Tánctudományi Közlemények, 2019 (11. évfolyam, 1-2. szám)

2019 / 1. szám - IN MEMORIAM - In memoriam: Hézső István (1944-2018). Emlékezés Hézső Istvánra

in memóriám szett vezetésével félig magán-félig hivatalos, a lap által támogatott rendezésben, orosz operasze­zonokat is rendeznek Párizsban. 1909-ben a Châtelet Színházban zajlott le az első orosz balett est. Itt a nézőket nemcsak a régen elfelejtett balett fogta meg, hanem az új hangzású muzsika,a merész, a tökéletes koreográfia és az újszerű díszletek és kosztümök. Itt ismerkedett meg a nyugati közönség Leon Baksz nevével. A Kleopatra, majd a Seherezade, a Tűzmadár, a Karnevál és a legendás „A rózsa lelke”— amely Nyizsinszkij a nagy táncos, hisz­térikus hatást kiváltó sikere volt. Ezeknek a baletteknek a díszleteivel bizonyította be, hogy vannak új lehetőségek a színpadi tervezésben is. A nemzeti jelleggel és orientalista ízzel ötvözött szecessziós stílusú díszleteivel és jelmezeivel páratlan hatást ért el. A csodálatos érzéki színek ki­keverése, a híres öntött és spriccelt díszletfestési­ technika, a kifogyhatatlan keleti ornamentika, a buján elrendezett, gazdag redőzésű drapériák megtették a hatásukat. A jelmezek újvonalúsága és gazdagsága meglepte a közönséget, hiszen a balettben ez eddig teljesen szokatlan volt. A gyöngysorokkal és kígyózó vonalú textilfestéssel, a merész színezésű tollakkal, Baksz mindig jól kihangsúlyozta a táncos által alakított szerep karakterét. Ha a terveket nézzük, a legjobb szecessziós stílusról kapunk összbenyomást. Az akkori di­vat­vonal színpadra plántálása és merész kivitele sok tekintetben irányította és továbbfejlesztette a polgári öltözködést. Leon Bakst, akinek nem volt mindegy, hogy milyen darabhoz tervez díszletet vagy jelmezt, jól, sőt, nagyon jól ismerte hazája kimeríthetetlen folklórját, és más né­pek ruha- és divattörténetét. Ő bizonyította be azt a tényt, hogy miként lehet kellő szintézisbe hozni a darab mondanivalóját, alapstílusát az éppen aktuális divattal. Díszlet- és jelmeztervei habár kevéssé ismertek, mégis a szecesszió legjellemzőbb darabjai. Egyéni hangjuk, erős nemzeti jegyeik miatt sem az angol, sem a bécsi szecessziós törekvésekhez nem kapcsolhatók. Akár Az egy faun délutánja vagy A rózsa lelke vagy A kék isten című balett jelmezeit néz­zük, mindegyiken rajta van a tehetségeket mindig jellemző egyéniség bizonyító jele. Fantáziája nem ismer korlátokat, akár romantikus vagy orientalista, vagy éppen klasszikus korban ját­szódnak a darabok. Baksznak azonban nemcsak a tervezéshez, az „álmodáshoz” volt különleges érzéke, hanem a gyakorlati kivitelezéshez is. „Vattázták és szűkítették”, ha kellett, drótokkal „merevítették, díszítették” , a ruhákat, amíg el nem érték az elképzelt tervet. Bizonyos, hogy voltak vitái Gyagilevvel, és a táncosokkal, hiszen ezek a jelmezek mégiscsak táncra képes álla­potban szolgálhatták rendeltetésüket. Baksz tudatosan törekedett egzotikus hatásra, és a táncos egyénisége, a díszlet és a darab hangulatának harmóniájára. Gigászi munkát végzett azzal, hogy felemelte és újból művészetté tette a hanyatló, fantáziátlan színpadi díszlet- és jelmeztervezést. Első úttörője volt egy végtelen és ragyogó művészsornak, amelyet olyan nevek fémjeleznek, mint: Larionov, Goncsarova, Gabo, Matisse vagy Picasso. És hogy napjainkban is rámutassunk, hogy a nagy művészektől nem ide­gen a balett világa -Chagall, Dali és Vasarely is terveznek díszletet és jelmezt balettszínpadra. Sajnos, Baksz tervei a Gyagilev-balett széthullása után (1929) részben szétszóródtak vagy megsemmisültek. Az utóbbi két évtizedben kezdték rendszeresen gyűjteni a Gyagilev-balett még meglevő képzőművészeti emlékeit, díszlet- és jelmezterveit. TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 94

Next