Táncművészet, 2003 (34. évfolyam, 1-6. szám)

2003 / 1. szám

De „táncközelbe" igazán 1990-ben kerültem, a Keve­­házi Gáborral készített port­réfilm során. Szöulba is elkí­sértem a Magyar Állami Operaház balettkarát, az út során és a későbbi ismeret­ségek okán sokkal jobban megismerhettem a táncéle­tet, mint egy tévés rendező általában. Később Dózsa Im­réről is portréfilm született. Most egy újabb portréfilm készül, ezúttal Vámos Györgyről. A Győri Tánc­fesztiválról például már kez­dete óta tudósítok, s ezáltal még szélesebb ismeretségre tehettem szert a táncos szakmában. Szeretem ezt az izgalmas és mozgalmas mű­vészeti ágat. - Emlékszem, létezett már ilyen „táncos kalendá­rium" a kilencvenes évek elején, Tánc-tárlat címen. A rendszerváltás szele hozta, de sajnos, gyorsan el is vit­te. Az évtized közepén is élt kb. egy évig egy újabb táncos műsor, de az is meg­szűnt. Csak kívánni tudjuk, hogy ne érje utól ugyanez a sors ezt a műsort is. - Remélem, a Magyar Te­levízió vezetői továbbra is lehetőséget fognak adni a táncnak. Szívesen folytat­nánk, van miről tudósítani. A Magyar Nemzeti Balett s a remek vidéki együttesek ott­honi és budapesti fellépései mellett a Nemzeti Táncszín­ház produkcióit is szélesebb közönség ismerhetné meg, akár új nézőket is toborozva a táncművészetnek. - A televízió tánc nélkül olyan, mint a képeskönyv képek nélkül. Kívánjuk, hogy maradjon hely, jóaka­rat és pénz Terpszikhoré múzsájának is az áldott-át­­kozott televízióban. Truppei Mariann TV-interjú készül Maurice Béjart-tal, társulatának első budapesti vendégjátéka alkalmából. Csenterics Ágnes (balról) és a stáb a Vígszínházban, 2002 márciusában TÁNCMŰVÉSZET, 2003. 1. SZÁM Fotó: Kaán Zsuzsa 17 megkérdeztük

Next