Táncművészet, 1985 (10. évfolyam, 1-12. szám)

1985-08-01 / 8. szám

fia. A klub stílusos és hangula­tos előadásában mutatósan bontakozott ki a tánc szépsé­ge. Szerintem ezzel a szám­mal bátran benevezhetnének a formációs táncok európai bajnokságára. De ugyanez a koreográfiai érettség jellemzi Rimányiné koreográfiáit a Ma­gyar László Úttörőház gyer­mekcsoportjával bemutatott Polka és Jive formációkban is. Ezeknek az értékét fokozza, hogy a pedagógiai szemponto­kat jól egyezteti a szakmai, műfaji követelményekkel. Elis­meréssel kell szólnunk Rimá­nyiné modern pas de deux­­jéről, melyet Paál László és Rimányi Judit mutatott be. A koreográfus jól használta ki a páros magasabb fokú techni­kai tudását, a táncosnő kifeje­zőkészségét, így a zenével jól harmonizáló kettős mind lát­ványban, mind tartalomban minden eddigi bemutatójánál többet adott. Némi homlokráncolással néztünk viszont a valóban te­hetséges, de vitatható pedagó­giai úton képzett 15 éves dán ifjúsági bajnokpáros, Jens Henriksen és Bettine Bennett standard és latin-amerikai ver­senytáncokból álló bemutató­számaira. Technikai pontossá­guk elismerő tapsra késztetett, de a pedagógus tiltakozik ben­nem. Azok a manírok, amelyek e táncok partnerkapcsolatá­ban a felnőtt emberek termé­szetes szerelmi, sőt szexuális gesztusrendszerét jelentik, a gyermekek naturalista repro­dukálásában viszolygást kelte­nek. Remélem, a magyar pe­dagógusok nem ezt tartják kö­vetendő példának az utánpót­lás nevelésében. A nemzetközi versenyme­­zőnyben a jubileumhoz méltó­an több élvonalbeli páros biz­tosította, hogy a közönség ne csupán kiválóan képzett tánco­sokat, hanem előadói egyéni­ségeket is láthasson. Ízelítőt kaptunk a versenytánc sport­szerű, precíz, de még a kissé hűvös magatartás­ interpretá­lásában is megragadó angol iskolából a tavalyi standard vi­lágbajnok páros, Glenn Weiss és Gillian Thickett versenyszá­mai révén. (A világbajnoksá­gon Dánia, Szombathelyen Anglia és Dánia színeiben vet­tek részt.) Különösen angol ke­­ringőjük kristálytisztasága, nyugodt, áradó előadásmódja ragadott meg, és muzikalitá­suk minden táncban. Az angol stílus győzelmét hozta immár sokkal életvidámabban, sőt néha pajkos színekkel a máso­dik helyezett Paul Holmes és Kate Fischer (Anglia), vala­mint a harmadik helyezett Andrew Sinkinson és Lorraine Barry (Írország) kettősének versenyprogramja is. Sodró lendület, magabiztos tudás jel­lemezte a negyedik hely NSZK-kettősét, Jörg-Peter Hölck és Margit Ruppert, vala­mint az ötödik helyezett NDK- páros, Jens és Kerstin Jörgens táncát is. A közönség kedven­ce, a Wim és Eli Gevaert belga táncospár a hatodik helyet két­ségtelen tánctudásán kívül vonzó egyéniségének is kö­szönhette. A latin-amerikai táncoknál az utóbbi Savaria versenyek egyik kedvence, az angliai Ke­vin Lee és Susan Cliff állhatott ismét a dobogó legfelső foká­ra. De szorosan mögéjük zár­kózott fel az ír és a belga ket­tős mind a pontozóbírók, mind a közönség megítélése sze­rint. Az utóbbi két páros sike­rét abban látom, hogy táncuk számunkra „európaibb" stílust képvisel, mint az első helyre került versenyzők elkáprázta­tó, akrobatikus elemekkel teli, s időnként már-már showjelle­­gű, egzotikus programja. (Fo­kozza ezt a benyomást az, hogy a férfitáncos taivani, a hölgy pedig szintén délkelet­ázsiai származású.) Negyedik helyen végzett az ausztrál Pe­ter Andersen és Karen Rufus. A Jörgens páros az ötödik lett, pedig kezdettől fogva felhívta magára a figyelmet. Nem sok­kal maradt el a „nagyoktól" a fiatal, fürge, jó mozgású szov­jet Melnyikov-Szolomatina táncospár. Technikájuk sejteti, hogy jó balettalapozást kap­nak. Ebben a kategóriában szép jövőt­ jósol nekik tempe­ramentumuk, s azon belül a sajátos előadásmód, melyet talán fickós huncutságnak, il­letve kislányos pajkosságnak nevezhetnénk. Egyébként tapasztaltuk, hogy több országban (Cseh­szlovákia, Jugoszlávia, Len­gyelország, Finnország) mos­tanában zajlik le a nagy nem­zedékváltás. S ezzel máris a hazai vizekre evezünk. Nálunk az első jelentős nemzedékvál­tás már korábban bekövetke­zett, s előbb-utóbb várható a következő is. Sajnos, az után­pótlást sem mennyiségben, sem minőségben nem látom Glenn Weiss és Gillian Thickett a standard versenyen A magyar standard bajnokság győztesei 1

Next