Táncművészet, 1986 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1986-01-01 / 1. szám
Értékek harcai MEMENTÓ Az őszi Művészeti Heteken a Győri Balett ismét a Budapest Sportcsarnokban adott randevút fővárosi közönségének. Október 21-én este a közeli metróállomás szomjas sereg-ként ontotta utasait, s mínd valaha templomba menet, az érdeklődőkben összeolvadt az ünnep és esztétikum igénye, a testi-lelki tisztaságvágy, mert felgyűlt bajaink közt ma is reszketünk, hogy hihessünk emberségünkben. A nap szerettei újból reményt adott. Tartalmi-formai tökélyével a bámulatos rend titkába, Nap és Föld szerelmébe avatott. A szertartás üzenete: együvé tartozunk, közös célt kell választanunk. Ma még inkább kiállunk e gondolatokért, mint 1979-ben, a koreográfia ősbemutatóján. Az akkor végzős ÁBI-s csapat romlatlan-naiv hite mára erővel, tapasztalattal vérteződött. Bombicz Barbara és Kiss János dekorativitása is az elmúlt évek küzdelmeitől nyert valódi tartalmat — most már van miből adniuk. Nem ártott a darabnak az sem, hogy az utóbi évtizedben valóságos Carmina-láz vonult le filmen és színpadon, s szinte furcsa, de rossz művet nem is láthattunk. Talán a zenében a titok, vagy aki nem méltó Orff neve mellé, arra nem is emlékszünk? A társulat mindenesetre úgy őrzi a koreográfiát, mint a táncművészet valódi értelmét. Amennyire katartikus élményt hozott az első műsorharmad, később annyira fokozódott hiányérzetünk. A Mechanikus kert reménytelen címével mintha panoptikumba, élni látszó bábok közé kalauzolna. A Schmidt, Spoerri- Szabados György műveire készült koreográfia első, kék részletében rabságunk okát még a körülményekben kereshetjük. A színpadot átszelő hatalmas fehér sálak karámként zárják magukba áldozataikat. Néhány fellángoló pillanaton, kitörési kísérleten túl minden steril és klórszagú. Elektronikus, elhúzott hangokra, hideg kattogásokra emelések variációi ismétlődnek, egy-egy nekilódult rövid repüléssel: embermolekulák vergődneksérülnek mesterséges gátak között. Aztán látszólag minden akadály megszűnik. A sálak el-