Tanító, 1998 (36. évfolyam, 1-10. szám)
1998-11-01 / 9. szám
rű kolostoruk alapját. Az 1300-as évektől ide gyülekeztek azok, akik perjelükről, Szent Lőrincről nevezték el új - Buda melletti - klastromukat, rendházukat. Az egyetlen magyar alapítású szerzetesközösségnek - a pálosok rendjének - Budaszentlőrinc lett az egyik legrangosabb központja. A hatalmas kolostorhoz mérhető alig akadt az akkori Európában! A pálosok nemzeti rendünknek tartották magukat, de kisugárzásuk már a XIV. századtól közép-európaivá vált. Hajdani jelentőségét ma - a budalőrinciek által 1382-ben alapított - lengyelországi Jasna Gora, vagyis Csensztochova (Czestochowa) kolostora testesíti meg. A lengyeleknél ez napjainkig nemzeti kegyhely! Nálunk látogathatatlan rom csupán Budán, a János- és a Hárs-hegy nyergén a hajdani nagyhírű kolostor. A török 1525 szeptemberében - európai hírű könyvtárával együtt — porig égette az épületet! A széthordott rom maradványa, a Szépjuhászné gyermekvasút-állomás, valamint a Budakeszi út közvetlen szögletében álmodik dicső múltjáról. Az alapkövek azonban idézik még, hogy a rend megalapítója az imént megnevezett Euzébius - Özséb - esztergomi kanonok volt, aki egy gazdag polgári család sarjaként állt be papnak. Az apokalipszissel felérő tatárjárás után, 1246-ban - talán a Nyulak-szigeti misztikus királyleány, Szent Margit megvilágosító hírére is - a hívságos papi élettől elvonult. Özséb a Pilis egyik barlangjában, remeteként húzta meg magát. Rövidesen sokan csatlakoztak hozzá, és az 1260-as években Pilisszentkereszten - a mai Klastrompusztán - megépítették első klastromukat. Az egyik rendtag, fráter Varsányi István — ismeretlenül maradt költő - klasszikus mértékű versben örökítette meg a pilisi Szent Kereszt-kolostor alapításának körülményeit. Egykor úttalan erdőt járva-kutatva atyáink Sziklafalak mentén néhány kicsi házat emeltek. Szétszórt barlangok mélyét is kikutatták. Itt a kegyes remeténk s papi férfi, Özséb, alapítja Végre a rend házát, s a keresztnek szent neve címe. Lassan a testvérek barlangjukat elhagyogatják, S kezdnek együtt szigorú szent zárdái életet élni. Innen terjedt szét a világon Pál remetének Rendje, amelyben az erkölcs és ruha folttalan egyként, így lesz majdan a kis forrásból nagy folyam árja. (Ford.: Csonka Ferenc) A folyam forrásának fakasztása abban az időben történt, amikor IV. Béla az esztergomi érsekségnek széles körű kiváltságot adott. Az érseknek - Fülöpnek - pedig első teendői közé tartozott, hogy IV. Béla és elsőszülött fia, V. István herceg között - Pozsonyban - békét teremtsen. Ebben a békekötésben az a IV. Orbán pápa segített, aki az 1262-es években már el is ismerte az Özsébek alapította rendet. Kanonizálta a magyar remeték közösségét, akik védőszentjükké a már említett Remete Szt. Pált - az őskereszténység egyiptomi vezeklőjét választották! A pápai elismertetésben szerepe volt a filozófus Szt. Tamásnak (1225-1274) is. Az „Úr 1262-ik évében... - írta Gyöngyösi Özséb első provinciális, néhány testvér kíséretében elment IV. Orbánhoz és kérte Szent Ágoston szabályainak engedélyezését. Azt mondják, Aquinói Szent Tamás is segítségére volt a pápai udvarban.” Az engedély megadása után - egyes kutatók szerint - a pálos Budaszentlőrinc rövid idő múltán a közép-európai műveltséget meghatározó katolicizmusban vezető helyet szerzett. Olyan rangra jutott, mint Montecassino a bencések kontinensformáló életében. Aquinói segítsége sem lehetett véletlen, hiszen Nápoly egyetemén nevelkedett, amely városnak valaha - akárcsak a magyaroknak - az Anjouk adtak királyokat. Az univerzitás eszméjébe már kezdettől beszüremkedett - akárcsak az induló magyar rend őskeresztényi hagyományába - az antik, az arab és más pogány kultúra. Ez pedig szervesen - igaz, nem mindig toleranciával — vegyülhetett a keresztényivel, így pl. Szt. Ágoston (354-430) regulái, amelyek feltehetően 389 és 395 között készültek, magukon viselték a szerző volt pogánysága, manicheusi előélete, az újplatonizmus iránti vonzalma stb. kitörülhetetlen nyomait. De Szt. Tamás közvetítése révén élt még a pogány „időtlenség” tudata is, amely, ellentétben a mai „modern” - elsősorban keresztény és profán európai felfogással szemben - a történelmet nem tekintette emberi létünk kizárólagos megjelenítési módjának, hiszen azt legalább annyira ellenlábasának is vélte. Az időről, azaz Kronoszról tudniillik általában azt tartották, hogy gyermekeit is felfalja! Ezért Szent Tamás pl. nem is írt történelemfilozófiát, hanem a lezajló eseményeknek időfeletti (isteni) jelentést tulajdonított. Az ún. mérsékelt realizmus híve volt. Követendő példának tekintve elismerte ugyan az általános ideál létét (az istenhez való hasonlatosságot), de úgy vélte, hogy az univerzáliák gyökerei az egyes (pl. ember, állat etc.) dolgokba teremtve rejtőznek. Ezért lesz világképe időfelfogásában a múlandóság és az elmúlhatatlan teljesen. Egy. Talán Arisztotelész hatására egyszerre lát horizontálisan (egymás után) és vertikálisan (mélységben). Vagyis mindent együtt néz, azaz a világegyetemet gömbszerűen és három dimenzióban fogja fel. Ez az - ókorból egyenesen származó - pogánykeresztényi vélekedés nem igényelte még az Ószövetség ismeretét sem. A kor egyik legegyetemesebb lángelméje az észak-afrikai származék Augusztinusz pl. nemcsak megkeresztelkedéséig (387 húsvétja) volt képtelen elolvasni az Ószövetséget, hanem azt később sem tanulmányozta tüzetesebben. (Az Ószövetséget egyébként igen későn kezdték a kereszténység elsődleges forrásának tekinteni!) így az észak-afrikai (Pl. a Róma-ellenes Karthágó), arab vagy más, pl. napkeleti kozmogóniák, filozófiák stb. nemcsak a teóriákban éltek együtt a XIII. századi kereszténységben, hanem ténylegesen is megszüntetve/megőrizve egyesültek. Tetten érhető ez még királyi frigyekben is. Jó példa erre a Jaszna Góra-i (Csensztohova) pálos kolostor megalapításának története. Ezt Anjou Lajos magyar és lengyel király - halálos ágyán - 1382-ben határozta el. A gondolat azonban mindaddig terv maradt, amíg Nagy (Anjou) Lajos leánya - Hedvig - házasságra lépni nem készült Jagelló Ulászlóval, Litvánia hercegével. Bár Ulászló pogány hitben nőtt fel, a készülő házasság mégis nagyot lendített a kolostor sorsán. Jagelló herceg ugyanis a dinasztiaalapító házasság érdekében megkeresztelkedett! (Ezt tette I. (Szent) István is, amikor a pogány Vajkból Istvánra változtatta trónnevét, s feleségül vette a keresztény bajor Gizellát!) A herceg új hitének őszinteségét bizonyítani akarván, Jaszna Gorát más, krisztianista alapítású intézményekkel együtt bőkezűen támogatta, így nemcsak a Habsburg-ellenes lengyelséget nyerte meg, hanem a pogány/keresztény összeolvadás életképességét is megszüntetve megőrizte, azaz pogány tartalommal gazdagította. Az intézmény alapításában segített a magyar nádor, Opulai László herceg is. Röviden: a pálos kolostor tizenkét magyar remete honosításával - Lengyelorszában is megszerveződött, így a közép-európai kereszténység a napnyugati régióval ellentétben most sem - ahogyan tövestől soha máskor sem - szakadt el a pogány őshagyományától! Tamás bölcseletéhez, mely már a középkor epilógusához tartozott, Budaszentlőrinc további sorsa is ösztönzést adhat .