Táncművészet, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-10-01 / 10. szám

KRITIKA Jegyzetek a balettrepertoárról Az Opera új évadjának kezdetén öt balett­előadást láthattunk: kétízben a Bahcsiszeráji szökőkutat, háromízben a Diótörőt. Mindegyi­ket csiszoltabb formában, mint a múlt szezon sok-sok alkalmával. Ez vonatkozik a kar általá­nos teljesítményére csakúgy, mint a szólisták produkciójára. A szokásos év eleji, alaposabb foglalkozás meglátszott a műveken, érződött az előadásokon. A Bahcsiszeráji szökőkút két előadása közül a második, a „Kérők“ helyetti „beugrás“ volt a jobb. Igaz, Tóth Péter karmester is sokat tett ennek érdekében. Gyorsabb tempóvétele drá­maibbá tette a légkört, s keze alatt színesebben szólaltak meg még a szürkébb lapok is. Eck Imre Vaclav szerepében jó formáról tett tanú­ságot, ritkán láttam tőle ilyen finomnak, pon­tosnak és könnyednek a két pas de deux-t és a variációt. Szarvas Janina Máriáját most végig egységesnek és helyes felfogásúnak éreztem. Elmaradt már tolmácsolásából az ábrázolt alak karakterétől idegen vonás is, amiről egy korábbi kritikámban írtam. Müller Margit mélyen jel­lemző, gúnyoros és kárörvendő második feleség­alakítását kell még kiemelnem, nemkülönben Füleki Gyula egyre fejlődő Nuraliját. Az idei évad első Diótörő előadásai több megjegyzést kívánnak. Az egyik az, hogy telje­sen újak a gyerekszereplők. A karácsonyfa alatti vidám gyereksereg, az egerek, játékkatonák, denevérek sikeres bemutatkozása Horváth Mar­git asszisztens alapos munkáját dicséri. Szépen látták el feladatukat a kis „szólisták“ is, első­sorban a pas de trois előadói: Nádasi Mirtill, Nagy Katalin és Matula István. Nem véletlen, hogy a legbiztosabban Nádasi Mirtill, a tavalyi Marika alakítója táncolt közöttük, már bizonyos színpadi „rutint“ szerzett. A Stahlbaum­­gyerekeket most Vadas Katalin, Szigethy Evelin és Ferenci Attila b. n. személyesítették meg. Az Diótörő (Homola Csaba) és Marika (Vadas Katalin) Diótörö , pas de trois. Nádasi Mir­­ill, Matula István és Nagy Katalin (Várkonyi László felvételei)

Next