Tanító, 2011 (49. évfolyam, 1-10. szám)

2011-03-01 / 3. szám

Petőfi Sándor asi piája hol Pest, ápril. 19. 1848. W*av) az előbbi nap tiszteletére a két főváros kivilágítva, néhány nappal utóbb akM­id K­alizálnak, Nyárinak stb. aztán fáklyás zene Wesselényinek, Eötvös jigpernek stb, később Batthyányi, Kossuth, Széchenyi megérkezésekor a két főváros kivilágítva fognal ismét a nádor tiszteletére kivilágítás és mindenféle ceremónia. Mennyi ünnep egy hónap alamáigyázzatok, hogy ezek után a fényes éjek után sötét napok ne következzenek. TM Ha vesszük, e férfiak valamennyien megérdemelték a megtiszteltetést, melyben részesültek, de ha meg nem érdemelnék is, csakúgy megtiszteltük volna őket, és ez a szomorító a dologban. Borzasztó vasárnapi nép vagyunk, nekünk mindig ünnep kell,,, Talán azért vagyunk olyan rongyosak, mert mindig ragyogni akartunk,,, Republicanus vagyok testestül-lelkestül, az voltam, mióta eszmélek, az leszek végső lehelletemig. Ezen tántoríthatatlanságom, mely soha egy pillanatig sem rendült meg, ez adja ifjú kezembe a koldusbotot, mit évekig hordoztam, s ez adta most férfi kezembe az önbecsülés pálmáját. Azon időben, midőn a lelkeket vették és jó drágán fizették, mikor egy alázatos görnyedés megalapított jövendő volt, én messze kerültem a vásárt, és senki előtt még csak fejemet sem billentettem, hanem álltam egyenes fővel s fáztam és éheztem. Lehetnek ékesebb, nagyobbszerű lantok és tollak, mint az enyém, de szeplőtlenebbek nincsenek, mert soha lantomnak egy hangját, tollamnak egy vonását sem adtam bérbe senkinek; énekeltem és írtam azt, mire lelkem istene ösztönzött, lelkem istene pedig a szabadság. Az utókor mondhatja rólam, hogy rossz poéta voltam, de azt is fogja mondani, hogy szigorú erkölcsű ember valók, a­mi egy szóval annyi, mint republicanus, mert a republicanusnak nem az a fő jelszava hogy "le a királlyal", hanem "a tiszta erkölcs!" Nem a széttört korona, hanem a megvesztegethetlen jellem, szilárd becsületesség a respublica alapja .„ Republicanus , vagyok ijrásosságból is, ” A monarh­iai emberei nem hiszik vagy gátolni akarják a világszellem fejlődését, haladását, s­­z­étentglódás. Én el­lenben hiszem, hogy fokonként fejlődik a világszellem, látom, miképp fejlődik, Momácpí utat, a melyen megy,­­ lassan halad, minden száz, vagy néha ezer esztendőijlyg^ egy lépést, de miért sietne? hiszen rá ér, mert övé az örökkévalóság, Most újra emeli egyet lépjen ,„ a momrdhiából a respublícába, Elébe álljak, hogy t%zemreí^nyít­ékíntétév­ el,megátkozzon és megsemmisítsen? Nem­ leborulok méltóságos színe .4#A#^gk^egald'0wrbeiefbg0dzom szent palástjába, és követem dicsőséges nyomdokát.

Next