Tanácsok Lapja, 1961 (12. évfolyam, 1-24. szám)
1961-01-12 / 1. szám
Új módszer Szolnokon: A tanács maga határoz üléseinek napirendjéről (Folytatás az 1. oldalról) munkája kerül napirendre. Az előterjesztést a megyei végrehajtó bizottság három tagja készíti el, egyikük egy másik város vb-elnöke, a másik kettő pedig nem apparátusbeli. Az előkészítés egy harmadik módja, hogy az előterjesztés elkészítésére szakemberekből álló bizottságot és a különböző szervek képviselőit kérik fel. Mindez a végrehajtó bizottságnak, mint választott vezető testületnek az irányító szerepét jelentősen növeli. Hiszen addig, ameddig megelégedtek csupán a szakigazgatási szervek jelentésével, a vita és a határozatok is elkerülhetetlenül az egyoldalúság, a korlátok közé szorítottság jegyeit viselték magukon. Még egy lényeges dolog. A jogszabály azt írja elő, hogy a végrehajtó bizottság munkatervét három példányban kell elkészíteni. Ettől Szolnok megyében eltértek. A végrehajtó bizottság munkatervét megkapja a vb minden tagja, valamennyi állandó bizottság elnöke, a szakigazgatási szervek vezetői és valamennyi járási, városi tanács végrehajtó bizottsága. Ez utóbbi azért lényeges, hogy a járások, városok a saját tervük elkészítésekor figyelembe vehessék a megyei programot. Ha hasonló kérdést tűznek napirendre, akkor ezt úgy időzíthetik, hogy már a megye álláspontjának és határozatainak ismeretében tudják azt tárgyalni. Következetesség és a megbízatás i munkatervek és elgondolások megvalósítása jelentősen növelheti a választott testület jelentőségét, szerepét. A megyei tanács napirendjének egy évre való meghatározása tervszerűséget visz a testület tevékenységébe. Nagyon jó dolog ez, de nyilvánvaló, hogy ezt a lépést számos továbbinak kell követnie. Csak egykét példát. Minden ülés elején beszámolnak arról, hogyan hajtották végre a lejárt határidejű határozatokat. De egy-egy téma tárgyalásakor előveszik-e, megnézik-e az arra a témára vonatkozó előző határozataikat? Vajon nem kellene-e minden előterjesztést kötelezően azzal kezdeni, hogyan hajtották végre az arra a témára vonatkozó előző határozatokat? S a következetességnek, a folytonosságnak, a tervszerűségnek nemcsak egy esztendőn belül és két azonos témájú határozat között kell megvalósulnia — hiszen a választott testület megbízatása négy esztendőre szól! Amikor a tanácstagok számot adnak arról, mit végeztek a négy esztendő alatt, vajon nem vetődhet-e fel teljes joggal a kérdés: átgondolt, tervszerű volt-e az egész négyesztendős tevékenység? Bizony, most nemegyszer kellene elmondani, hogy számos határozatot újból és újból megismételtek, csak azért, mert a következetesség és a folytonosság elvét nem érvényesítették. A tanácsi munka jó néhány ága, a szakigazgatási szervek tevékenységének több problémája elsikkadt, az ülések, vizsgálatok és határozatok hatókörén kívül rekedt. Vajon nem kellene-e működési tervet készíteni a megbízatás négy esztendejére? (gallé) EZ ÚTÁN KÖSZÖNJÜKMEG LAPUNK MINDEN KEDVES BARÁTJÁNAK A SZERKESZTŐSÉG, S MUNKATÁRSAINK CÍMÉRE KÜLDÖTT ÚJÉVI jókívánságait ? Talán azzal kezdeném, hogy az igazi tanácstag élő lelkiismerete annak a területnek, % azoknak a választóknak, ahol és akik a megbizatást adták. % A lelkiismeretes munkához hozzátartozik az, hogy ismerjem azokat a problémákat, amelyek választóim életében előfordulnak. Természetes, hogy ilyen tekintetben előnyösebb az, ha abban a községben vagyok megyei tanácstag, ahol lakom. Újdombóvár és a környező 4 külterületi település tartozik hozzám. Bármennyire is igyekszem a külterülettel a kapcsolatot tartani, mégis könnyebb ez a belterülettel. Pedig éppen arra kell törekedni, hogy ezeket a % pusztai, külterületi választókat segítsük % ügyes-bajos dolgaikban. És valljuk meg, hogy $ sokkal nagyobb örömmel veszik a legkisebb % segítséget is, mint sokszor a belterület. Az őszi $ szokatlan esőzések miatt szinte vétek lett volna gyűlésezgetni, amikor „lopva” kellett dolgozniok. Kerestem a találkozás alkalmát másként. És jött az alkalom. A felsőtagozat ^ tanulói a nevelőkkel együtt meglátogatták az Alkotmány Tsz tüskei részlegét. Az istállóktól £ távol néhány ember burgonyavermet ásott. Odamentem, bemutatkoztam és beszélgettem velük: mi a kérésük, gondjuk. Elmondták,hogy tisztítani kellene a kutat, hogy villany kellene egy szakaszon, és hogy nincs takarmányozó helyiségük. Sárosak útjaik. A községi tanácsot megkértem az intézkedésre és néhány nap múlva már hordták a salakot a tüskei utakra. Szilfás-puszta jogos kérelmét segítettem, hogy televíziót és kisvasúti várót kapjanak. It írta: KISS FERENC Tolna megyei tanácstag miután társadalmi munkát vállaltak az égi-tésnél. A kapcsolattartás módjai a fogadónapok és a tanácstagi beszámolók. Talán, mint peda- 4 gógus helyzeti előnyben vagyok, mert a szügőkön keresztül könnyebben tudom a kapcso- 4 latot tartani. Egy-egy szülői értekezleten a szülők, akik egyben választóim is, sok olyas- g miről beszélnek, amely tanácstagi feladat. % Ilyenkor ismertetem a tanács elgondolását és$ ha olyan természetű a dolog, ígéretet teszek a ^ megoldásra. Persze nem olyan ígéret ez, hogy ^ „majd én” elintézem, hiszen a tanács intézi, s $ lehet, hogy a kérést egyelőre nem is tudja % teljesíteni. Ne ígérgessünk tehát, hanem amit el lehet intézni, feltétlen végezzük el, de amit nem lehet, vagy nem jogos, bátran mondjuk meg még akkor is, ha ez nem népszerű fel-adat. Fontos az is, hogy ne csak feljegyezzük a£ kéréseket, panaszokat, hanem, amit lehet, in tézzük is el. Tapasztalatom az, hogy mind a községi, mind a járási és megyei tanácsszervek a leg- nagyobb gondossággal és határidőre válaszoljanak azokra a kérdéseimre, amelyeket, mint a választóink problémáit, felterjesztünk. A fogadónap, fogadóóra úgy alakult, hogy egész évben, január 1-től december 31-ig tart. $ Erre járnak, bejönnek az iskolába vagy ta- % lálkozunk és elmondják, hogy hol mi a meg- ^, oldandó kérdés. Ez nem terhes feladat és $ megvan az az előnye, hogy a segítés feletti jó ,/\ érzés a további hajtóerő akkor, mikor intéz- ^ kedésünk nyomán egy .egy panasz orvoslást i ■, nyer. Arról nem is kell beszélni, hogy gazdag tárházát nyújtja a tanácstagi munka az iskolálai munkának az élettel való szorosabb kap-csolatához. Örvendetes a fejlődés abban a tekintetben, hogy tanácstagi szavunkat felsőbb szerveinké készséggel meghallgatják, de itt-ott egyes üzetémeknél csak akkor igyekeznek a kéréssel kapcsolatos nehézségeket eltűntetni, ha hivatkozunk tanácstagi megbízatásunkra. (Megjelent a Tolna megyei Tanács Tájékoztató- jában) " . A tanév tapasztalatai a járási áb előtt Az 1960/61-es tanév eddigi tapasztalatait vitatta meg legutóbbi ülésén a Baktalórántházi Járási Tanács művelődésügyi állandó bizottsága. Az ülésen részt vettek a járásban működő szakfelügyelők, az általános tanulmányi felügyelő és a számadó igazgató, valamint a Pedagógus Szakszervezet járási titkára is. A felügyelői kar beszámolt a járásban végzett munkájáról és tapasztalatairól. Felelősségteljes tárgyilagossággal tájékoztatta az állandó bizottságot a nevelők munkájáról, az igazgatók irányításáról, a tanulók tudásáról, a nevelők és szülők kapcsolatáról, az iskolák és a helyi szervek kapcsolatáról, valamint a további feladatokról, tervekről. Hosszadalmas lenne leírni a végig igen érdekes és színvonalas ülés vitáját, ezért inkább a tanulságok megállapítására szorítkozom. Az állandó bizottság tagjai behatóan tájékozódtak, s jobban megismerték a járásban folyó oktató-nevelő munkát. Hallották a jól dolgozó pedagógusok nevét s azokét is, akiktől lényegesen többet várunk, akik kissé „tág” lelkiismeretűek, s jó, ha a járási művelődésügyi állandó bizottság tagjai is jobban segítik a fejlődésüket. Tájékozódtak a tanulók iskolába járásának helyzetéről, hogy e téren is segíthessék az iskolákat a mulasztás elleni küzdelemben. A tájékoztatás kiterjedt a felnőtt dolgozók oktatására és népművelési kérdésekre, a tanfolyamok, ismeretterjesztő előadások, művészeti munka helyzetére is. A szakfelügyelői hálózat meggyőződhetett arról, hogy az állandó bizottságot a segítő szándék és a jóakarat vezérli. Ezt tükrözik az fb javaslatai is. Javasolta például, hogy még e tanév folyamán Nyírkércs, Nyíribrony, Peneháza, Őr és Laskod községekben végezzen a szakfelügyelet külön vizsgálatot, különösen módszertani segítséget adjon a pedagógusoknak. Javasolta az általános tanulmányi felügyelőnek, hogy a legközelebbi igazgatói értekezleten értékelje az igazgatók, s helyetteseik munkáját. Az értékes állandó bizottsági ülés tapasztalata azt a gondolatot ébresztette bennem, hogy igen hasznos lenne, ha minden járási állandó bizottság tartana ilyen tárgyú ülést. Ez nagy segítséget biztosítana a művelődésügynek. , Albert Antal tanulmányi felügyelő Baktalórántháza g ^. \ qXX44S4V,NV'.NNNXVV,\N\4S4N\4N4\44N4N\4\44VVNXV4V4N\4N4V444\.4V\VVvV. A tanácsok feladatai a felvásárlás árualapjának biztosításában Ezekben a napokban folyik a termelőszövetkezetek termelési tervének készítése és felülvizsgálata. E munka egyik legfontosabb célja, hogy összhangot teremtsen a mezőgazdasági termelés és a népgazdaság áruszükségletét biztosító felvásárlási tervek között. Különösen időszerű tehát, hogy együtt foglalkozzunk a termelés és felvásárlás kérdéseivel a tanácsi szervekkel kapcsolatban. A felvásárlás 1956 után elsősorban vállalati, főképpen kereskedelmi eszközökkel megoldott tevékenységgé vált. A mezőgazdaság szocialista átszervezése, az, hogy egyre nagyobb területek alakulnak át termelőszövetkezeti gazdaságokká, előtérbe helyezte a gazdasági szervező tevékenységet. Azaz: megnőtt a tanácsok termelést szervező munkájának jelentősége. A tsz-ek állami irányítása azt követeli, hogy a termelés szervezése során figyelembe vegyék a népgazdaság áruszükségletét Ezenkívül az átmeneti időszak sajátosságaiból adódik, hogy a még megmaradt egyéni gazdaságok és a háztáji gazdaság árutermelését sem szabad figyelmen kívül hagyni és a tőlük kapható árut is fel kell vásárolni. Ezek többnyire ismert és nem is vitatott tények. Sokkal több gondot okoz azonban e feladat megoldásának helyes módja. Akadnak, akik a „legegyszerűbbnek” az előírások, kivetések adminisztratív eszközét vélik. Akik így gondolkodnak, nem veszik figyelembe, hogy a termelőszövetkezet önálló organizmus és nem látják, hogy a háztáji gazdasággal és a még meglevő egyéni gazdasággal szemben alkalmazott adminisztratív módszerek lényegében a begyűjtés újraélesztését jelentenék. Ez pedig károsan befolyásolná a termelési kedvet és bizonyára csökkentené az árutermelést. Hogyan cselekedjünk hát? Milyen eszközeink vannak a mezőgazdasági termelés irányítására, a felvásárlás árualapjainak biztosítására? Pártunk éskormányunk a gazdaságpolitikai intézkedések iő egész sorával teremti meg a mezőgazdasági termelés irányításának, tervszerű befolyásolásának eszközeit. Gazdaságpolitikánk fő vonása, hogy a termelés növelését és a termelőszövetkezetek megszilárdítását ösztönzi, de segíti a háztáji és egyéni gazdaságokból eredő árukészletek növekedését is. Gazdaságpolitikánk fő eszközei: Az átszervezés egész LLJ időszakára a párt és a kormány stabil árpolitikát valósít meg a legfontosabb mezőgazdasági termékekre vonatkozóan. Ш Lényegesen csökken a mezőgazdasági termelők adóterhe. Ez egyrészt nagyobb jövedelmet jelent, másrészt anyagi erőket szabadít fel az új termelési viszonyokhoz szükséges beruházásokhoz. Ш Jelentősen megnövekedtek az állami beruházások és hitelek, s ezáltal a létrejött termelőszövetkezetekből gyorsabban alakulhatnak ki a tényleges nagyüzemek. Kiszélesedett a szerződéses termelés és felvásárlás rendszere, a felvásárlandó terményeknek mintegy 80 százalékát a szerződések fedezik. Ez a termelőszövetkezetek áruelhelyezésének biztonságát, s egyben a mezőgazdasági termelés tervszerűbbé tételét is jelenti. A szerződések rendszere a nagyüzemi és szerződéses felárakkal együtt a tsz-ek gazdasági megerősítésének is eszköze. Ha ehhez hozzávesszük az átmeneti időszakra életbe léptetett szerződésfajtákat, amelyek kiterjednek a háztáji állatok és állati termékek értékesítésére. ■ akkor nyilvánvalóvá válik, hogy a szerződések egész rendszere a mezőgazdasági termelés irányításának és befolyásolásának egyik legfontosabb módszerévé vált! Új elem ez a felvásárlás egész módszerében — ezáltal nőtt túl a kereskedelmi eszközökön és ezáltal vált a termelés módszerévé. És — minthogy a mezőgazdasági termelés irányítása tanácsi feladat — itt kapcsolódik szorosan össze a tanácsok tevékenységével. Világos ugyanis, hogy a legjobb gazdaságpolitikai intézkedések sem hatnak automatikusan: alapvetően befolyásolja eredményességüket a végrehajtásuk érdekében folytatott felvilágosító és gazdasági szervező munka. Bizonyíték erre a „kocakérdés”, amelynek megoldása érdekében a tanácsok és vállalatok egyaránt sokat tettek. Ma is hasonlóan kell dolgozni az állattenyésztés és hizlalás további fejlesztéséért, a takarmányjuttatásos szerződések sikerre viteléért, a sertés, baromfi, tojás, tej, a gabona és napraforgó szükségletek biztosítása érdekében. S e fontos tennivalók közepette eredményes módszerekkel kell biztosítani a háztáji állatok takarmányszükségletét, úgy, hogy — felismerve a háztáji állattenyésztés népgazdasági jelentőségét — senki ne folytasson olyan gyakorlatot, amely a háztáji gazdaság elsorvasztásához vezet. A kormány — figyelembe véve az elmúlt esztendő tapasztalatait — határozatot hozott a mezőgazdasági termelés és felvásárlás irányításának fejlesztésére, tervszerűbbé tételére. A határozat jelentős feladatokat rótt a tanácsokra, különösen azzal, hogy kibővítette a községi tanácsok és végrehajtó bizottságaik feladatkörét a gazdasági szervező munkában. A felvásárlási tervek valóraváltásának alapvető kérdése, hogy a termelés megszervezésével egy időben törődjenek a felvásárlással is és az egész esztendő gazdasági szervező munkája során állandóan biztosítsák a termelés és felvásárlás összhangját, így jöhet csak létre a reális, zárják ki a termelők megengedhetetlen zaklatását. Különösen fontos, hogy a a községek szerepét tisztázzuk e munkában. Községeink meglehetősen gyakorlatlanok a gazdasági szervező munkában, s így különösen fontos számukra a módszerek megismerése. Sokat tanulhatnak a járásokkal együtt végzett tevékenységből. A községi tanácsok vb-inek feladatát röviden így lehetne összefoglalni: fel kell mérniük, hogy mennyi árut lehet szerződéssel lekötni a községben; segítséget kell nyújtaniuk a termelőknek és a szerződtető vállalatoknak, hogy megtalálják egymást és reális feltételekkel szerződést kössenek; elő kell segíteniök a szerződés teljesítését, a felmerülhető nehézségek áthidalásával, a szerződő felek gazdasági tevékenységének ellenőrzésével. E feladatok időben is egymás után következnek. A jelenlegi feladat a szerződéses árutermelési mutatók elkészítése, egyeztetése a tsz-ek terveivel. Komoly próbatétele ez a járási vb-nek is. A sablonos, mechanikus, a községek adottságait és véleményét figyelmen kívül hagyó munka helyett, élettől lüktető, tanító tervtárgyalásokra van szükség, ahol a tsz-vezetők, a községi tanács vb vezetői, a felvásárlási kirendeltség sokoldalúan elemzik a tsz-ek tervét. Itt láthatják és tanulhatják meg a községi vb-vezetők, hogy a tsz-ek nem tervkötelezettek, hogy a tárgyalás során a járási vb mezőgazdasági osztálya a különböző gazdasági eszközök (hitel, műtrágya, gépek, gépállomási kapacitás, állatvásárlási keretek, hízó alapanyag stb.) nyújtásával vagy csökkentésével, valamint a tsz lehetőségeinek feltárásával irányíthatja a tsz-ek gazdálkodását. Itt alakul ki, hogyan lehet a leggazdaságosabban értékesíteni a tsz-ek terményeit, figyelembe véve a saját szükségleteiket, a háztáji terményszükségletet, a kiosztást és a szerződéssel a központi árukészletekbe kerülő termények mennyiségét. A tárgyalásokon alakul ki, hogy a község árualapjából mennyit tud biztosítani a tsz a közös és a háztáji gazdaságokból, s mennyit biztosítanak a még meglevő egyéni gazdaságok. Mindennek összhangban kell lennie. Nagyon helytelen az olyanféle elképzelés — s ilyen máris mutatkozik —, amely csak a közös gazdaság árutermelését veszi figyelembe, miközben a tehén, a sertés, a baromfi állomány jelentős része, ha nem a többsége a háztáji gazdaságokban van. De legalább ilyen nagy hiba, ha meg nem levő területre, állatállományra számítva készítenek felvásárlási irányszámokat. Az ilyen megvalósíthatatlan kötelezettség magában hordja a sikertelenséget és a terméketlen adminisztrálást. A tervek jóváhagyása után a községi tanácsok közreműködnek a szerződések megkötésében. Eddig ez nem tartozott a községi tanács feladatai közé. Alapvetően fontos, hogy a felvásárló vállalatok megbízottainak üzleti tevékenységét a tanácstagok, a mezőgazdasági állandó bizottságok és nem utolsósorban a végrehajtó bizottságok politikai, gazdasági szervező munkája támassza alá. Elsősorban a tanácstagok járjanak az élen és kössenek szerződést a vállalattal, majd keressék fel körzeteikben mindazokat a tsz-tagokat, egyéni termelőket, akiknél reális alap van a szerződéskötésre. A tsz-tagokkal kötendő szerződéseknél a tsz-vezetőség segítségét is kérjék. A szerződés kétoldalú gazdasági ügylet, tehát a szerződéskötéskor semmiféle adminisztratív rendszabálynak nincs helye. Éppen ezért nem szabad előfordulnia annak, hogy egyes községi vezetők szűklátókörűségből, meg nem értésből tervkötelezettnek tekintsék akár a tsz-eket, akár a háztáji gazdaságokat vagy az egyéni termelőket, s a felvásárlási terveket egyes termelőkre lebontva valamiféle kijelölést, kötelezést alkalmazzanak. Ez a begyűjtés újraélesztése lenne, erre pedig nincs szükség. Arra azonban fel kell hívni a községi tanácsok vb-vezetőinek figyelmét, hogy gazdasági szervező munkájuk kialakítása egész tevékenységük leglényegesebb részévé kell, hogy fejlődjék. Végül az egész gazdasági év folyamán a községi tanácsoknak és végrehajtó bizottságaiknak állandóan ellenőrizniük kell a szerződések teljesítését. A tanács- és vb-ülésen napirendre kell tűzni a szerződések végrehajtásának állását. Tanácsoljuk, hogy e napirendek során tárgyalják meg: 1. a szerződtető vállalatok hogyan teljesítik kötelezettségeiket, hogyan biztosítják a termelés anyagi feltételeit és az agrokémiai segítségnyújtást; 2. a szerződéses növények vetésének és ápolásának helyzetét; 3. az állati termékekre és állattartásra kötött szerződések teljesítésének feltételeit; 4. a termények betakarításának időszakában a betakarítás megszervezését és a vállalatok átvevő tevékenységét. Ugyanis mindez szükséges ahhoz, hogy a községek helyesen lássák el a kormány által rájuk bízott gazdasági szervező munkát. Dr. Fórján Gyula