Tánctudományi Közlemények, 2021 (13. évfolyam, 1-2. szám)
2021 / 1. szám - Évforduló - Eck Júlia - Kocsis Tamás - Nűbl Tamara - Szücs Ágnes - Tajti István: Eck Imre pedagógiájáról
„Koncertvizsgán is előadtuk, amit a balett-teremben csináltunk, ő csinálta a koreográfiát. A Beethoven-zongoraversenyben volt egy nagy lepel, azon kellett a fejünket kidugni - csak a fej látszott, és nem volt mindegy, hogy mit jelentett. Már iskolában fontos volt a kifejezés, arc, szem, tekintet.” (Szűcs Ágnes) Szakmai érettségi tételként is megjelentek Eck Imre által megfogalmazott feladatok. Egy ezek közül: „Játssz el egy ping-pong mérkőzést, úgy hogy nyersz, és úgy, hogy veszítesz”. De nemcsak ezekkel, és efféle konkrét feladatokkal tanította Eck Imre diákjait. „Olvasásra, zenehallgatásra, kiállítások, filmek, színházi előadások megtekintésére inspirált. De nem direkt módon. Elég volt megjegyeznie, hogy személyesen ismeri Mika Waltarit, s én azonnal mentem a könyvtárba, hogy kikölcsönözzem a legnépszerűbb művét, amit akkor még nem ismertem. Ugyanígy fedeztette fel velem Csingiz Ajtmatovot is. 1983 áprilisában mint színész játszott a Thália Színházban, Az évszázadnál hosszabb ez a nap című darabban, amelyet Elbert János és Kazimir Károly alkalmazott színpadra a kirgiz irodalom legjelentősebb alkotójának regényéből. Akkor kezdtem el olvasni Ajtmatov többi művét is. A magyar drámairodalomból Szomory Dezső munkásságára irányította a figyelmemet, akinek műveit azóta is gyakran olvasom. De ugyanígy fedeztette fel velem az akkori kortárs magyar zene prominens képviselőit is. Kurtág György az, akit a legjobban megkedveltem Eck Imre intenciói miatt. A naprakészségre, a nyitott érdeklődésre, az egyetemes műveltség elsajátítására biztatott. Főiskolai, egyetemi éveim alatt, de a mai napig is igyekszem ezeknek az elvárásoknak megfelelni. Nemcsak a Mester emlékének adózva, hanem önmagam miatt is.” (Tajti István) És egy újabb módja a tanításnak az akkori Pécsi Művészeti Szakközépiskola diákjai számára: „Éveken át néztük a termi és színpadi próbákat, ahol megszületett a Bikasirató, Az örök ifjúság szigete, az Almatira, a Don Juan, az Odüsszeusz, amelyben már részt vehettünk, az Áldozat, a Mátépassió stb....” (Kocsis Tamás) Ide ismét idéznék néhány gondolatot a Pécsi Balett egykori táncosainak emlékeiből, bővítve a tanításról-tanulásról szóló gondolatokat: „Nagyon-nagyon sok mindent tanultam az Ecktől. Többek között világítani, színházat csinálni, emberekkel bánni, egy alkotóközösséget összehozni - ezek fantasztikus dolgok voltak.” (Fodor Antal) „... szabadon voltunk kezelve, nagyon sok bizalommal. És lehettünk munkatársak, ez nagyon fontos. Mindig úgy éreztük, hogy amit vele csinálunk - legyen akár egy apró, kis szerep , az rendkívül fontos. Nagyon fontossá tudta tenni nekünk a dolgot a színpadon.” (Uhrik Dóra) „Őneki volt egy jó munkametodikája, a munkán kívül. Ezt arra értem, hogy lement az a megadott munkaperiódus, 10-től 2-ig, vagy este 6-tól 10-ig, és a közte lévő időben mindig elszipkázott minket, hogy ne tűnjetek el, ne menjetek el ide-oda, presszóba, gyertek el hozzám, dumálni, beszélgetni. És itt, tulajdonképpen ezeken a beszélgetéseken kezdtük megérteni, hogy ő miket fog és miket szeretne csinálni.” (Hetényi János) A szerzőtársaim közül hárman a Pécsi Balett táncosaiként folytatták a tanulást Eck Imrétől. Következzen egy csokor a kezdő táncos-emlékekből, ebből az időszakból: „Rengeteg segítséget kaptunk, amikor végzés után odakerültünk az együtteshez. Családtagként kezeltek minket. A balett-tagok is. Nem néztek le minket, folyamatosan segítettek a tréningeken, a felkészülésben is. Jó hangulat volt ott, nagyon jól éreztük magunkat. Ezért csináltunk mindent végig, mert a követelmény, a szigorúság megvolt, de éreztük a szeretetüket. Eck Imrét tiszteltük, de nem azért, mert féltünk tőle. Olyan fokú bizalmat épített ki a táncosokban, hogy mindent megcsináltunk, amit ő kért, mert tudtuk, hogy az jó lesz. És élveztük, mert mindig valami újdonság volt. És ez nagyon fontos, még egy táncos számára is. Ezt ő mindig 67 TÁNCTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK