A Tanító, 1988 (26. évfolyam, 1-12. szám)
1988-01-01 / 1. szám
Újszerű törekvések a munkaközösségek tevékenységében SZILÁGYI IMRÉNÉ Egy-egy új iskolai év kezdete mindig számvetés is. Sorra vesszük az elért eredményeket, és az előttünk álló feladatokat. Rangsorolunk, szelektálunk közöttük, mérlegeljük lehetőségeinket és feltételeinket céljaink realizálásához. Az idei tanévvel egy hosszabb távra szóló, nagyobb ívű fejlesztési program veszi kezdetét. Az új oktatási törvény betű szerinti megismerése után ugyanis most már a megvalósításon kell munkálkodnunk, az iskola belső életének megújításán, hogy élni tudjunk azzal — az eddigiekhez nem hasonlítható — szakmai önállósággal, melyet a törvény kínál számunkra. Az önállóság jogi garanciáit a törvény adja. Az objektív feltételek megteremtése az ágazati irányítás gondja. A pedagógiai bázis kifejlesztése azonban az iskola feladata, s ebben az iskolavezetésnek, a testületnek, a munkaközösségeknek és az egyes pedagógusnak egyaránt megvannak a sajátos tennivalói, megvan a maga felelőssége. /"itt AZ ISKOLA ÖNÁLLÓSÁGA ÉS A MUNKAKÖZÖSSÉG FELELŐSSÉGE Az iskola ezentúl nem a központi elképzelések végrehajtója, hanem az érvényes nevelési-oktatási dokumentumok alapján, a törvényben foglalt jogszabályok keretei között — önállóan, a helyi sajátosságoknak megfelelően szervezheti meg pedagógiai munkáját, belső életét, — önmaga felelős elért eredményeiért, — a pedagógiai munka színvonalának emeléséért. Az erre való alkalmasság, képessé válás azonban nem megy egyik napról a másikra. Alapvető szemléletváltozást és a feladatokhoz való szakmai „felnövekedést” is jelent. Az önfejlesztő munka fontos műhelye a jól működő szakmai munkaközösség. A közös, értelmes szakmai-pedagógiai feladatok megoldásában edződő, öntevékeny, kompetens munkaközösség lehet ugyanis jó segítő társa az iskolavezetésnek a nevelő munka tervezésében, szervezésében, az elvégzett munka ellenőrzésében, értékelésében. MI JELLEMZI A JÓ MUNKAKÖZÖSSÉGET? Ugyanazok az ismérvek, mint minden más közösséget. A jó munkaközösségnek vannak értelmes céljai, amelyek eléréséhez tagjai tudnak feladatokat jelölni a maguk számára. A feladatok megoldását munkamegosztásban végzik, s eközben rendszerjellegű kapcsolat jön létre közöttük. Kialakul a munkaközösségre jellemző sajátos hangnem és hagyományrendszer, s tudnak távolabbi célokat is megjelölni a maguk számára. Vezetőjüket meghatározott időre választják, programjukat közösen alakítják ki. A MUNKAKÖZÖSSÉG PROGRAMJA Mint minden közösséget, a munkaközösség tagjait is a közös tevékenység, a közös küzdelmek és kudarcokból kinövő sikerek kovácsolják össze, s nem a kötelezés ereje. A munkaközösséghez való tartozás ugyanis önkéntes jellegű. Alapvető fontosságú ezért, hogy az mennyire vonzó programot kínál tagjai számára. Segíti-e szakmai-pedagógiai fejlődésüket, szolgálja-e az aktuális helyi nevelési-oktatási problémák megoldását. Nyilvánvaló tehát a tagság személyes érdekeltségének szükségessége a program kialakításában. Az a helyes tehát, ha az közös munkával készül, s a munkaközösség tagjainak egyetértésével kerül elfogadásra. A PROGRAM KIALAKÍTÁSA Ahhoz, hogy a munkaközösségben tartalmas, aktuális szükségleteket kielégítő, igazi műhelymunka alakuljon ki, szakítani kell azzal az általános gyakorlattal, hogy az összejövetelek csupán egymás óráinak meglátogatására és azok udvariaskodó, konvencionális megbeszélésére szorítkoznak. (Itt nem a tapasztalatcsere jellegű óralátogatások szükségességét, hanem egyedülvalóságát és helytelen gyakorlatát kérdőjelezzük meg!) Konkrét, időszerű feladatok megoldására irányuló, sokrétű tevékenységformákat kell keresnünk ennek oldására. A feladatok kiemeléséhez kiindulási alapot adhatnak: — a tanév eleji felmérések eredményei, a tanulói produktumok vizsgálatának tanulságai, — valamely nevelési-oktatási területen — a munkaközösség által — elvégzett ellenőrzés tapasztalatainak elemzése, — a szaktanácsadói szakvéleményben feltárt hiányosságok számbavétele, — az iskolavezetés ellenőrzési tapasztalatai. Ezek felhasználásával elkészíthető egy olyan rangsor, mely fontosságuk szerint csoportosítja a legsürgetőbb gondokat. Ha ezeknek a megoldásához a munkaközösség kidolgozza a megfelelő stratégiát, készen is van progamja lényegi része. PL: valamely alapkészségben igen gyenge a tanulók fejlettsége. Ehhez a munkaközösség tagjai megfelelő munkamegosztásban (munkacsoportban) elvégezhetik, — a visszatérő hibafajták tipizálását.