Tanácsok Lapja, 1956 (7. évfolyam, 1-20. szám)
1956-05-08 / 9. szám
A mesterek bizottságai Nem ipartestületről s még csak nem is művezetőkről akarunk írni — a mezőgazdaság mestereire gondoltunk, amikor megfogalmaztuk a fenti címet. Egyéni és szövetkezeti parasztokra, akik valóban mesterei a gazdálkodásnak, s közülük is elsősorban azokra, akik a termelési bizottságokban tevékenykedtek vagy tevékenykednek. A községi tanácsok mellett működő termelési bizottságok megalakítását a Központi Vezetőségnek és a Minisztertanácsnak a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló 1953 decemberi határozata rendelte el. Ahol a községi tanács, illetve annak végrehajtó bizottsága megértette a dolog jelentőségét s megtalálta a helyes együttműködés útját, ott a termelési bizottság értékes segítséget adott a mezőgazdaság állami irányításához. Ahol működtek, s jól működtek a termelési bizottságok, ott mindenütt kézzelfogható eredmények születtek mind a korszerű gazdálkodási módszerek alkalmazásában, mind a termésátlagok alakulásában. Legtöbb helyen, különösen a szőlő- és gyümölcstermesztő vidékeken szakcsoportok is létesültek, kézikönyvtárat, talajvizsgáló laboratóriumot stb. rendeztek be, fellendült a növényvédelmi munka, szakelőadásokat tartottak — egyszóval igyekeztek közkinccsé tenni, amit úgy hívnak, hogy kulturált gazdálkodás. Mégis mi az oka, hogy immár két és fél esztendő eltelte után sem sikerült végrehajtani az idevágó határozatot, két és fél esztendő után sem jutottak ezek a társadalmi szervek mindenütt ahhoz a szerephez, amely valamennyiünk hasznára megilletné őket? Értelmetlen dolog volna tagadni, hogy a termelési bizottságok funkciójával kapcsolatban egészen a közelmúltig számtalan aggály merült fel a tanácsok, illetve végrehajtó bizottságaik körében. Csak néhány jelentősebbet említünk ezek közül. Az egyik, hogy annak idején főleg a legtekintélyesebb egyéni parasztokat választották be ezekbe a bizottságokba, s félő volt, hogy tevékenységük hátráltatja majd a termelőszövetkezeti mozgalom fejlődését. Ezzel az aggállyal annál könnyebb leszámolni, mert ma már jól dolgozó tsz-tagok is helyet foglalnak e bizottságokban, s az együttműködés során éppeáshogy mód van rá, hogy az egyéniek közelebb kerüljenek a szövetkezetiekhez. A növénytermesztés és állattenyésztés módszereinek összehasonlítása és megvitatása, a helyileg legalkalmasabb agrotechnika kidolgozása osztagnak és egyéni gazdának egyaránt érdeke. Nézzünk egy egészen gyakorlatias példát: a burgonyabogár, vagy az amerikai szövőlepke nem torpan meg a szövetkezetek táblái, illetve gyümölcsösei előtt, mint ahogy azt sem nézi, hogy a szóbanforgó krumpliföld Kis Jánosé-e, vagy a haragosáé. Nyilvánvaló, hogy a növényvédelemben nem állíthatunk magunk elé mesterkélt korlátokat. Ugyanez vonatkozik egyéb területekre is. Egy másik aggály, amit igencsak könnyű megcáfolni: kisebbedhetik a tanács mezőgazdasági állandó bizottságának szerepe... A termelési bizottság nem zárt szerv, nem hivatalos testület. Csakis akkor működhet igazán, ha az államhatalom helyi szerve, a tanács és annak állandó bizottsága segíti, támogatja. Csak haszon származhatik belőle, ha az állandó bizottság bátran támaszkodik a mezőgazdaság mestereiből alakult társadalmi szervre, amely annak révén, hogy mozgósít a mezőgazdaságot érintő párt- és kormányhatározatok végrehajtására, feltárja a helyi erőforrásokat, szakpropagandát folytat, szervezi és kiszélesíti a termelési versenymozgalmat, felvilágosító munkát végez a termelési, tenyésztési és hizlalási szerződések kötése érdekében — igenis, megsokszorozza a tanács, a végrehajtó bizottság erejét. S ha már erről van szó: ha komolyan vesszük, márpedig komolyan kell vennünk a helyi államhatalmi és államigazgatási szervek tömegkapcsolatainak növelését, lemondhatunk-e egyetlenegy hathatós eszközről is? Aggályok ide, aggályok oda, a termelési bizottságokra szükség van, hiszen jóval több érv szól mellettük, mint ellenük. Egy aggály sem ok arra, hogy engedjük »elhalni« őket. Ebből a szempontból a kérdés rokonságot mutat a népfront-bizottságok problémájával. Világos, hogy mind az előbbire, mind az utóbbira nézve felül kell vizsgálni a széltében-hoszszában elterjedt nézeteket s kialakult gyakorlatot, hiszen az idő éppen a tömegbázis kiszélesítését követeli. Milyeneknek is kell hát lenniük a megújhodó termelési bizottságoknak? Mindenekelőtt demokratikusaknak, ami azt jelenti, hogy e szervbe gyűlésen kell beválasztani a tagokat. Ahol a bizottság »elhalt«, ott helyes volna kiegészíteni tettre kész, becsületes szövetkezeti és egyéni parasztokból. Nyilvánvaló, hogy a szakmai hozzáértésnek ezután is lényeges szempontnak kell maradnia. A falu népe tudja legjobban, ki az, akitől lehet és érdemes tanulni, ki az, aki nem szólamok elpufogtatásában, hanem tettekben mutat példát. Közbevethené valaki, hogy sok helyütt éppen a legjobb termelők részéről bizonyos fokú visszahúzódás tapasztalható. Egy csapásra vagy legalábbis hamar megszűnik ez, ha a szóbanforgó parasztok látják, hogy szükség van rájuk, hogy megbecsülik őket s véleményüket elfogadják. Társadalmi szerv a bizottság, tehát ne hárítsunk rá hatósági, adminisztratív feladatokat. Kimutatások kitöltése, értesítések kiküldése stb. helyett inkább tanácsát kérjük. Bízzunk rá konkrét, gyakorlatias teendőket: például hogyan lehetne jobb vetésforgót bevezetni, hol és mi módon érdemes szőlőt, gyümölcsöst telepíteni, hogyan lehetne hathatósabban küzdeni a növény és állati kártevők ellen... A termelési bizottság munkájáért a tanács, illetve a végrehajtó bizottság felel, de nem kisebb a v. b. felelőssége abból a szempontból sem, hogy a helyes észrevételek, javaslatok kézen-közön el ne sikkadjanak. A felmerült problémákat érdemes és szükséges olykor tanácsülés elé is vinni, és a v. b. felelős érte, hogy eredmények szülessenek a javaslatokból. A termelési bizottság kitűnő eszköz arra is, hogy szélesítsük a végrehajtó bizottságok alulról való ellenőrzését. Pezsgő, eleven működése nagyban hozzájárulhat ahhoz, hogy a mezőgazdaságban is elterjedjen az a kritikus, elsősorban a termelés követelményeire figyelő szemlélet, amelyre további előrehaladásunk érdekében olyan nagy szükségünk van. A mezőgazdaság mestereinek bizottságai, a termelési bizottságok a legnagyobb figyelmet érdemlik tehát tanácsaink részéről. Jórészt tanácsainktól függ, hogy miként működnek. Éljenek tehát a lehetőséggel, és legyenek rajta, hogy felszámolva a hibás elképzeléseket, e szerv révén is segítsék elérni a mezőgazdaságunk elé kitűzött nagy célokat, a magyar földművelés és állattertyésztés további korszerűsítését, a terméshozamok előírt növekedését. Bátran, kezdeményező módon támaszkodjanak a tömegekre, hiszen ebben a vonatkozásban sincsenek más érdekeik, mint az egész magyar népnek. (—s —1) 34. AZ APÁTFALVI KOSSUTH-tsz-ben. Áprilisban, kUKORIC A VETÉSKOR „A vetéshez — mond’ ,az elnök Kellene még vagy hat ember!” Megvakarja a tarkóját, Mire Tamás ekképp, felel: „Fel hát mindketten munkára, Már megoldás nincs itt hátra!” „Épp tizenkét markos személy Érkezett!” — fut egy hírhozó. „Mi végre?” — kérdi az elnök, S már válaszként hangzik a szó: „Azt mondják, amerre mennek, Segítenek a téesznek!” „Nahát, a legjobbkor jöttek!” — Derül fel az elnök képe, Tárt karokkal, lelkendezve Megy a vendégek elébe: „Fel kapura, induljunk na. Egy percet sem vár a munka!” Sértődötten szól az egyik: „Elvtárs, instruktorok vagyunk! Mi tanácsot adni jöttünk, Csak nem hitte, hogy dolgozunk?" Mit mondhatott erre szegény: „Hej, tizenkét markos legény ?" Pákozd fejlődése Az idei községfejlesztési tervben szereplő feladatokat a pákozdiak lelkesen támogatják. Társadalmi munkával a Honvéd utcában 400 méter hosszú árkot ástak a járda és a kocsiút között. Ugyancsak társadalmi munkával 80 köbméter kő-és murvaburkolattal látták el a Petőfi és Kossuth utcát. A szülői munkaközösség társadalmi munkával rendbehozta a községi óvodát, környékét parkosították és játszóteret is építettek. Schuszter Vilmos v. b.-elnök Hogyan segíti Győr város tanácsának végrehajtó bizottsága a tanácstagok választókerületi munkáját ? A lakossággal közvetlenül érintkező, a dolgozók ügyeit intéző helyi szerveik, így különösen a városi, községi tanácsok mindennapi munkája nagy fontosságú a lakosság bizalmának megnyerésében. Ez azt követeli tőlünk, hogy a tanácstagok bevonásával, a lakosság véleménye alapján határozzuk meg a tennivalókat. Ennek eredménye konkrét gazdasági és kulturális kérdésekben is jelentkezni fog. Míg az előző tanács tagjai igen keveset érintkeztek a lakossággal, addig tanácstagjaink jó része ma már rendszeresen — havonkénti fogadóórákon, a félévenkénti beszámolókon és családlátogatásokon — foglalkozik választókerülete dolgozóival. A korábbi hibákon okulva az új tanácsválasztások után az volt az elsőrendű feladatunk, hogy megértessük a tanácstagokkal: a tanácsi munka alapja a választók között végzett aktív, rendszeres munka. Azóta több ízben értékeltük munkánk eredményét és felhívtuk a tanácstagok figyelmét a hiányosságok felszámolásának módjára. Az elvi segítségen kívül gyakorlatilag is támogatjuk tanácstagjaink munkáját. A tanácstagi beszámolók sikere érdekében minden tanácstaggal személyesen megbeszéljük a beszámolók előkészítését és magát a beszámolót is. Javaslataik alapján készítjük el negyedévenként, a fogadóórák és a beszámolók negyedévi ütemtervét. Ezt az ütemtervet hetenként közzétesszük a helyi sajtóban, hírül adjuk a hangoshíradóban. Megküldjük a nagyüzemeknek is, hogy közöljék dolgozóikkal. Bekapcsoljuk ebbe a munkába a tanulóifjúságot és a postai kézbesítőket, a házfelügyelőket és a választások szervezésében részt vett dolgozókat is. Az elmúlt év második felére 108 tanácstagi beszámolót ütemeztünk be, amiből 89-et sikerült megtartani. A beszámolókon általában 20—30, volt rá eset, hogy 70—100 fő is megjelent. A tanácstagok több mint 70 százaléka rendszeresen megtartja fogadóóráit. A fogadóórákon általában 4—5 dolgozó jelenik meg ügyes-bajos dolgával. Azok a fogadóórák és tanácstagi beszámolók sikerülnek a legjobban, ahol a tanácstagok közvetlenül belefolynak ezek előkészítésébe. Ezenkívül ott keresik fel szívesen a tanácstagot fogadóóráin és beszámolóin a dolgozók, ahol a tanácstag a részükről felmerült problémákat maga intézte el már korábban is. Az elmondottakra igen jó példa városunkban Kovács Ferenc tanácstag munkája. Kovács elvtársat választói jól ismerik, mert felkeresi őket, elintézi ügyes-bajos problémáikat. Érdekli is a választókat a beszámoló, ahol munkájáról ad számot. Maga készíti el a beszámolót is. Legutóbbi beszámolóján is több mint 100 választó vett részt. Hasonló jó munkát végeztek Kutasi László, Parcsami József, Nemes Józsefné tanácstagok, akiknek beszámolóin ugyancsak megjelenik a lakosság jó része. A város dolgozói általában még nem ismerték fel kellően a tanácstagok munkájának jelentőségét, mert a beszámolókon és fogadóórákon főleg magántermészetű panaszaikkal állnak elő, ritkábban a közérdekű problémákkal Ennek az a magyarázata, hogy a tanácstagok sem beszélik meg rendszeresen a választóikkal választókerületük közérdekű problémáit. A végrehajtó bizottság sem törekedett arra, hogy egy-egy kerületet érintő probléma elintézése előtt a tanácstagok útján véleményt kérjen a lakosságtól. Ez ideig ez csak a községfejlesztési tervek összeállításánál fordult elő. A gyakorlat bebizonyította, hogy a fogadóórák és beszámolók sikere nagy részben attól függ, hogy az ott felvetett kérdéseket hogyan intézzük el. Helytelen, ha alaptalanul biztató választ adunk, annak ellenére, hogy magunk sem bízunk a megvalósítás lehetőségében. Annak következtében, hogy a tanácstagok még most sincsenek teljesen tisztában feladataikkal, több helyütt nem kívánatos jelenség ütötte fel a fejét a választók és a tanácstagok viszonyában. A választók egy része, különösen a szívvel-lélekkel dolgozó tanácstagokat arra használja fel, hogy protekciót szerezzen. Van olyan tanácstagunk is, aki a választók személyes ügyeinek intézőjévé válik. Ez a nem kívánatos jelenség a tanács és a tanácstagok lejáratásához vezet, mert az ügyek sokasága, az ezzel járó sikertelenség kedvét veszi a tanácstagnak, nem látja meg a kerületet érintő átfogó problémákat, munkája eredménytelennek látszik. Még nem tudtuk teljesenmegértetni tanácstagjainkkal, hogy nem elég csupán megmagyarázniuk a párt- és az állami szervek által kibocsátott jogszabályok irányvonalát a lakosságnak, hanem ezek végrehajtásában is nekik kell elsősorban közreműködniük. Nem példamutató az olyan tanácstag magatartása, aki maga is hátralékban van állami kötelezettségeinek teljesítésével (például Eperjessy Mihály kisiparos, akiknek több ezer forint adótartozása van). Az ilyen tanácstag nem is mehet választói közé felvilágosító munkát végezni, mert nem tudja megszerezni a bizalmat munkája iránt. Nem kísértük eléggé figyelemmel, hogy állja meg helyét a tanácstag a munka frontján. Pedig a tanácstagot a munkahelyén dolgozók is képviselőjüknek tekintik és méltatlannak ítélik erre a tisztségre azt, aki a termelő munkában nem áll helyt. Ilyen probléma is jelentkezik még néhány tanácstagunknál. Ezért a jövőben a végrehajtó bizottságnak fokozott mértékben kell törődnie a tanácstagok termelő munkájával is. Az üzemekben is meg kell találni a módját a tömegkapcsolatok életrehívásának. Munkánk eddigi tapasztalatai és az SZKP XX. kongresszusa világosan megmutatja számunkra, hogy a tanácstagok a tömegektől elszakadva, széleskörű aktíva bevonása nélkül nem birkózhatnak meg a reájuk háruló feladatokkal. Ez azt követeli meg tőlünk, hogy még szorosabb kapcsolatot tartsunk fenn a választókkal, s még inkább támaszkodjunk véleményükre, tevékeny részvételükre. Május hónapban tanácstagi ankétot tartunk, ahol megbeszéljük eddigi munkánk fogyatékosságait, s ezek kiküszöbölésének módját. A tanácstagi munka segítése érdekében minden kulturális, városfejlesztési vagy egészségügyi feladat megoldása előtt kikérjük az illetékes tanácstag véleményét. Fokozottabban megköveteljük a tanács hivatali apparátusától, hogy támaszkodjanak munkájukban a tanácstagokra, észrevételeik, javaslataik figyelembevételével határozzák meg tennivalóikat. Annak érdekében, hogy a lakosság minél közelebb jusson a tanácstagokhoz, egyre jobban megismerje a tanács munkáját, ez évben létrehozzuk Győr városában a lakóbizottságokat. E bizottságok nagymértékben sgíteni fogják a tanácstagok munkáját, a tanácstagok és a választók közötti kapcsolat helyes kialakítását. Horváth István Győr városi tanács v. b. elnöke rTI. Több mint 22,5 milliót fordítanak az idén Szekszárd fejlesztésére Szekszárd város tanácsa ebben az esztendőben több mint 22,5 millió forintot irányzott elő a város fejlesztésére. Ebből az összegből 2 700 000 forint költséggel már ebben az évben felépül a város egyik legkorszerűbb iskolája, a 20 tantermes általános iskola. Az építőmunkások ígérete szerint az új iskola már ősszel, a tanév kezdetén megnyithatja kapuit a gyermekek előtt. ötmillió forintos beruházással tovább épül a két bérház, ugyanenynyibe kerül majd a 200 személyes munkásszálló építése. Kórbonctani intézet is épül még ebben az esztendőben Szekszárdon, amelyre 1 340 000 forintot fordítanak. Hírek Tápiógyörgye községből Községünkben a mezőgazdasági munkák jó ütemben haladnak, azonban a kukorica vetését hátráltatja, hogy a heterózis vetőmagot a mai napig nem kaptuk meg, holott nagy szükség lenne rá, mert a községben jelentős a kukorica vetőterület. Sok hátrányunk származik abból is, hogy a községi agronómus már egy év óta betegszabadságon van és a felsőbb szervek nem oldják meg helyettesítését. A községnek 6 ezer hold a szántóterülete és az agronómus segítsége nélkülözhetetlen. Az árvízkárosultak megsegítésére 7560 forint gyűlt össze, továbbá 32 db borjú, a gyűjtés tovább folyik. Az árvíz sújtotta vidékről gyermekeket kértünk gondozásra, de kérésünket eddig nem teljesítették. A járási kultúrversenyben a község kultúrcsoportja szerezte meg az első helyet a Nők iskolája című darab bemutatásával. A községfejlesztési tervben strandfürdő építését határoztuk el, továbbá 700 méter betonjárdát építünk, a villanyhálózatot egy kilométer hosszban bővítjük, úttest javításra 70 vagon salakot szerzünk be. A lakosság 42 ezer forint társadalmi munkával segíti ezeket a terveket. Dunay Györgyné v. b.-titkár ! Felhívjuk tanácstagjaink figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági lakosság általános jövedelemadójának megállapításához az 1956. évre kiszámítási tábla jelent meg a Tanácsok Közlönye április 22-i számában. A táblázat alapján mindenki kiszámíthatja általános jövedelemadó-kötelezettségét.