Tájoló, 2006 (24. évfolyam, 1-10. szám)

2006-10-06 / 8. szám

Versenyszervezés Rendezési tapasztalatok EGY VILÁGVERSENYRŐL Az idei magyarországi Szentendre Kupán rajthoz állt az osztrák Gottfried Tobler is, aki a 2006-os Mesterek Világbajnokságának főszervezője volt. Miután az elkövetkező években több magyarországi világversenyre is sor kerül - 2007-ben Ifjúsági EB, 2009- ben felnőtt világbajnokság -, megkérdeztük Tobler urat, milyen tapasztalatokat szerzett a VB rendezése közben. Mikor kezdtek hozzá a VB szervezé­séhez? Először 2001-ben beszélgettünk erről, majd megpályáztuk az IOF-nél 2002-ben. Sikeresek voltunk 2002-ben a párizsi kongresszuson, ahol Finnország előtt mi kaptuk meg a rendezés jogát. Rögtön megindult a tér­képészeti munka. Mivel nem kevesebb, mint 35 km2 terü­letről kellett térkép. Nagyon jó kapcsolatban vagyunk Orest Kotylo ukrán térképésszel, így rá bíztuk a térképkészítés javát. Ő olyan szorgalmasan dolgozik, hajnalban már kint van az erdő­ben és sötétedésig haza sem jön. Még esőben sem hagyja abba. 12-13 éve dolgozunk vele és ezalatt sok kitűnő térképet csi­nált nekünk. Milyen főbb reszortokat alakítottak ki? Kilencen voltunk a szervező bizottságban. A következő fel­adatokat kellett megoldanunk: 1. A cél; 2. A rajt; 3. A média; 4. Én voltam a verseny direk­tora és 5. a fiam volt az én jobbkezem, mint technikai és logisztikai főnök; 6. Feleségem, Barbara a versenyen kívüli szó­rakozás és rendezvények felelő­se volt; 7. A lányom az irodai adminisztrációért volt felelős; 8. Eredmények értékelését, Sí és az Internettel kapcsolatos fel­adatokat egy fiatal klubtagunk vállalta és látta el nagyon jól; és végül volt egy 14 fős felvezető csapat. Szervezés közben melyek voltak a leg­főbb problémák? A legnagyobb problémát két vadász jelentette nekünk, akik kezdettől fogva akadályokat gör­gettek az utunkba. 2006 február és márciusában törésre került a dolog, de szerencsére olyan jó kapcsolatot építettünk ki sok szervezettel, hogy sikerült meg­oldanunk az ügyet. Nagyjából 70 támogatónk volt, és ezek között voltak az Alsó-Ausztriai parla­ment tagjai, 11, a versenyekhez legközelebb eső falu képviselői és polgármesterei, más politikusok és a Vadász Szövetség vezetői is. Ez a szövetség ajánlotta, hogy július első hete lenne a legjobb a vadászok szempontjából, így mikor nehézkes vadász baráta­ink július első hetéről úgy nyi­latkoztak, hogy annál rosszabb időpontot nem is választhattunk volna, tudtuk, hogy csak rosszin­dulattal van dolgunk. A verseny után a helybéli erdészek meg­vizsgálták az összes terepünket és egy-két új ösvény kivételével semmi különöset nem találtak. Kár semmiben sem esett a 4000+ versenyző ellenére. Egy időben attól féltünk, hogy a vadászok esetleg a bójákat elviszik, vagy áthelyezik, de végül is minden rendben volt. Egy másik probléma abból adódott, hogy a szállást intéző céggel fel kellett bontanunk a szerződést és így végül a szállás ügyintézése nekem maradt. Szintén rám maradt egy másik feladat, amely több gondot okozott, mint gondoltuk. A versenyre sok olyan országból neveztek, ahonnan vízum­ra van szükség az Ausztriába való belépéshez. Nekem kellett meghívóleveleket írnom mind­egyiknek, köztük a Belarus­­ból, Mongóliából, Kenyából és Moldovából érkező verseny­zőknek. Több mint 100 meghí­vólevelet írtam 480 versenyző­nek. Mint utóbb kiderült, nem mindegyik nevezés jött valódi tájfutóktól és sokat kellett leve­leznem Ausztria külképvisele­teivel erről. Kb. 70/80 neve­zőnek nem tudtunk vízumot biztosítani emiatt, és még kb. 100 nem fizetett, így ők sem versenyezhettek. Sajnos emi­att a sok papírmunka miatt az elmúlt pár évben nem tudtam annyit versenyezni, mint sze­rettem volna. Mit tanácsolna egy hasonló nagy ren­dezvény szervezőinek? Korán kezdjenek, gyűjtsenek maguk köré egy nagyon jó gár­dát, ha lehet tapasztalt embe­rekkel dolgozzanak, mert anél­kül nagyon nehéz. PR munka is nagyon fontos, hogy minél több partner legyen, akik értik és támogatják a versenyt. Az előző három évben látogas­sák meg ugyanazt a versenyt és tanuljanak azok rendezőitől. Mi megpróbáltunk kapcsolatot teremteni sok-sok partnerrel, de sajnos szponzorokkal már nagyobb problémáink voltak. Költségeink 10%-át fedezte a szponzorált pénz, ezért kellett viszonylag magasra tenni a nevezési díjakat. Tudtuk, hogy 3600 versenyzőre volt szükség 10 Tájoló 2006 8. szám

Next