Táncművészeti Dokumentumok, 1985

Ajánlás

AJÁNLÁS Tizedik alkalommal jelentet meg Szövetségünk táncművészeti dokumentumokat tartalmazó kötetet. Az idei kiadványt egyúttal jubileumi számként kívánjuk átnyújtani, hiszen a magyar tánc­művészet minden ágának alakulásában az 1945-ös felszabadulás és az azt követő esztendők jelentős változást hoztak. Kiadványunkban most olyan dolgozatok, szakcikkek és kritikák látnak napvilágot, melyek közvetlenül a felszabadulás előtti és utáni évek magyar táncéletének, e művészet akkori helyzetének alaposabb megismerésében segíthetik az olvasót. Igaz, hogy ez a ,,segítség” néha inkább leküzdendő akadályt jelent, mert a kategorikus, merev, dogmatikus cikkeknél a legszívesebben letennénk az ol­vasmányt, az elragadtatott, túlzó jelzőhalmazoknál pedig fejcsóválva hitetlenkedünk a valós értékek megítélésében. Megnyugtatásul gondoljunk arra, hogy a szemellenzős állásfoglalások kártékony hatá­sát a későbbi évek bebizonyították, és el is söpörték. Az eufórikus lelkendezés megértéséhez pedig — főleg a fiatalabb kollégák kedvéért — hadd idézzük egyik jeles publicistánk, Ruffy Péter vallomá­sát: „... A felszabadulás után, mint annyian, nagy lelkesedéssel vetettem bele magam az újjáépítés­be, a gyökeres változásokba. A szó szoros értelmében nem volt se éjjelem, se nappalom: ott voltam minden híd- és gyáravatáson, elmentem a legkisebb faluba is, ha valami történt. Mást se tettem, mint hogy a tektonikus földrengés és háborús katasztrófa után a poraiból föltámadt országot ünnepeljem. Nem volt olyan építkezése az első ötéves tervnek, melyről én ne tudósítottam volna... Nem tartom ma sem mulasztásnak, hibának, netán bűnnek azt­, hogy én ennek az országnak az újjáépítéséért olyan elfogultan lelkesedtem. Mert csakugyan forró heteket, hónapokat, éveket éltünk át.” Noha a táncról szóló cikkek legtöbbje sem eszmeiségében, sem stílusában nem léphet Ruffy Péter cikkei nyomába, de ugyanez a hevület tapasztalható a legtöbb tollforgatónál akár egy balett­ról, akár egy most alakult néptánccsoportról, akár a vágyva­ vágyott új magyar szórakozásformákról írnak. Ez sorolja a gyengébb írásokat is a bocsánatos bűnök közé. A korszak tánckritikái közül különösen a neves zenekritikusok, írók, művészek írásai érdeke­sek. Még akkor is, ha a tánccal kapcsolatos szemléletükkel, szakmai megállapításaikkal nem mindig érthetünk egyet. Művészi ízlésük, zenei, irodalmi, színházi kultúrájuk alapján viszont sok olyan pozi­tívumra és hiányosságra hívták fel a figyelmet, amely küldetést azontájt hasonló felkészültségű tánc­kritikus nem végzett el. Ehhez persze az is hozzájárult, hogy a lapok ilyen ,,szakosított" kritikára feltehetően nem is tartottak igényt. Örömmel adunk közre írásokat olyan neves zenekritikusok tol­lából, mint Gaál Endre, Járdányi Pál, Jemnitz Sándor, Lányi Viktor, Lózsy János, Molnár Miklós, Péterfi István, Tóth Dénes, Szenthegyi István és Szervánszky Endre. De olyan jelentős íróktól és mű­vészektől is találunk egy-egy cikket, mint Balázs Béla, Devecseri Gábor, Péchy Blanka, Sárai Tibor, Szabó Ferenc, Vásárhelyi Zoltán és Zelk Zoltán. Különösen értékesek Staud Géza színháztörténész és Rabinovszky Máriusz, az európai kitekintésű műtörténész tánctörténeti, ill. esszéjellegű fejtegeté­sei. A felszabadulás utáni időszak sajtó- és dokumentumanyagainak a feltárását még korántsem merítettük ki, noha a közöltek többszöröse található máris Szövetségünk archívumában. Ezt a mun­kát mind erre, mind a következő korszakokra vonatkozóan folytatni kívánjuk. Tudományos tagoza­tunk nemcsak a feltárást, de a publikálást és a feldolgozást is egyik legfontosabb feladatának tekinti. Munkánkat összehangoljuk a Népművelési Intézet hasonló tevékenységével, így remélhető, hogy az elkövetkezendő években a hivatásos és a műkedvelő táncterület közelmúltja iránt érdeklődő szakem­berek minden eddiginél gazdagabb forrásanyagot ismerhetnek meg. A most útjára bocsátott cikktengerhez iránytűt is szeretnénk adni. Reméljük, hogy ezt a sze­repet a közreadott sajtóanyagban szereplő táncesemények kronológiája és az 1945-50 között hasz­nált rövidítések magyarázata be tudja tölteni. Abban a reményben nyújtjuk át ezt a kötetet az olvasónak, hogy válogatásunk nemcsak a ma­gyar táncművészet közelmúltjának sokoldalúbb megismertetését szolgálja, de tisztelgés is e nehéz, ugyanakkor nagy reményekre jogosító esztendők még élő és már elhúnyt táncművészei, valamint a táncmozgalmat hegyet mozgató hittel megindító sok-sok kolléga munkája és eredménye előtt. Budapest, 1985. május A szerkesztők

Next