Tájoló, 2004 (22. évfolyam, 1-10. szám)
2004-02-06 / 1. szám
2004/1___________________________30_____________________________Tájoló GPS Challenge 2003 tájékozódási off-road verseny - tájfutói lelkesedés vs. csúcstechnika - Kedves Tájfutó Sporttársak! Schell Toncsi kérésére meséljük el Nektek a III. Nemzetközi GPS Challenge terepjárós verseny élményeit, hiszen ez is egy rokon „sport” (vagy inkább játék), ami érdekes lehet tájfutó szemmel. A magyarországi GPS-es versenyek között ez a legrangosabb rendezvény, számos országból jöttek versenyzők, komoly technikai apparátust vonultattak fel a rendezők és a díjak is igen színvonalasak voltak, így nem csoda, hogy a médiában is nagyobb visszhangot keltett ez a verseny, mint amihez mi a tájfutásban hozzászoktunk. Navigálás közben 2003. december 28-án déli 12 órakor e-mailen kaptuk meg annak a 100 pontnak a GPS koordinátáit (ld. ábra), amelyek közül szabad útvonalválasztással kellett minél többet megfogni a rendelkezésre álló 48 óra alatt. A verseny befutója 30-án délben volt a pesti rakparton. Késni nem szabad, a késve érkezők eredménye érvénytelen. A GPS órája a műholdak atomórájához tízmilliomod másodperc pontossággal szinkronizálja magát, így nem lehet arra hivatkozni, hogy „nálam még csak 11:59 van”... Végül 47 autó „állt rajthoz” ily módon az ország különböző pontjain. A versenykiírás szerint kikötés volt a 4 kerék meghajtás, 8 tonnás vontatókötél, téli gumi, hólánc, elöl- hátul rögzítési pont. A mi versenyautónk egy Suzuki Samurai, több szempontból is negatív rekorder volt technikai felszereltség tekintetében, de 17 évével valószínűleg simán vitte a korrekordot, rózsaszín ponyvájával pedig az esztétikai és komfort díjat nyerte volna meg, ha lett volna ilyen értékelés. Szűkösen bár, de befért a 60 szendvics, tartalék akkumulátor, pokrócok és a rengeteg térkép, amit magunkkal vittünk. Csak a kontraszt kedvéért, a verseny legjobban felszerelt autójában hűtőgép és mikrohullámú sütő volt, tolatóradar, elől-hátul kamera és még ezer apróság fokozta a kényelemérzetet, szóval lehetne még ezt-azt fejleszteni a mi kis autónkon... Az előzetes nevezéskor kaptuk meg azt a logged, ami lehetővé tette a verseny valós idejű internetes követését. Ez egy GPS vevő és egy mobil telefon házasítása, ami az autó akkumulátorára kötve folyamatosan kommunikált a GPS műholdakkal, rögzítette az autó útvonalát, majd a mobilhálózaton keresztül továbbította a megtett útvonalat egy központi szerver felé. A profibb csapatok mobil interneten saját maguk figyelhették a verseny alakulását. Nekünk ez nem sikerült, de emiatt nem szenvedtünk hátrányt, az éjszakákat leszámítva minket is folyamatosan édesítettek barátaink telefonon keresztül minden fontos eseményről. Egyébként a célban (ami egy állóhajó volt a Dunán) felállított hatalmas kivetítőn kellemes bárhangulatban 48 órán keresztül lehetett követni a fejleményeket, 1:50.000 méretarányú térképen. Volt néhány érdekes szabály, ami színesítette a játékot. Az egyik a gyorshajtások szankcionálása volt, amire a loggerből kinyer sebesség adat és a pillanatnyi tartózkodási hely térképi egybevetése adott lehetőséget. Sajnos a rendszer egyelőre annyit tudott csak eldönteni, hogy lakott területen van-e az autó vagy azon kívül, így az Árpád-híd 70-es táblájánál is kaptunk büntetőpontot, hiszen definíció szerint ez lakott terület 50 km/h korlátozással. Még nagyobb kihágásnak számított, ha valaki az autópályán A rózsaszín ponyvás Suzuki Samurai