Tájékoztató, 1982
1982 / 3. szám
Alexandert rendkívüli mértékben foglalkoztatták az igazán nagy egyéniségek, az önmagukat és korukat erőteljesen kifejező, a maguk cselekvési terrénumát megtaláló, az értékeiket felszínre hozó kiemelkedő személyiségek. Ennek a felfokozott érdeklődésnek köszönhető számos jól sikerült írótművészi portréja. A nagy emberek című kötetben 39 egybegyűjtve olvashatjuk több ilyen jellegű tanulmányát. Michelangelót a "fenség művészeként" mutatja be, aki "erőfeszítés nélkül is nagy". Rousseu-ról elsősorban azt tartja feljegyzésre méltónak, hogy "tüneményes életet élt s tüneményes hatást váltott ki, s hogy számunkra ő fedezte fel (újra) a természetet s mint valami megszállott hirdette, hogy "Ъеппе még boldog lehet az ember". H.Taine (akit Alexander még a párizsi egyetemen hallgatott) elsősorban termékenységével nyűgözte le tanítványát. Negyven kötetnyi munkát hagyott hátra. Az angol irodalom történetét tizenegy kötetben, az értelem lélektanát két kötetben, de irt képzőművészeti tanulmányokat és úti rajzokat is. Vonzó volt Alexander számára Taine miliő elmélete is, főleg az a gondolata, hogy az embert nem lehet elszigetelten nézni, mert vele kapcsolatban és körülötte minden mindennel összefügg, ezért az egyén sem tekinthető soha csupán önmagában. A nagy magyar gondolkodók közül — Madáchon kívül, akinek főművéről, Az ember tragédiájáról egy igen alapos tanulmányt ir (ebből később még idézünk) ~ elsősorban Petőfi, Jókai és Mikszáth alakja foglalkoztatja Alexandert. A világ számára — Írja ~ Magyarország mindig Petőfi nemzetét és Petőfi mindig Magyarország költőjét fogja jelenteni. Petőfi megajándékozta a világot a magyar szellemmel. Petőfiben és Petőfi által a nemzetek megértik Magyarországot, és Magyarország megérti a többi nemzetet. Petőfi a világszellembe olvasztotta Magyarországot, bennünket pedig megismertetett a világszellemmel. Petőfivel Magyarország a nagy csúcsok látókörébe lépett, ő maga a magyar szellem kimagasló csúcsa. Az ő világa éppúgy kimeríthetetlen, mint a természet. Dalaiban a világ énekel. Petőfi a szabadságharc, a harc, a forradalom költője volt, de ugyanakkor a természet, a szerelem költője is. Megénekelte a népet, amelyet nagynak, erősnek és szabadnak akart látni. Embernél, művésznél több volt, mert hatalmas tragédiává formálta életét. Jókairól megállapítja Alexander, hogy az egész nemzet enfant gate-ja (becegyereke) volt. Korán feltörő tehetség, aki azonnal elismerésre talált. Irodalmi pályafutása húszéves korában kezdődött és ötvenéves írói jubileumára jelentek meg összes művei száz kötetben. Gyakran teszik fel a kérdést, vajon ez a termékenység nem ment-e a színvonal rovására? Alexander véleménye szerint Jókai egy olyan vulkánhoz hasonlítható, amely a nagy kitörések alkalmával nemcsak lángot és lávát szórt, hanem hamut is. Mert vitathatatlan, hogy irt Jókai gyengébb műveket is, de ezeket azután mindig remekművek követték. Képes volt többször is megújulni s ezt a méltóságteljes öregek nem bocsátották meg neki. Jókai fantázia dolgában, típusalkotásban, és eszményesítésben felülmúlhatatlan volt. Szinte megelevenedik, amit leír. Még kíméletlen bírálói is kénytelenek elismerni, hogy az elbeszélő művészet egyik legnagyobb mestere volt. Évtizedeken át irodalmi vezetője volt a magyar szellemnek, az új Magyarország művészi - 54 -