Tarjáni Acél, 1971 (21. évfolyam, 1-53. szám)

1971-11-26 / 48. szám

2 Tanácskoztak a szocialista brigádvezetők (Folytatás az 1. oldalról) Emelkedett a selejt, az anyag­betét, a tételes kiszállításban elmaradások jelentkeznek, bérszínvonal emelkedése nincs a arányban a teljesítmények nö­vekedésével, lemaradás mu­tatkozik a beruházási tevé­kenységben is. Antal elvtárs ezután a mun­kaverseny szerepét, eredmé­nyeit értékelve kiemelte: Szo­cialista irányvonala brigádmozgalmunk egybeesett válla­latunk céljaival. Ha a vállalá­sokat, felajánlásokat minőség­ben és értékben összehasonlít­juk, akkor megállapítható, hogy minden tekintetben fej­lődés tapasztalható. A mun­kaverseny révén tavaly 7,3 millió forint eredményt vál­lalt a gyári kollektíva, s több mint tízmilliót teljesített. Az idén a vállalás összege 12,3 millióra növekedett, amit vár­hatóan — a DH-val együtt — több mint 22 millió forintra teljesítünk. A DH munkarendszer beve­zetésével, s meghonosításának első tapasztalataival foglal­kozva Antal elvtárs kiemelte: A munkaversenyünk kismér­tékben már eddig is tartal­mazta a hibamentes munkára való törekvéseket, éppen­ ezért a DH munkarendszer, a hibák feltárása, elemzése, rendszer­be való foglalása igen alkal­mas a szocialista verseny­ mozgalmának brigádok fejlesz­tésére is. Ezért a jövőben a munkaverseny szervezésében, irányításában DH elveket is meg kell valósítani, másrészt pedig a feladatokat a DH kö­vetelményeivel szoros össz­hangban kell meghatározni. Jelenleg a szocialista verseny­mozgalmon belül 19 brigád mintegy 330 taggal dolgozik a DH munkarendszer követel­ményeinek megfelelően, közreműködésével lehet meg­valósítani. Ugyancsak az alapanyagel­látás problémáival foglalko­zott még Bérezési Mihályné, a DEXION-üzem brigádvezető­je, aki elmondta, hogy két hónap óta nem kapnak táb­lalemezt, s emiatt nem fog­ják teljesíteni idei előirány­zatukat. Teplán Géza dróthú­zós és Bolla Bertalan áthúzó­­pácolói szocialista brigádveze­tő hangsúlyozottan tette szó­vá az alapanyagok hibáinak megsokasodását. Kérték vállalat vezetőit, hogy intéz­­­kedjenek az alapanyag-gyártó vállalatnál e termelést gátló, minőségrontó probléma meg­szüntetése érdekében. (A ta­nácskozáson bejelentették, hogy e panaszok nyomán le­velet intéznek az Ózdi Kohá­szati Üzemek szocialista bri­gádvezetőinek tanácskozására, s kérik a brigádok segítségét a gondok megoldásában.) Vágvölgyi Tivadar, a hatal­mi gyárrészleg vezetője az idei lemaradás okait elemez­te, majd a jövő évi feladatok megoldásához kérte a szocia­lista brigádok nagyobb segít­ségét, s a vállalat vezetőinek hathatósabb támogatását a gyárrészleg generális problé­máinak megoldásához. Dr. Lendvay József, a műszaki főosztály vezetője a gyárt­mányfejlesztés feladataival foglalkozva kiemelte, hogy egyes témák kidolgozására komplex szakembercsoporto­kat létesítenek. A jövőben nagyobb figyelmet kell for­dítani a gyártási hibák meg­előzésére. Ehhez nagy segítsé­get adhat a DH munkarend­­szer, aminek azonban elen­gedhetetlen a szigorú­ szerve­zeti kiépítése. Molnár József, a kovácsológyár vezetője a be­ruházások fontosságát han­goztatta. Feladataik megoldá­sához jelentősebb beruházási, fejlesztési segítséget kért, de kiemelte, hogy a termelékeny­ség fokozása nem nélkülözhe­ti az üzemi részfeladatok gyorsabb megoldását sem. Manapság már kevés a köte­lességtudat, terveink valóra­váltásához szocialista tudatra van szükség — hangoztatta Laczka János, a hengermű­­gyár részleg vezetője. Hozzá­szólásában példákon keresztül mutatott rá a szocialista bri­gádmozgalom gyengéire, a tartalmi fejlődést elősegítő tennivalókra. Ezt fejtegette Nagy Oszkár, az SZMT tit­kára, valamint zső, vállalatunk Szilágyi De. pártbizottsá­gának titkára is. Több hozzászóló kereste a munkaszervezésben, a minő­ség biztosításában, az anyag­takarékosságban a szocialista brigádok szerepét, feladatait. Így többek között László Bar­nabás, Salók Józsefné, Len­gyel István, Birkás Zoltán, Tóth György, s mások. Bírá­latok érték a karbantartókat is, mivel többen is szóvátet­­ték, hogy vontatottan halad a váratlan hibák kijavítása, s a nagyjavításokat követően is sok kifogásolnivaló akad a berendezések üzemelésében. Kojnok Gyula, a KSZGY ve­zetője felszólalásában utalt a karbantartók felelősségére, a jó munkahelyi légkör kiala­kítására, a továbbképzés fon­tosságára, a fiatal szakembe­rek, szakmunkások beállításá­ra és megtartására. A fiatal szakemberek sze­repéről Liptay Péter mérnök így fogalmazott: nagy felelős­ség hárul fiatal szakembere­inkre, gyárunk kollektívája sokat vár az FMKT-tól. Meg­ítélésem szerint sok a szabad szellemi kapacitás, amelyet a konkrét feladatok gyorsabb és jobb megoldása érdekében le­het gyümölcsöztetni. Azt ja­vasolom, hogy a kiváló moz­galmakban részt vevő szakem­berek megítélésének egyik mércéje legyen, hogyan patro­nál az illető egy-egy szocia­lista brigádot, s az a brigád milyen eredményt mutat fel. Építünk a szocialista brigádokra A vállalat igazgatója ezek után a szocialista munkaver­seny problematikájával, a szo­cialista brigád mozgalom tar­talmi kérdéseivel foglalkozott. Utalt rá, hogy a kollektív szerződés mellékleteként ké­szített — öt évre szóló — mun­kaverseny szabályzat részlete­sen és átfogóan, új vonások­kal gazdagítva szabályozza a szocialista munkaverseny tar­talmát, céljait, az anyagi, er­kölcsi megbecsülés mértékét. Külön kiemelte, hogy a jövő­ben nagyobb figyelmet kell fordítani teljesítése a versenyvállalások feltételeinek bizto­sítására, s a brigádok felelős­ségteljesebb, következetesebb teljesítésére, a verseny rend­szeres értékelésére. Elmondta, hogy a verseny legjobbjainak jutalmazására 1969-ben 900 ezer forintot, tavaly több mint egymillió, míg jövőre — ha megfelelő eredmények szület­nek — 1,5 millió forintot for­dít a vállalat. Antal elvtárs a szocialista brigádmozgalmat elemezve fel­tette a kérdést: Vajon minden rendben van-e a hármas jel­szó érvényesítésében? Utalt rá, hogy sok még a tennivaló an­nak érdekében, hogy valóban szocialista módon dolgozzanak brigádjaink. Hangsúlyozta, hogy a vezetők minden segít­séget adjanak meg a brigádok jó munkájához, azonban a munka első számú maga a brigádvezető ellenőre legyen, bent mentettük ki lehetősé­geinket a tanulásban sem, hi­szen százaknak kell még meg­szerezni az általános iskolai végzettséget és nagy szükség van a szakmai továbbképzésre is. Lesz mit tenni a szocia­lista együttélésben is, a törzs­gárda erősítésében, az új dol­gozók segítésében stb. A vállalat igazgatója jelen­tős teret szentelt a következő gazdasági évben a gyár kollek­tívájára háruló feladatok is­mertetésére. Hangoztatta, hogy a teljes termelésnek csaknem tízezer tonnával történő eme­lése, az árbevételnek csaknem 5 százalékos növelése nagy erőfeszítéseket követel minden­kitől. A termelés, valamint a jövedelmezőségnek — csaknem 10 százalékos — a fokozása mellett kiemelten kell kezel­nünk a­­ járműprogramhoz szükséges kovácsolt és sajtolt termékek, különböző­­ öntvé­nyek, szeráruféleségek gyártá­sát. A belkereskedelmi igények kielégítését 2 százalékkal, míg a mezőgazdaság áruellátását 1 százalékkal kívánjuk növelni. Nagyok a feladataink az ex­port növelésében is. Az ex­port árbevételében el kell ér­nünk az ötmillió dolláros szin­tet. Antal elvtárs hangsúlyozot­tan kiemelte, hogy a jövőben csak akkor lesz lehetőségünk 3,5—4 százalékos bérfejlesztés­­re, ha feladatainkat maradék­talanul teljesítjük. Ha elérjük a 165 millió forintos vállalati nyereséget, s a hatékonysági mutatónkat legalább 7 száza­lékkal emeljük. Utalt rá, hogy a nehéz munkaerő helyzet, va­lamint feladataink bonyolult­a­sága azt követeli tőlünk, hogy termelés növelését teljes egészében termelékenységből fedezzük. Ehhez jó lehetősé­get nyújtanak a már végre­hajtott és folyamatban levő műszaki fejlesztések. Ez teszi érthetővé azt például, hogy az öntöde gyárrészlegtől jövőre több mint húsz százalékos ter­melékenység emelkedést vár a vállalat vezetősége. Ugyanak­kor nagy lehetőségeink van­nak még a munkaszervezésben a munkaerő helyes kihaszná­lásában. Még ma is sok a fö­lösleges munkahely, a szük­ségtelen látszattevékenység. Sok a tennivalónk a munkafe­gyelem megszilárdításában is. Meg kell szüntetni azt a gya­korlatot is, hogy társadalmi kötelezettségeket csak műszak alatt lehet elintézni. Ebben is a szocialista brigádok segítsé­gét szeretnénk kérni. Vállalatunk igazgatója végül hangsúlyozottan kiemelte gyártmányok minőségének fo­­­­kozását, az anyagbetét csök­kentésének fontosságát, a szi­gorú majd takarékosság betartását, kérte a tanácskozás résztvevőit, hogy véleményük­kel, javaslataikkal segítsék elő az előttünk álló feladatok hatékonyabb teljesítését. Részletek a vitából A tanácskozás vitájában hu­szonnégyen mondtak véle­ményt a vállalat igazgatójá­­nak vitaindítójával, valamint az előzetesen írásban kiadott javaslatokkal, célkitűzésekkel kapcsolatban. A vitára jellem­ző volt az elért eredmények korrekt ismertetése, a hibák és hiányosságok őszinte feltá­rása, a jövő nagyobb eredmé­nyeihez vezető utak keresése. A továbbiakban a vitából közlünk részleteket. Bálint Sándor, a „Gagarin” nevét viselő szocialista brigád vezetője felszólalásában kifej­tette, hogy a hazalművel szemben támasztott jövő évi nagyobb feladatok a húzókö­veket készítő brigádjától is nagyobb erőfeszítéseket, fele­lősségteljesebb munkát köve­telnek. Ezt mérlegelve döntöt­tek úgy, hogy a Dolgozz Hi­bátlanul munkarendszerhez csatlakozva, ennek a segítsé­gével kívánják feladataikat megoldani. Kérte a vállalat vezetőit, hogy feladataik meg­oldása érdekében jobban biz­tosítsák a műszaki feltételeket, nevezetesen, mielőbb cserél­jék ki a húzókövek javításá­nál nélkülözhetetlen tűköszö­rű gépet. Felhívta a brigádok figyelmét a Tarjáni Acél szer­vezési kampányára, s vállal­ta, hogy brigádjában minden­ki megrendeli az üzemi lapot. Nyitrai Pál, a szalagedzői „Komárov” brigád vezetője ugyancsak a termelés fokozá­sának feltételeiről szólt. Kérte a hengermű brigádjait, hogy akadályozzák meg az anyagok keveredését, ne engedjék to­vább a hibás alapanyagot. Ugyanakkor önkritikusan ál­lapította meg, hogy a jövőben a Komarov brigádban is na­gyobb szakmai felelősséggel kell végezni a munkát. Han­­­goztatta, hogy a DH-felada­­­tokat is csak a hengerműt f brigádok jó közreműködésével­­ valósíthatják meg. Az alap­anyag ellátás ütemességét azonban csak a társvállalatok TARJANI ACE1 Valóra váltani a feladatokat A vitát Antal Gyula fog­lalta össze, aki közölte a ta­nácskozás részvevőivel, hogy minden egyes felszólaló írás­ban kap választ véleményére, javaslatára. A vitazárót követően Mer­­lák Ervin, a szakszervezeti bizottság titkára javaslatot tett a küldöttekre, akik az ágazati szocialista brigádveze­tők tanácskozásán képviselik vállalatunkat a vasasszakszer­vezetben. A tanácskozás rész­vevői egyhangú szavazással elfogadták a javaslatot, mi­szerint Ponyi László 2., hen­germűi körollós brigádvezető, Babus Gyula mérnök, a hu­zalma gyárrészleg műszaki szocialista brigádjának tagja, valamint Nagy Erzsébet, a ko­vácsológyár D-üzemének szocialista brigád tagja képvi­seli vállalatunk szocialista brigádjait az ágazati tanács­kozáson. A vállalat szocialista bri­gádvezetőinek tanácskozása a lezajlott vita alapján sok hasznos állásfoglalást, javas­latot eredményezett. Ezek megvalósítása a közeli hetek feladata. A tanácskozás alko­tó légköre csak akkor lesz iga­zán hatékony, ha az elhang­zottakat minden brigádtag, minden egyes dolgozó megis­meri, s magáévá teszi a célo­kat, s mindenki a maga terü­letén egy kicsit többet tesz, mint eddig a tervek valóra váltásáért. Bízvást lehet re­mélni — éppen a tanácskozás légköréből, s az elhangzott hozzászólásokból ítélve — hogy ez megtörténik. Pártalapszervezeteink életéből A 19 pártalapszervezetnél a közelmúltban csoportértekez­leteket tartottak. Ezekben a napokban pedig mindenütt készülnek a december 9-én sorra kerülő taggyűlésekre. Mint mindig, így ebben az időszakban is a sokszínűség jellemző a pártalapszervezete­ink munkájára, amelyet az alábbi összeállításunk is tük­röz. Karbantartó üzem A nemrég alakult részleg pártalapszervezeténél 42 párt­tagnak adtak ki konkrét meg­bízatást. Értékelték az elmúlt napokban a lezajlott alapszer­vezeti, valamint KISZ-válasz­­tást. Ez alkalommal megszab­ták a feladatokat a fiatalok számára és elmondotta a párt­­alapszervezet vezetősége azo­kat a kívánalmakat is, ame­lyeket a fiatalokkal szemben támaszt a jövőben. A napok­ban tárgyalják majd a koráb­ban összeállított funkciójegy­zék érvényesülésének tapasz­talatait. Gazdálkodás Fő helyen foglalkoznak a politikai oktatással. Emellett — figyelembe véve pártunk idevonatkozó határozatait — két fiatal tagfelvételét készí­tik elő a soron következő tag­gyűlésre. Az alapszervezet vezetősége az 1972-es év fel­adatait is most állítja össze. Vasöntöde Az alapszervezetnél értékel­ték a csoportbizalmiak tevé­kenységét, valamint a párt­csoportokban folyó politikai munka hatékonyságát. A na­pokban elemzik a párt fegy­veres testületében, a munkás­őrségben tevékenykedők, ho­gyan tettek eleget e fontos megbízatásuknak. Szegverő Mivel az év vége közeledik, a szegvezői pártalapszervezet teljes súlyával segíti a gazda­sági vezetés törekvéseit. Azon fáradoznak, hogy a tételes gyártással kielégíthessék a rendelők igényeit. Közlekedés és szállítás A pártalapszervezet egyik legfontosabb feladatának te­kinti az év végi kiszállítások segítését. Gondosan összeállít­ják a jövő évi terveket, mi­közben elemzik az 1971. évi eredményeket, hiányosságokat. A rendkívül sok feladat elle­nére sem feledkeznek meg azonban a tagépítésről. De­cemberben négy új tag felvé­telét tárgyalja majd a taggyű­lés. Befejezte munkáját az MSZBT országos értekezlete Hegyes Ferenc az ügyvezető elnökség­ tagja Amint arról már a közpon­ti lapok tudósítottak, kétna­pos tanácskozás után, kedden befejezte munkáját az MSZBT országos értekezlete. Az érte­kezlet elnökség elfogadta az országos beszámolóját és szóbeli kiegészítést, valamint a a társaság új működési szabály­zatát, amely a csoportos tag­ságból, a társaság új szerveze­ti formájából, a társaság mun­kájából adódó következménye­ket foglalja egybe. Az országos értekezlet meg­választotta a Magyar—Szovjet Baráti Társaság 153 tagú or­szágos elnökségét. Az elnök­ség megtartotta első ülését, és megválasztotta a 15 tagú ügy­vezető elnökséget. Az MSZBT új elnöke Apró Antal, az országgyűlés elnöke lett. A főtitkári tisztet tovább­ra is Nagy Mária tölti be. Az ügyvezető elnökségnek tagja Hegyes Ferenc, a szalagedző üzemvezetője. — A „Kit mit tud”-ra szeretnénk jelentkezni, — hang­zott a magabiztos vá­lasz, amikor a kérdő tekintet még csupán a szűk miniszoknyát, a feszes nadrágot, no meg a két gyermeki­en fiatal teenager ar­cot vehette szem­ügyre. A két lány kissé zavartan állt meg az iroda ajtajában, nem értették a kultúr­­munkások tétovázá­sát. — Vagy talán nem jó helyre jöttünk? — kérdezték szemrehá­nyóan. — De, igen, ter­mészetesen, — felel­­­tem bizonytalanul, de feltűnő csodálko­zást nem tudtam el­­ titkolni. Úgy látszik fiatal vendégek észre is vették, mert l aztán gyors magya­­­rázó kérésbe fűzték szavaikat: . — Én táncosnő sze­retnék lenni, a barát­nőm meg énekesnő, magyarázta a telt ar­cú nadrágos leány­zó. — így aztán ar­ra gondoltunk . .. — És hány évesek vagytok? — szakítot­tam félbe meghök­­kenve a kívánalmak fűzérét. — Tizenhat. — No és hová jár­tok iskolába? — Hát esti tagoza­ton hetedikbe. — Dolgoztok vala­hol? — Hát még nem, de... Nem valami vi­gasztaló körülmé­nyek, gondoltam ma­gamban. Még akkor sem, ha manapság a művészet az út porá­ban hever és csak le kell hajolni érte. __ Aztán hol ta­nultatok táncolni, meg énekelni? — ér­deklődtem tovább. — Nem kellett azt nekem tanulni! — magyarázta kissé sértődötten a nadrá­gos. Ha szól a zene, olyan „séket” levá­gok, hogy ember le­gyen, aki utánam csinálja. Meg aztán ő is — mutatott a kissé szerényebb és szűkszavúbb mandu­laszemű barátnőjére — énekelt már ta­valy zenekari kísé­rettel is az iskolai bulin. Mit is? — Ja igen ... „Gondolsz-e majd rám...” Hű, az nagyon báró szám volt... — No, de mégis, mivel szeretnétek in­dulni a Ki mit tud­on? Mert a nevezé­si lapon azt is fel­­ kell ám tüntetni. — Hát a barátnőm énekelne, én meg ,majd arra táncolok nyugtatott meg ismét kellő komoly­sággal a nadrágos. Hosszas, nehéz ma­gyarázkodás után si­került csak meg­győznünk a két bá­tor leányzót, hogy buzgó szereplési vá­­­gyukat altassák el legalább a jövő „Ki mit tud”-ig. Persze már ma meg kell kezdeniük a munkát ahhoz, hogy „tehet­ségüket” ne csak az irigylésre méltó ön­bizalom, hanem sok más, ennél jóval fontosabb „művészi” feltétel is igazolhas­sa majd. Horváth Mária „Kallódó tehetségek...“ 1971. november 26. Kohász fiatalok sikere Megnyertük a megyei szellemi vetélkedőt A KISZ VIII. kongresszusá­ra való készülődés jegyében rendezte meg a KISZ Nógrád megyei és Salgótarján Városi Bizottsága a „Ki tud többet a KISZ kongresszusairól?” c. szellemi vetélkedő megyei döntőjét. A megyei döntő színhelye művelődési közpon­tunk volt. A részvevő együttesek között öt fős tagjai: ott volt vállalatunk csapata is. A csapat Tóth László, Angyal András, Horváth Mária, Könnyű Jó­zsef, Tóth Pál. A vetélkedő folyamán a já­tékvezető először csapat- és egyéni kérdéseket tett fel. Az öt együttes közül négy jutott a döntőbe. A mieink 17 pont­tal elsőként kerültek a leg­jobbak közé. Itt tovább foly­tatták jó szereplésüket, és végül 85 ponttal szerezték meg a győzelmet, a 83 pon­­tos szécsényi fiatalok előtt. Együttesünk minden tagja megkapta a rendező szervek által adományozott 150 forin­tos vásárlási utalványt. A vetélkedőt emlékezetessé tette minden részvevő számá­ra az a­ gondosan összeállított irodalmi műsor, amelyet a salgótarjáni öblösüveggyári irodalmi színpad tagjai mutat­tak be. A rendkívül megkapó, lenyűgöző irodalmi összeállí­tást Bolyós Lászlóné rendezte. Szervezik az Ifjúgárdát Az Ifjúgárda szervezésével vállalatunk KISZ-bizottsága a korábbi években is igen sokat foglalkozott. Sajnos, a fárado­zás nem járt eredménnyel, közelmúltban ismét hozzálát­­­tak két Ifjúgárda szakasz szer­vezéséhez. A tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ez a kam­pány sikeres lesz, így a kö­zeljövőben vállalatunknál is megkezdi működését a KISZ által irányított Ifjúgárda.

Next