáló juhász munkásságához hasonlítható, olyan biztos kézzel nyúlt a legrázósabb elvi kérdésekhez és tette helyre a felépít­ményelemek sajátos szövevényében a testkultúra fejlő­désével kapcsolatos problémákat. Később a különböző sporttörténeti és a rokonterületeken kifejtett munkás­ságából kiderült, hogy „szikéjét” nagyon is tudatosan forgatja. A Vívás története c. művével az egyes sport­ágak történetének tudományos feldolgozásához, a Sport­­politikai ismeretek nem egészen pontos és szerencsés című monográfiájával pedig a sportpszichológiai kutatás alapjaihoz járult hozzá jelentős mértékben. Több éves előtanulmányozás után jelentette meg A sport története c. könyvének I. kötetét, amely egyben a Testnevelési Főiskola tankönyve is. A mű „belépője” Coubertin: Óda a sporthoz c. költeménye. Az ezt követő bevezetésben a hazai sporttörténetírás problematiká­jával foglalkozik, s egyben bepillantást enged a sport­­történészek műhelytitkaiba is. Az I. fejezetben a test­kultúra kialakulásának összetevőit elemzi, ugyanakkor ismeretelméleti megalapozást ad azoknak az alapvető tendenciáknak a megértéséhez, amelyek iránytűként szolgálnak a testkultúra további fejlődéstörvényeihez. A II. fejezetben egy kiforrott sporttörténész munka­­módszerével találkozunk, aki a maga konkrétságában képes elemezni a rabszolgatartó társadalom rendkívül árnyalt viszonyaival összefüggően kialakult testkultúrát. Egyben kibontakozik az európa-, illetve hungarocent­­rikus szemlélettel való szakítás törekvése is. A III. feje­zetben a középkor és a reneszánsz testkultúrájával fog­lalkozik. Érdekes és sajátos módon ragadja meg a „kettős kultúra” és ezen belül a népi játékok szerepének sokat vitatott problematikáját. A IV. fejezetből az új­korba való átmenet 17 — 18. századi periódusát, a test­kultúra hőskorát, az ún. gentleman sport időszakát ismerjük meg. Az újkor testkultúrájával foglalkozó V. fejezet fényt derít az iskolai testnevelés és a modern társadalmi sport kialakulására. A VI. fejezet az Európa- és világbajnokságok, továbbá az olimpiai és a regionális játékok kialakulását mutatja be. A tankönyvet iroda­lomjegyzék, részletes, pontos időrendi táblázat és kis­enciklopédiaszerű jegyzetek zárják le. E történeti szintézis válogató, összegező vonal­­vezetése mellett sok újat ad a részproblémák vonatkozá­sában is: a testkultúra egyes elemeinek keletkezése, el­terjedése, a testkultúra sajátos szerepe, a testkultúra mozgásanyagának integrációja, illetve differenciálódásá­nak elemzésénél. A sporttörténészek által éppen bonyo­lultságuk miatt megkerült kialakuláselméleteket (Schil­ler, Reinac, Spencer) marxista kritikával illeti. Külön figyelmet érdemel — a jelentős külföldi visszhangot kiváltó­­ hipotézise, amellyel az ókori görög játékok kialakulását magyarázza (avatási próbák, mágiaelmélet, halottkultusz, politikai együvé tartozás), továbbá azok­nak a gazdasági, kulturális és személyi tényezőknek a feltárása, amelyek végső soron az újkori olimpiák meg­alapításához vezettek. Összegezve: a művet a tárgyi gazdagság, a törté­nelmi materializmus ismeretelméleti elveinek következe­tes alkalmazása, a tézisek és fejtegetések bő példázatú illusztrálása, tankönyvszerű logikus felépítése, a törté­nés belső drámaiságának gazdag kifejező készsége avatja korszerű kultúrtörténeti munkává. Ezzel nemcsak a szemlélődéstől, misztifikálástól és a vulgarizálástól men­tes sporttörténész-metodikához járul hozzá, hanem meg­ütötte a sporttörténeti és szociológiai munka pártos, igaz mondanivalójának alaphangját is. Fejtegetései egyben felelősségébresztők, amennyiben felhívják a figyelmet a testkultúra társadalmi szerepének és termi­nológia rendszerének differenciáltabb meghatározására s nem utolsósorban arra, hogy hasonló szellemben kel­lene megalkotni a hazai testnevelés- és sporttörténe­tet is. Természetesen egy szintézis jellegű munka egy könyvben a részletkérdések zömét csak érinteni képes. Ennek ellenére nem hallgathatjuk el, hogy a könyv anyaga helyenként túlságosan tömörítettnek, sőt indo­kolatlanul meghúzottnak tűnik. Különösen világossá válik ez akkor, ha összehasonlítjuk a szerző előző tan­évben kiadott jegyzetével. A történészszem számára — és valószínűleg mások számára is — teljesen érthetetlen, mi indokolta a tananyag I. és II. kötetre való szétbon­tását. Ez nemcsak az események leírásának kronológi­­kus és tematikus logikáját töri meg, hanem didaktikai szempontból is zavaró. Az itt említett formai problémáktól eltekintve egyetérthetünk egyik bírálójának azon véleményével, hogy a könyv szerencsés ökonómiával egy egész könyv­tári tudás végső lényegét képes magában egyesíteni, s mint színes, gyakran izgalmas folyamatokat feltáró mű, nemcsak a testnevelőtanár képzés számára hasznos szemléletformáló eszköz, hanem élvezetes és érdek­feszítő olvasmány mindazoknak, akik a testnevelés és a sportproblémák iránt mélyebben érdeklődnek. Reméljük, hogy a nagy érdeklődéssel várt II. kötete is hamarosan megjelenik. Dr. Velkey Ferenc történész

Next