Tanító, 2001 (39. évfolyam, 1-10. szám)

2001-09-01 / 7. szám

A gyakorlatvezető tanítók szakirányú továbbképzése a Kaposvári Egyetem Csokonai Vitéz Mihály Pedagógiai Főiskolai Karán DELI ISTVÁN Az 1770-es éveket megelőzően Szakál János megállapítása szerint „a tanítók csak képződtek”. Azaz a fiatalok közül néhányan a „természetes kiválasztódás” elve szerint, némi módszertani termé­szetű felkészítéssel kezdtek neki a tanítói mesterségnek. 1774. november 24-én az uralkodó elrendeli az első magyarországi normaiskola-együttes felállítását, amely aztán 1775. június 20-án, Pozsonyban meg is nyílt. Majd követte a kassai, nagyváradi, győri, pécsi, besztercebányai. A normaiskola-együttes három tagozata közül egyik a tanítóképző tagozat volt, amely 1845-ig működött. 1869-ben megjelenik az 1868. évi XXXVIII. első hazai tanügyi törvény, amely intézkedik a tanítóképzésről és a tanítóképzők mellett felállítandó gyakorlóiskolákról. Ettől kezdve a mindenkori Magyarország területén a tanítóképzés és a gyakorlóiskolákban folyó gyakorlati felkészítés (a gyakorlati képzés) a magyar peda­gógiai élet permanens és összefonódó (vita)témájává válik. Az Eötvös által létrehozott tanítóképző „mint önálló szakiskola jelenik meg”, és „nem elégszik meg az elemi iskolai tankönyvek tartalmi ismertetésével kielégíteni az általános műveltséget, hanem többet kíván nyújtani a tanítónak, mit az tovább ad; ez a tanítóképző nem elégszik meg a tanító hivatásszerű képzését az elméleti pedagógia megtanulásában látni, hanem hangsúlyozottsághoz juttatja a gya­korlati kiképzést is”. (Szakál János: A magyar tanítóképzés története. Hollóssy János Kiadó, Bp. 1934. 66—67. o.) Hogy a tanító ezen elvárásoknak minél jobban meg tudjon felelni, növek­szenek a tanítóképzéssel kapcsolatos igények. Gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter kiad egy nagyon igényes Szabályzatot a tanítóképző intézeti képesítő vizsgála­tokról (1. a Néptanítók Lapja, 1925. június 15-i számában olvasható ismertetést). Egyre gyakrabban fogalmazódik meg a tanítók egyetemen való képzésének az igénye (l. pl. a Dunán­túli Tanítók Lapja, 1928. június 15-i számában K. Pap János kaposvári tanító írását). Dr. Radnai Oszkár a Pedagógiai Szeminárium 1937. novemberi számában A gyakorlóiskolai tanító jelentősége a tanítóképzőben c. írásában arról „panasz­kodik”, hogy több más szakmára főiskolán készítik fel a szakembereket, „csak a tanítóképző akadt meg fejődésében, és megelégedett egy szerény ötödik osztály ráépítésével”. A „felette hiányos” gyakorlati képzést pedig a gyakorlóiskolai tanító kezébe akarja adni, e­gyszemélyi felelősségére bízva azt, mivel „A tanítás módszerét... csak a gyakorlóiskolai tanító taníthatja legeredményesebben”. Ezért a gyakorlóiskolai taní­tónak „mintatanítónak kell lennie”. Aztán megszületik a taní­tóképző akadémia megszervezéséről szóló 1938. évi 14. tör­vény, de az még az akadémiai képzés beteljesülése előtt meg is szűnt. A tanítóképzés jobbításának szándékával párhuzamosan a gyakor­lóiskolai tanítóval szemben támasztandó igények, követelmények egyre markánsabban fogalmazódnak meg. De nem jutott eddig tudomásunkra, hogy az igények, követelmények teljesítésének valamilyen képzettségbeli pluszfeltételei lettek volna. Megfogal­mazható tehát: elég-e vajon a jól képzett és jól kiválasztott tanító a gyakorlóiskolai „mintatanítói” szerepre? Vagy a mintaadás lenne a legfőbb szerepe? Az 1930-as években bevezetik ugyan a „gyakorlóis­kolai tanítói vizsgálatot”, és csak ezen „vizsgálat” sikeres teljesítése után pályázhatott tanító a gyakorlóiskolába (ha volt ötéves gyakorlata). A vizsga maga igen igényes (szigorú) volt. Hat félórás tanítás bizottság előtt, szóbeli vizsga, vezérkönyvirodalom-, szakkönyv-, szakirodalom­ismeret. Az 1960-as évek elején azonban e vizsgákat eltörölték. A felsőfokú, majd a főiskolai szintű tanítóképzés tehát úgy teljesedett ki hazánkban, hogy a gyakorlóiskolákba a tanítói (tanári) oklevéllel rendelkezők közül azokat fogadták/ják, akik szakmailag kiemelkedő munkát végeztek/nek, vállalják a 19-22 éves hallgatókkal való együttműködést, a minta- és a vezető szerepet, valamint az autodidakta módon való gyakorlatvezetővé válást. A felsőfokú, ill. főiskolai tanítóképzés több mint 40 éves múltja, története azonban bebizonyította, hogy a gyakorlóiskolákban gya­korlatvezetői szerepet betöltő pedagógusoknak a tanítói képzettsé­gük mellé pluszképzettségre van szükségük. Sok-sok szakmai vita tárgyát képzete, hogy ezt a speciális képzettséget a pedagógusok továbbképzését szolgáló általános programok tudják-e biztosítani, vagy speciális továbbképzésre van szükség. A speciális továbbképzési program és forma szükségességéről egy gyakorlatvezetők továbbképzését célzó program és az ehhez kapcsolódó vita győzte meg a tanítóképzős szakembereket, vala­mint a jelen lévő gyakorlatvezetőket 1982 augusztusában. A vitát megelőző szakmai előadások (Szövényi Zsolt, Fábián Zoltán, Papp József, Bódi Andrásné, Deli István) hatására a háromnapos program azzal zárult, hogy: a) a gyakorlatvezetők utánpótlása, illetve a gyakorlóiskolákban dolgozó gyakorlatvezetők továbbképzése létérdek mind az intézmények, mind a gyakorlatvezetők számára; b) alkalmazási feltételként kell szabni a gyakorlatvezetők számára plusz speciális képzettség megszerzését; c) készíteni kell egy olyan továbbképzési tervet (programot), amely kielégíti a gyakorlatvezetők általános szakmai és speciális gyakorlatvezetői szerepkörével járó képzési igé­nyeket. Időközben a pedagógusképzéssel kapcsolatos nemzetközi tapasz­talatok, információk is erősítették szándékunk megvalósítását. Hadd idézzük az Európai Tanárképzési Társaság Nyitrán és Budapesten megtartott konferenciáit, amelyeken a mentorszerep és a mentorképzés külön is téma volt. (Megjegyezve, hogy a „mentor” és a „gyakorlatvezető” nem teljesen egymást fedő fogalmak.) A probléma részletes megvitatásának egyik legfonto­sabb konklúziója, hogy a mentorképzéssel kapcsolatban „szükség van egy gyakorlati tanterv kidolgozására”. (L­­ATEE Cahiers, 1996. 10. sz. 116. o.) A hazai és a nemzetközi tapasztalatok egyaránt erősítették/erő­­sítik azt a szándékot, hogy a pedagógusképző intézményekben

Next