Taps, 2004
2004 / 1. szám
nekünk drukkolt egész Magyarország. De akkoriban készültek, mondhatnám úgy is, hogy olyan életmű-show műsorok, mint Horváth Jenő estje vagy a Kálmán Imre-est, a Zerkovitzest. Ezek is országos ismertséget jelentettek számunkra. Még ma is sokan odajönnek hozzám az utcán és szeretettel köszöntenek. Igaz, megesik az is, hogy egy ősz úr imigyen gratulál: istenem, a művésznőbe már a papa is szerelmes volt! Hát igen, amint akkori műsorunk címe is jelzi: Rohan az idő. Csenterics Ágnes rendezte a tévében, s hatan szerepeltünk benne fiatal Operettszínház-beliek. Lehoczky Zsuzsi, Kovács Zsuzsa, jómagam, Németh Sándor, Farkas Bálint és Harsányi Frici. Ezzel a hatos fogattal még ma is összehozhatnánk ugyanazt, annyira szereti ezt a műfajt a közönség. Savanyú a szőlő Kulka Jánost Pécsett az utcán gyakran megszólítják. „De jó, hogy újra látjuk, művész úr!” Pályája első négy évét töltötte itt, s úgy érzi, mintha Pécsre hazajönne. Kulka így emlékezik erre: „Más idők jártak akkoriban. A színésznek semmi mást nem kellett csinálnia, csak jól kellett játszania!” A POSZT-on a színésztársalgó kötetlen közönségtalálkozóján kívül a Felolvasószínház fórumán szerepelt. Kertész Imre: Kaddish a meg nem született gyermekért című regényéből Visky András készített számára színpadi változatot. A Bóbita Bábszínház telt házas termében a földön és a lépcsőkön is ültek az előadásán. - Nehéz nekünk színészeknek, erről a sztárolósdiról beszélnünk. Azért, mert sokan azt gondolhatják, hogy savanyú a szőlő. És azért fáj ez nekünk, mert a szerepek rovására megy. Ilyen a világ. Valójában sajnálom azokat, akiket így tesznek sztárrá. Rövid időn belül boldogtalan, keserű, öngyilkos emberek lesznek belőlük. Mert senki nem tanítja meg őket arra, mit kezdjenek az ismertséggel. És ők is rájönnek gyorsan, hogy nagyon kihasználták, becsapták őket. Becsapták őket pénzzel és becsapták minden mással. Boldogtalan embereket „gyártanak ” így. Pedig meglehet, sok tehetséges ember is akad köztük. A Megasztár például ezt bizonyítja. De a pályájukon senki nem törődik velük, nincsen képviselőjük, nincsen menedzsmentjük. Holott Magyarország meghatározó énekesei kellene legyenek a következő években. És fel kellene készíteni őket arra, hogyan kell naponta, mondjuk, színpadra lépni. Mit jelent az, hogy betartani az időpontokat. De ez a fajta „sztárgyártás” a legolcsóbb. Mi drágák vagyunk, mert pénzt kérünk, undokok vagyunk, mert igényeink vannak, mondjuk öltözőt akarunk. Velük viszont bármit meg lehet csinálni. Szerintem ostobaság a közönséget alábecsülni. Az emberek tudják, kit kell komolyan venni, ki az, akit nem szabad szem elől téveszteni ebben az őserdőben. Hamis jelszó Hegedűs D. Géza A kaukázusi krétakör egyik főszereplőjeként érkezett a POSZT-ra. Ám elfoglalt művész lévén ingázott Pécs és Budapest között, hogy a zárógálán a versenydarabok szövegeiből összeállított paródia-műsorban, kollégáival együtt felszabadultan komédiázhasson, ünnepelhessen... - Mai világunk hangos hívószava: a siker. Könyvek sokasága ajánl receptet hozzá, képes magazinok, rádió- és tévécsatornák alapítódnak a siker művészetének megtanítására. S hogy a siker valóban tanítható, ennek igazolására meteorszerű kreatúrák bizonygatják, hogy máról holnapra ismeretlen emberekből ünnepelt valakikké válhatunk. Azt akarják elhitetni velünk, hogy a siker olyan kézzelfogható dolog, amelyet testünk, személyiségünk kiárusításával megszerezhetünk. Pedig aki a siker után szalad, a sikerért követ el mindent, olyan, mint a kártyás- vagy a rulettjátékos. Csakhogy az élet nem szerencsejáték. A sikernek nincsenek csalhatatlan módszerei. Rögös ösvényei vannak, amelyeken a tehetség - akarattal, szorgalommal, sok-sok munka árán - mégiscsak eljut a célhoz. A siker művészete hamis jelszó, kártékony maszlag. Hevesi Sándor, a nagy magyar színházi rendező, színészpedagógus erről mély emberséggel így beszélt: „Az igazi siker örök illusztrációja Kolumbusz Kristóf marad, aki minden testi, szellemi és erkölcsi erejének és képességének latba vetésével új úton akart eljutni Indiába. Ez volt az ő erőfeszítése, az ő betétje, az ő életműve. A siker az lett, amire nem is gondolt, amiről nem is álmodott, amit előre nem is sejthetett: fölfedezte Amerikát. A nagy feltalálók sikere is mind ilyen. Olyan önfeláldozással keresnek valamit, hogy okvetlenül találnak valami egyebet. A véletlen, amely annyi nagy siker velejárója, törvényszerűen és szükségszerűen szegődik azok mellé, akik nem a sikert hajszolják, hanem belső, isteni sugallatnak engedve megtesznek mindent, amivel a tehetségüknek tartoznak. ” (Sághy) taps 25