Tábortűz, 1963 (7. évfolyam, 6-24. szám)

1963-09-09 / 17. szám

• ••••••• Apák és fák ... de anyák és lányok is egymással , versenyezve tanulnak ma a nappali és az­­ esti iskolákban. Az általános iskola el-­­­végzése után gimnáziumok, technikumok.­­ ipari-tanuló iskolák várják a tanulni­­ vágyó fiatalokat. Nem fontos tanulni! Volt olyan iskola is a világon, ahol ez volt a jelszó: »Nem fontos tanulni, a lé­nyeg a gyakorlat". Dewey amerikai isko­lájában a múlt század végén a diákok műhelyekben dolgoztak, könyvtárba jár­hattak, azt gyártottak, azt építettek és azt olvastak, amihez kedvük volt. Ne irigyeld ezt a nagy »szabadságot«, mert hidd el, a végén semmihez, sem értett ez a furcsa diáknépség. Pont, pont vesszőcske... Az amerikai iskolások nem osztályzato­kat, hanem pontokat szereznek a bizo­nyítványba. Háromszáz tantárgy közül választhatnak néhányat, amelyet »hall­gatni« akarnak. Ezzel már megszerezhetik a kellő pontsz­ámot. Ennek az az ered­ménye, hogy az amrikai diák úgy is ki­járhatja az iskolát, hogy életében nem tanult pl.: földrajzot vagy fizikát. *4 Tábortűz ISKOLA! ISKOLA! ISKOLA! »Ucseba nacsinajetszja!« — »School begins!« — »Das Schuljahr beginnt!« — »Rentréé!« — »Kezdődik az, iskola! — kiáltják világszerte sok-sok nyelven a gyerekek ősszel, de van, ahol tavasszal, amikor a hosszú vakáció után ismét meg­szólal az iskola — munkára, tanulásra — szólító csengője. Tudod-e mióta, hány évszázad, évezred óta szokás, hogy a csengő, a harang vagy egyszerűen csak a tanító hívó szavára összegyűlnek a gyerekek? Így volt ez már az ókori Spártában, Athénben és így van ez ma is. Mióta csak emberek élnek a világon, a fiatalok min­dig tanultak az idősebbektől. Persze más­ként tanultak és mást, mint Te­ma. Egy azonban bizonyos, a tudás soha sem pottyant az égből. Azért mindenkinek mindenkor meg kellett küzdenie. Az emberiség évezredek alatt sokféle­fajta ismeretet halmozott fel — a »Tudo­mányok Tárházában« nagy a »szorongás«, pedig lakói egyre szaporodnak: újabb és újabb »albérlők«, »társbérlők« jelentkez­nek a felfedezések, tapasztalatok formá­jában, sőt még »főbérlők« is megjelennek a színen, hiszen napjainkban új tudo­mányágak vannak születőben. Dehát ez a Te szerencséd! Ha magad­nak kellene minden utat bejárnod ahhoz, hogy megismerd a hegyeket, vizeket, ak­kor igaz, hogy kalandos utazásokban lehetne részed, de nem vinnéd sokra. Egy emberöltő alatt csak egy-egy téglá­val lehet hozzájárulni a »Tárház« bőví­téséhez, felépíteni lehetetlen lenne, így hát be kell látnod, hogy ma vég­eredményben nagyon könnyű dolgod van az iskolában: évezredeket »takarítasz meg«. Hiszen csak annyi a dolgod, hogy megtanuld a könyvből és az órán azokat a tudományokat, amelyeket az előző nem­zedékek életük során szereztek meg. A legelső iskola Az első iskolába az ősember fia-lánya járt. Nem iskolapadban, hanem a gyakor­latban tanulták meg az életfenntartáshoz szükséges tudományokat: a bunkó forga­tását, a kőpattintást, dárdavetést. Jaj volt annak, aki rosszul vizsgázott! A barlangi medve félelmetes ellenfél volt, könnyen végzett a rossz tanulóval. 1

Next