Táncművészet, 1988 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1988-04-01 / 4. szám
és Arlequin? Nemcsak a gyermekeknek fontos, hogy tudják, miért fehér a bohóc képe, és miért kockás Arlequin ruhája. Ezt a sorozatot mindenképpen az ismétlések fiókjában kellene tartani! Január 10-én délután a szegedi körzeti stúdió és Budapest közös kapcsolásos műsort adott Csengetés címmel. Az ének-zenei nevelés helyzetéről, problémáiról volt szó. Ez az iskolatípus még Kodály Zoltán életében úgy indult el, hogy a foglalkozásokba a néptánc, a népi játék is szervesen beépült, s ma már csaknem valamennyi zenei általános iskolából száműzték. Nekünk is kellene a zenészekhez hasonló módon és fórumokon csengetni! Végül kénytelen vagyok felróni két érdekes és „hiteles" táncadás lehetőségének elmulasztását. A Jubiláló magyar egyesületek c. dokumentumfilmet a Magyar Televízió öt tagú stábja forgatta az Amerikai Egyesült Államokban, a kinti magyar egyesületek történetéről, nemzeti értékeket őrző mai tevékenységüket is bemutatva. Bár több helyen szó esett a „népi tánccsoport", a „gyermekcsoport” munkájáról, egyet sem láttunk. Illetve Detroitiján Szatmári István és felesége lelkesen nyilatkozta: a velemi népművészeti táborba készülnek, hogy többek közt néptáncokat is tanuljanak. Az általuk vezetett tánccsoportról csak egy fotót láttunk. Ezen „magyar ruhában” a szokásos tablóba rendezve mosolyogtak reánk a lelkes táncosok. Ha már sikerül filmgéppel oly messzire jutni, nem csupán a nyilatkozók személyét kellene megörökíteni, hanem azokat a táncokat is, amelyek minden szónál jobban vallanak arról, hogy milyen tánckultúrát őriznek, s vélnek ott távol „magyarnak”. Kissé hasonló csalódás ért a Burját Autonóm Köztársaságról készített magyar útifilmben is. Míg a magyar forgatócsoport színes és ugyanakkor hiteles képet adott a helyi tárgyi népművészetről, és hangsúlyozottan elkülönítették ettől a népi iparművészetet, a film végére került a „burját népi tánc”, vagyis tizenhat egyforma növésű, tetőtől talpig egyforma ruhába öltözött, egyformán flitterezett leány, akik „keletiesen mojszejeves" karikázót adtak elő a skanzenszerű háttér előtt. Hol voltak a korábbi kockákon bemutatott nagyhírű lótenyésztő férfiak? Ma már filmeseinknek is meg kellene érezniük, hogy nem az éppen kéznél lévő, jól fésült kultúrcsoport talpig egyforma leánykái jelenthetik a helyi „hiteles tánchagyományt" . Mindkét földrajzi táj és népcsoport oly messze van, s mindkettő más-más szempontból nagyon is fontos nekünk, miért ez a felszínesség és sietősség ? S végül szóljunk egy testvérsportról, a műkorcsolyáról, mely a januári délutánokon és estéken szerzett örömet a szép mozgás híveinek. Gyakran ámulatba ejt, hogy a legjobbak a korcsolya szigorú szabályai ellenére sem csupán sportteljesítményt, hanem elismerésre méltó művészi produkciót is nyújtanak. A jégtáncban ismét bebizonyosodott, hogy a „jó öreg” baletttechnika itt is kamatozik, amint azt a szovjet táncosok mindent elsöprő teljesítménye mutatta. Az 1988-as év januárja tehát jól kezdődött a táncot kedvelő televíziónézőknek. Kaposi Edit Janácek-Kylian: Sinfonietta