Táncművészet, 1955 (5. évfolyam, 1-12. szám)

1955-02-01 / 2. szám

Csak a magyar táncz az**, mely soha sem jára A jó egészségnek semmi ártalmára, Mivel mérsékelve mozgatván bennünket, Frissiti elménket, testünket, vérünket. Csak a magyar táncz az, mely díszesbbé teszi Az embert, és soha hivságra nem veszi, Mert ha csak vitézi módra nem öltözött, S ha nincs sarkantyúja, csúf a többi között. Csak a magyar táncz az, mely bír oly érdemmel, Hogy legjobban egyez a szűz szeméremmel Mikor sok külföldi tánczban a módosság, S a legúribb fogás, legnagyobb pajkosság. — Nemes magyar tánczom ! ki ősi nyelvünkkel S ruhánkkal jöttél ki dicső nemzetünkkel, Ki európai finnyás lakhelyeden Máig sem szenvedtél mocskot szépségeden, Ázsiai szinben fénylik nemességed, S még a módi nem tett alacsonynyá téged : Im a külső népek bámulják díszedet, S tulajdon nemzeted n­em becsűl tégedet ! — O R O­T­T­YA VAGYIS A’ IIAMAK. DIADALMA A’ FÁN­SÁNGO­N . Fl T.VTSA VITEXI VERSEZET TV KÖNYVBE.N IRTA CSOKONAI VITÉZ TSBKX Pichler Antal Betűivel A Dorottya Bécsben megjelent első kiadásának címlapja. (Pethes Iván gyűjtéséből) ** »Az igaz magyar tánc, a lassú verbunkos, amit b. eml. eleink, kik a nemzeti dolgokat kor­­csosodó unokáinknál jobban kedvelték, szebb és méltóbb kifejezéssel nemeses táncnak neveztek. A mi hiú, szapora és rendetlen táncunk, melyben asszonyszemélyek is ugrándoznak, ölelkeznek, keringenek, s kiki magáért és párjáért táncol, egész formájával megmutatja, hogy lót eredetű, az ázsiai gravitással és méltósággal által­ában ellenkezik ; ezt én a nép után nevezem kuterces táncnak. Ilyen megkülön­böztetéssel, remény­em, megismérik az olvasók a magyar tánc felől tett ítéletemnek igaz voltát. Az ilyen táncról tették a külföldiek is azt a sok jeles megjegyzést. Mikor a francia háború idején sok anglus nagyemberek lakának vala Bécsben, egy anglus az ott lévő magyarok táncában 300 figurát számlált meg . . . édes magyarom ! . . . érezvén jobban-jobban nemzeti méltóságodat, becsüld meg még az aprókban is magadat!« (Csokonai eredeti megjegyzései — a szerk.) Csokonai következő műveiben találunk táncleírást: A tél. Harsányi —Gulyás : Csokonai Vitéz Mihály összes művei. Génius kiad. Bpest, 1922. 1. k. 74 — 77.1. A farsang búcsúszavai. I. köt. második fele 434 — 436. 1. Dorottya előszava. I. köt. második fele. 540. 1. Dorottya. Második könyv. I. köt. második fele. 566 — 570. 1. Csokonai eredeti megjegyzései a Dorottyához. Csokonai versei közül még egy helyen találunk táncra utalást: Ván, vén, vagy az üstökös elegencia II. köt. első fele. 1815.

Next