Tanító, 2014 (52. évfolyam, 1-10. szám)
2014-10-01 / 8. szám
igazság is, ám gyakran kegyetlen, igaztalan, értetlenségről tanúskodó megállapításokat fogalmazott meg. Hunyadi Sándor író jegyezte meg: „ Gyulai kezét nem a szigorúság tiszta szándéka, hanem a kérlelhetetlen rosszindulat zavaros érzése vezette”. A XX. századi minősítésekből pedig Illés Béla szavait idézhetjük. „Később az iskolában azt tanultam, hogy Jókai nem is a legnagyobb magyar regényíró, sőt... nem is regényíró, csak mesemondó. Ma is megtörténik, hogy egy-egy tollforgatónk Jókai neve hallatára savanyú képet vág: „Ugyan, Jókai, hol vagyunk már attól!”. Más elemzők viszont elismeréssel értékelik műveit, így például Békés István azt írja: „... Az olvasók milliói rég eldöntötték a vitát... a szíveket meghódította írásainak sodró érdekessége, nemzeti szelleme, derűje, humora, s embert, természetet, érzést, hangulatot ki nem fogyó bőségével elővarázsoló gazdag magyar nyelve”. Erdélyi János pedig leszögezi: „Jókait nem bírálni, Jókait élvezni kell”. ■ írói tehetségének kibontakozása A könyvtárnyi művet megalkotó, korának legolvasottabb prózaírója, Jókai Mór Rév-Komáromban született 1825. február 18-án. Édesapja Jókay József ügyvéd, árvagyám, az árvaszék ügyeinek intézője, édesanyja Pulay Mária. Testvérei: Károly és Eszter; az őket követő két kisfiú testvér korán meghalt. Utolsóként született meg Móric, a legfiatalabb gyermek. Nevét az apa Benyovszky gróf iránti tiszteletből választotta. Jókay József békés természetű, művészi tehetséggel megáldott alkat írt, festett, hangszereken játszott. Az édesanya viszont határozott, tevékeny, szigorúbb jellem volt. A gyermekkor A családban boldog, szeretetteljes légkör uralkodott. Örömteli, szép gyermekéveiről sokszor emlékezett meg az író. „... Otthon mindenki szerette egymást: szüleim, testvéreim engemet valamennyien és én is őket. Soha egy zokszó nem hangzott el a házunknál”. Gyakoriak voltak a rokoni, baráti összejövetelek, a korabeli Komárom városában élénk társas élet virágzott ezekben az években. „A komáromi otthonban alakultak ki jellemének fő vonásai: a szelídség, a hazaszeretet és a humanizmus” - állapította meg Lengyel Dénes. Tanulmányait a város református kollégiumában kezdte meg, majd 1835—37-ig Pozsonyban tanult. Cseregyermekként élt Zsigmondy tanár úr családjánál, ahol a német nyelvre és sok más hasznos ismeretre tett szert. Amikor 1837-ben hazatért, az év őszén meghalt az édesapja, és e fájdalmas lelki megrázkódtatás hatására maga is súlyosan megbetegedett. Eszter nővére ápolta, gondozta, segítette a felépülésben. Ezután még 1840-ig a komáromi kollégium diákja, ahol a nevelését Vály Ferenc tanár vette át, nyelvekre, retorikára, stilisztikai ismeretekre oktatta. Később Vály tanár úr Esztert feleségül vette. Az ifjú Jókait ekkor még erősen vonzotta a festészet, nagyszerűen rajzolt, festett. Az 1841-42-es tanévben a jó hírű pápai kollégiumba került, ahol kitűnő tanári kar irányítása alatt, és sok tehetséges diák között folytatta tanulmányait. Itt ismerkedett meg Petőfi Sándorral és Orlai Petrich Somával, akiket nyáron Komáromban vendégül látott Jókai édesanyja. Szigeti kertjükben vidám napokat töltöttek együtt. A pápai levegő azonban rossz hatással volt Móricra, sokat betegeskedett, köhögött, így orvosi tanácsra ismét változtatni kellett a lakhelyén. A választás Kecskemétre esett, ahol szintén kiváló hírű kollégium működött, így 1842—44-ig itt tanult Jókai, jogi tanulmányokat folytatott, majd 1846-ban ügyvédi oklevelet is szerzett. Az első szárnypróbálgatások A kecskeméti évek minden tekintetben jótékony hatással voltak a személyiségére, testileg, lelkileg megerősödött, így vallott életének erről az időszakáról: „... E derék tősgyökeres magyar városban, itt lett belőlem magyar író. Itt ismertem meg az igazi népéletet, a néphumort, a puszták világát, egész írói működésemnek az alaphangulatát itt sajátítottam el... ” Itt írta első drámáját A zsidó fiú címmel, amit a Magyar Tudós Társaság pályázatára el is küldött. Petőfivel Kecskeméten is találkozott, sőt ő másolta le a pályaművet, mivel a pályázatot nem saját kézírással kellett benyújtani. A bírálóbizottság, köztük Vörösmarty és Bajza, dicséretben részesítette a fiatal Jókai első alkotását. Komáromban joggyakorlatot folytatott, és eközben írta meg Hétköznapok című regényét, ami már sok tekintetben előhírnöke a későbbi nagyszerű Jókai műveknek. 1847-ben már Pesten találjuk a Petőfi által szervezett „tízek társasága” körében. Országos irodalmi folyóirat, az Életképek szerkesztője lett. E munkáját teljes odaadással végezte, ekkor szépirodalmi művek írására nem is maradt ideje, de mint lapszerkesztő, az irodalmi élet középpontjába került. ■ A ’48-as forradalom és szabadságharc hatása életére és pályájára 1848. március 15. Jókai életének legfontosabb napja. Később ennek eszméi, követelményei, eredményei határozták meg egész irodalmi, politikai tevékenységét. Bár ő valójában nem a forradalom, hanem a radikális reformok híve, az események sodrásában a 12 pont felolvasásával a legbátrabbak között láthatjuk. (Ekkor hagyta el a nevéből az y-t!) Március 15-től a világosi tragédiáig terjedő időszak életének, pályájának a középpontját képezi. Nemcsak írói, politikusi, hanem magánéletének alakulása szempontjából is döntőek ezek a hónapok. Házassága Ismerjük a felejthetetlen, romantikus eseményt, amikor az ünnepelt színésznő, Laborfalvi Róza a Bánk bán 26