Tájékozódási futás, 1967 (1-12. szám)
1967-01-01 / 1. szám
A tájékozódási verseny bölcsőjénél Sportunk 55 éves múltra tekint vissza. Amit a nagyapák kezdettek meg, ma az unokák folytatják. Érthető, hogy az unokák szeretnének egyetmást tudni nagyapáik viselt dolgairól. Nem puszta kíváncsiságból: önkritikát akarnak gyakorolni, jól sáfárkodtak-e az örökséggel; mi az, amit átvettek, mit használtak fel belőle, mit fejlesztettek tovább, és mi az, amit - mint divatjamúltat - családi "lomtárba" kellett helyezni... Mint minden őstörténet, a mi sportunk őstörténete is nagyrészt hagyományokon nyugszik. Anonymusunk krónikája ugyanolyan megbízható, mint azé a másik Anonymusé, aki a Városligetben ül és eltakarja az arcát... A harmincas évek elején történt - így kezdi a krónikás - hogy az annak idején számos turista-egyesület közül az egyik, ennek már a nevét is tudjuk: a Duna Sport Club turista szakosztálya, valami új formát akart a turisztikába bevezetni. Nevet nem adtak az újszülöttnek, az apa nevét sem sikerült bizonyossággal mgállapítani. Csak annyi bizonyos, hogy valamenynyien a Duna Sport Club nemzetségéhez tartoztak. Az újszülött nevelésében - amíg két lábra tudott állni- az egész nemzetség részt vett, és eljött az ideje, hogy bemutassák a turista nagycsaládnak. Itt véget ér a legenda és kezdődik az írott történelem. Az első feljegyzések a Duna Sport Club turista szakosztálya akkori vezetőjének, Berend Ottónak köszönhetők. Ő mutatta be először saját klubjában a többek által kidolgozott tervezetet. Még az sem világos, hogy ez a tervezet kinek az agyában fogamzott meg, és nem volt-e rá hatással idegen, külföldi példa. Mert hiszen az északi népeknél a tájékozódás sportja már régebben divatban volt és könnyen lehetséges, hogy idegen kulturhatás történt, amelyről a névtelen szerző szerényen hallgatott. Az első versenyszabályok ugyan kizárólag magyar eredetre engednek következtetni! A fő követelmény ugyanis a jellegzetesen kényelmes magyar járásmód volt. Csak szép lassan menni az útvonalon és ne felejtsd a közmondást: "Lassan járj, tovább érsz". Minden ellenőrző állomástól a következőig az útszakaszt az előre megszabott, de a versenyző előtt titokban tartott "normál"időben kellett végigjárni. Ezt a méltóságteljes turista-tempó alapján számították ki Aki ennél is méltóságteljesebb időben érkezett az ellenőrző állomáshoz, az biztosan "kevert". Ezért a késéshez mért számú büntetőpontot kapott. Mert azért ez mégsem volt verseny, hanem "tájékozódási terepgyakorlat". Aki pedig korábban merészelt érkezni a kelleténél, az még súlyosabb büntetésben részesült. Az még nem tudja, milyen mérsékelt, milyen bölcsen elmélyedő tempóban kell az öntudatos turistának járnia... Egyébként a "verseny" szót még csak kiejteni sem volt szabad! Már ezért is kizárást indítványozott valaki az akkori Magyar Turista Szövetségben. Egy másik felháborodott ellenzője a tájékozódás sportjának, azt egyenesen a lóversennyel hasonlította össze. A legnagyobb magyar turista egyesület elnöke pedig kijelentette, hogy az ő egyesülete ilyen megmozdulásokban nem vesz részt. Ilyen körülmények között a Magyar Turista Szövetség megtagadta az új túra-formától a hivatalos elismerést. Később a Szövetség ügyvezető elnöke mégis vállalta az első egyesületközi verseny /bocsánat, terepgyakorlat/ védnökségét. Ennek ellenére a nagy egyesületek tartózkodtak a részvételtől, kivéve a TTE-t, amely néhány csapattal indult. A lelkes szervezők nem nyugodtak bele ebbe az első félsikerbe. Az első egyesületközi verseny eredményét ünnepélyes díjkiosztás keretében hirdették ki. A továbbiakban mindennek ellenére lássák tért nyert a tájékozódási "terepgyakorlat". A munkás turista-egyesületek, a kis egyesületek és szakosztályok egyre nagyobb számban vettek részt benne. Bár a Szövetség és a Magyar Turista Egyesület hivatalos közleményei bölcsen hallgattak minden idevágó megmozdulásról, az újabban megindult független havi folyóirat, a "Magyar Turista Élet" rendszeresen közölte a versenyek eredményeit, sőt több ízben helyszíni riportot is készített azok lefolyásáról. Idővel a napilapok is helyet adtak a sportrovatban egy-egy rövid közelménynek. Később, a háború alatt az MTSZ hivatalos értesítője is többet foglalkozott a terepgyakorlattal, mint honvédelmi szempontból jelentős tevékenységgel. A további fejlődést azonban elnyelte a második világháború. A felszabadulás után mindent újra elölről kellett kezdeni. Sürgősebb teendők vártak az újonnan alakult "Magyar Vándorsport Szövetségre", semhogy a terepversenyék felújítására lehetett volna gondolni! Néhány esztendő megfeszített munkájára volt szükség, hogy a turistaházakat felépíthessük a romokból, hogy az átjelzéseket felújítsuk, az egyesületeknek és a Szövetségnek helyiséget szerezzünk és a "Természetbarát" közlönyt újra megindíthassuk. Ezek