Táncművészet, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)
1955-10-01 / 10. szám
KRITIKA Jegyzetek a balettrepertoárról Az Opera új évadjának kezdetén öt balettelőadást láthattunk: kétízben a Bahcsiszeráji szökőkutat, háromízben a Diótörőt. Mindegyiket csiszoltabb formában, mint a múlt szezon sok-sok alkalmával. Ez vonatkozik a kar általános teljesítményére csakúgy, mint a szólisták produkciójára. A szokásos év eleji, alaposabb foglalkozás meglátszott a műveken, érződött az előadásokon. A Bahcsiszeráji szökőkút két előadása közül a második, a „Kérők“ helyetti „beugrás“ volt a jobb. Igaz, Tóth Péter karmester is sokat tett ennek érdekében. Gyorsabb tempóvétele drámaibbá tette a légkört, s keze alatt színesebben szólaltak meg még a szürkébb lapok is. Eck Imre Vaclav szerepében jó formáról tett tanúságot, ritkán láttam tőle ilyen finomnak, pontosnak és könnyednek a két pas de deux-t és a variációt. Szarvas Janina Máriáját most végig egységesnek és helyes felfogásúnak éreztem. Elmaradt már tolmácsolásából az ábrázolt alak karakterétől idegen vonás is, amiről egy korábbi kritikámban írtam. Müller Margit mélyen jellemző, gúnyoros és kárörvendő második feleségalakítását kell még kiemelnem, nemkülönben Füleki Gyula egyre fejlődő Nuraliját. Az idei évad első Diótörő előadásai több megjegyzést kívánnak. Az egyik az, hogy teljesen újak a gyerekszereplők. A karácsonyfa alatti vidám gyereksereg, az egerek, játékkatonák, denevérek sikeres bemutatkozása Horváth Margit asszisztens alapos munkáját dicséri. Szépen látták el feladatukat a kis „szólisták“ is, elsősorban a pas de trois előadói: Nádasi Mirtill, Nagy Katalin és Matula István. Nem véletlen, hogy a legbiztosabban Nádasi Mirtill, a tavalyi Marika alakítója táncolt közöttük, már bizonyos színpadi „rutint“ szerzett. A Stahlbaumgyerekeket most Vadas Katalin, Szigethy Evelin és Ferenci Attila b. n. személyesítették meg. Az Diótörő (Homola Csaba) és Marika (Vadas Katalin) Diótörö , pas de trois. Nádasi Mirill, Matula István és Nagy Katalin (Várkonyi László felvételei)