Tarjáni Acél, 1986 (36. évfolyam, 1-52. szám)
1986-10-03 / 40. szám
1986. október 3. Fegyveres erők napja Kitüntetések kiváló honvédelmi munkáért A fegyveres erők napja alkalmából kitüntetéseket nyújtottak át azoknak, akik a honvédelmi munka terén kiemelkedő tevékenységet fejtettek ki. A honvédelmi munkában való helytállásáért a Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát vette át Tóth Imre üzemfenntartás, Bányik Antal hatalma. A Haza Szolgálatáért Érdemérem bronz fokozatát Kormos Gézának nyújtották át (személyzeti főosztály). Harmincöt éves szolgálatért Honvédelmi Érdemérem kitüntetésben részesült Harai Tivadar nyugdíjas. A Honvédelmi kitüntetést vette át Érdemérem huszonöt éves szolgálat után Szabó Károly, munkaügyi főosztály, Szabó Béláné, főosztály, Baksa Kereskedelmi János, huzalma, Tóth Ernő, huzalma. Húszéves szolgálatért Csuka Gábor, anyagellátás és Szabó János, hideghengermű, vette át a kitüntetést. Tizenöt éves szolgálatért részesült ebben a kitüntetésben Könnyű József, hideghengermű, Betenbuk István, huzalmű, Tóth András tás, Havasi Gyula anyagelláhuzalma, iNagy István MEF, Teplán György kereskedelmi főosztály. Tízéves szolgálatért Némethné Kis Edit, biztonsági főosztály, Hegyi János kereskedelmi főosztály, Csongrádi Gyula hideghengermű, Gáspár István hideghengermű, Imre János, hideghengermű, Bártfai Ferenc biztonsági főosztály, Juhász Lászlóvá huzalma, Tóth Péter üzemfenntartás. A polgári védelmi munkáért a Honvédelmi Érdemérem különböző fokozatait vette át dr. Mészáros Ottó, gazdasági igazgató, Hangonyi Zoltán, energia, Benga István, közgazdasági főosztály, Kocsis István, üzemfenntartás, Parádi József üzemfenntartás, Juhász László biztonsági főosztály. Az MHSZ Kiváló Munkáért érem arany fokozatával tüntették ki Lavrincz Attilát, míg az ezüst fokozat elismerésben Kerényi László részesült. A bronz fokozatot Szőke Sándor és Varga István vette át. Jó munkájukért pénzjutalomban részesültek Vig Árpád, Rigó Lajos, Ferencz Géza, Radics Imre, Tóth István, Angyal József, Rátz Zoltán. Műszaki és közgazdasági könyvnapok Az immár hagyományosnak számító műszaki és közgazdasági könyvnapok kiállítását október 6—17. között rendezik meg gyárunkban. Az ünnepélyes megnyitót október 6-án, 13 órakor tartják a nagyiroda első emeleti kis tanácstermében. A kiállítás megtekinthető mindennap 8— 14 óráig. A könyvek a helyszínen megvásárolhatók. Az érdeklődőket szeretettel várják a műszaki könyvtár dolgozói. Befejeződött a munka és művelődés hónapja Érdekes programok, újszerű kezdeményezések A hét közepén fejeződött be a munka és művelődésnek az a hónapja, amelynek az üzemfenntartási volt a házigazdája. gyárrészleg Az elmúlt heteket sok érdekes program, előadások, kiállítások jellemezték. Az utolsó napok sem voltak események híján. Megrendezték a gyárrészleg hagyományos sportnapját, amelyre hivatalosak voltak a püspökhatvani termelőszövetkezet tagjai is. A sportnapon mintegy háromszázötvenen vettek részt, hogy összemérjék ügyességüket. A sportban volt 100 méteres síkfutás, távolugrás, súlylökés, céllövészet, kiskapura rúgás. Egy brigádból többen is nevezhettek, a legjobb eredmény számított. A versengésben első lett a targonca javítók brigádja, második a kovácsológyári lakatosbrigád, harmadik a kazánkovácsbrigád. Megérdemelt jutalmukat — a sört — illő hangulatban fogyasztották el... Az asszonyok, lányok sem maradtak ki a versengésből, ők súlylökésben, kislabdadobásban és céllövészetben mérkőztek. Első lett Kalmár Ágnes, második Papanitz Józsefné, harmadik Battancs Istvánná. Az eredményeket szép kerámiavázákkal díjazták. Ami a focit illeti, ott a püspökhatvaniak nyertek 1—0 arányban. A hónap záróakkordjaként háromféle fotót is sorsoltak, melyeknek nagy sikerük volt. Az MHSZ-totó a honvédelmi törvény témakörét ölelte fel, sok megfejtés érkezett, a tíz legjobb megfejtés részesült jutalomban. Az éremfotó „Forint és ősei” címet viselte, ötven helyes megfejtés volt, tízen vettek át könyvjutalmat. A képzőművészeti fotó is sokakat mozgatott meg, a nyertesek szép könyveket kaptak. A hónap végeztével Ispán András megyei környezetvédelmi titkár tartott előadást. Az üzemfenntartási program méltó befejezéseként a gyárrészleg munkásőreit köszöntötték. Pártmunkások tapasztalatcseréje Szeptember utolsó napjaiban a Csepel Vas- és Fémmű közel 1200 fős kollektíváját képviselő pártmunkásküldöttség kereste fel vállalatunkat. A hasonló profilú vállalat 30 alapszervezetének titkárai, pártaktivistái — régi hagyományokat folytatva — minden évben ellátogatnak valamelyik kohászati testvérüzemükhöz, hogy munkahelyi és pártmunkás-tapasztalatokat kutatva, családtagjaikkal közösen, megismerkedjenek az adott vidékkel, s annak idegenforgalmi geivel. Így történt nevezetesséez üzemünk megkeresése esetében is, ahová most első alkalommal jutottak el. Krajcsi József, nagyüzemi pb-titkár tájékoztatóját követően, igen élénk érdeklődés nyilvánult meg vállalatunk gazdasági, párt- és társadalmi élete, a gyakorlati munkában szerzett tapasztalatok iránt, majd a kollektívának a továbbiakban — családtagjaikkal kiegészülve — a Salgóvár és környéke jelentette a kikapcsolódást és biztosította együvé tartozásuk erősítését. — — Maszák Béla dróthúzó húsz esztendeje jött vállalatunkhoz dolgozni, s már tizenhat éve a dróthúzó üzemben tevékenykedik. Képünkön: készre köti a huzaltekercset. (Fotó: Ottmár) «Mtrttm *ctt> 3 N Állandó, folyamatos feladat emetrvai témáról, hanem olyan állandó folyamatos feladatról van szó, amely feltétele a kívánatos megújulásnak, gazdaságinek, mint létünk fellendülésmeghatározójának, fejlődésünk kikerülhetetlen, külső és belső körülménye által ránk kényszerített, eléggé körmünkre égett semmivel sem elodázható, sürgető követelmény. A munkaidőalap kihasználásáról, védelméről van szó. Országosan, így megyénkben is, polgárjogot nyert munkába jövő késői érkezés, a a korábbi eltávozás, a munkaidőben való csoportos tétlenkedés. Ma már senki sem ütközik meg azon, hogy hosszasan álldogálnak, vagy üldögélnek az építők munkaidőben esetenként, illetve ha olyan a vezetőjük, még betérnek egy-egy italboltba is. A gyárban sem éri az elmarasztalás a munkátlanságtól, tétlenségtől elfáradt kisebb, nagyobb csoportokat. Hiányzik az alapvető munkamorál, számonkérő követelményrendszer és az ezt ellenőrző következetes vezető. Tetézik gondjainkat a gazdálkodásban jelentkező különböző zavarok, a mindenkinek jót akaró elnéző vezetői magatartás és gyakorlat a munkidőben mindent el lehet intézni felfogás, a munkaidőt akasztó különböző értekezletek, kikérések, továbbképzések száma. Ezt az össznépi társadalomszintű anyagi, szellemi értékrontó pocsékolást a világ leggazdagabb országai sem engedhetik meg maguknak. Ellenkezőleg, a mi gyakorlatunkkal szöges ellentétben tevékenykednek. A jó példát nemcsak érdemes, hanem szükséges is követni bárhonnan is érkezzék hozzánk. Másképpen fogalmazva a sok hegyibeszéd után most már valóban a tettek következzenek. Elég csak arra utalni, hogy az utóbbi öt évben öt-hat százalékkal csökken a társadalmi munkaidőalap. Megyénkben az állampolgári gők ugyan nem kötelezettsétekinthetők veszteségnek, de ésszerű befolyásolásuk még jelentős tartalékokat rejt magában. A kieső idő 4—f1 százalékának az elbírálása a gazdálkodó szervezetek, intézmények hatáskörébe tartozik. A nem munkával töltött idő5 legnagyobb tételét, csaknem 49 százalékát a Fizetett szabadság teszi ki. Az itt elérhető csökkentés tervszerű hangolt szabadságolási összeterv végrehajtását követeli meg. Ennek végrehajtásához megvannak a szükséges rendelkezések. A munkából való kiesések között jelentős helyet foglalnak el a táppénz címén elveszett munkanapok. A táppénzállomány növekedése az egészségügyi feltételek határozott és jelentős javulása ellenére következett be, mert nem javult a betegségmegelőző munka, mert akiknek tenni kellett volna, azok indokolatlanul egymásra vártak és várnak. Elősegítette ezt kedvezőtlen folyamatot a keresőképtelenség liberális elbírálása is. A kieső de visszanyerhető tartalékok közé sorolhatjuk még az igazolatlan mulasztást, és a társadalmi munkaidőalapot igen jelentősen fogyasztó magánügyekben való rendszeres eljárást. A munkaidőalap igen nagy hányadát emészti fel a szervezetlenségből, a műszaki okokból és a technológiai fegyelem be nem tartásából adódó veszteségek. Ezek konkrét mértékéről, összetevőiről és okairól töredékesek az információk, mert gazdálkodó egységek nem végeznek rendszeres és komplex veszteségfeltáró és -elemző tevékenységet. Emellett a szükségesnél kisebb figyelmet fordítanak a technikai összetevők — mérési kultúra, technológia zártabbá tétele, a karbantartás javításának megtervezése stb. A szakképzettséggel bírók számának növekedése ellenére nincs kellő előrelépés a szakmai, illetve a közvetlen munkahelyi vezetési színvonalban. Hiba volna elhallgatni, hogy a munkaerő-gazdálkodás javítását szolgáló külső feltételrendszer alakulásában is csak igen szerény eredmények születtek. Változatlanul hátráltatják a folyamatos tervezésszervezést a munkaerővel, a munkaidővel való gazdálkodás, az anyagellátás zavarai, a kooperációs és üzleti kapcsolatok lazaságai. Ugyanakkor a gazdasági sem serkentenek szabályozók a munkaidő-kihasználás javítására. Az előbb felsoroltakból egyértelműen kitűnik, hogy az alapvető változásokat munkahelyeken kell kikényszeríteni, elsősorban a vezetőktől, a közvetlen irányító beosztásokban dolgozóktól, s közreműködésükkel pedig az általuk irányított kollektíváktól. Ezt a felfogást és ennek megfelelő gyakorlatot erősítette meg a megyei pártbizottság legutóbbi e témával foglalkozó előterjesztése, a vitában felszólalók, továbbá a munkaidőalap védelmét szolgáló pártbizottsági ülések és taggyűlések tapasztalatai. A megyei pártbizottság állásfoglalásában javasolja valamennyi munkáltatónak, hogy hozzanak gyors helyi intézkedéseket, illetve folytassák azok következetes végrehajtását azokban a kérdésekben, amelyekben nem szükséges jogszabályokra várakozni. Idesorolhatjuk a munkarendek felülvizsgálatát, munkára kész állapot megkövetelését, a távolmaradás szigorú elbírálását, a táppénzesfegyelem megszigorítását, szabadságos terveknek a vállalati érdekekkel való összehangolását. Emellett szükség van a kieső idők megfigyelésére, rendszeres átfogó elemzésére, ahol szükséges ott személyi és szervezeti feltételek kialakítására. A vállalati tervekben jobban kell érvényesülni a termelés és a munkaerőforrás igényeinek, összhangjának, hogy az még jobban igazodjon a munkaidő okos felhasználásához. A munkaügyi elemének tevékenység minden javítása magába foglalja a teljesítménykövetelmények és a normák megállapítását, érvényesítését, a célravezetőbb ösztönzési formák kialakítását, a munkaszervezés színvonalának emelését, a munkáltatói decentralizálását, jogosítványok megfelelő felelősség körülhatárolásával, a pártszervek és szervezetek a gazdasági munka középpontjába pedig politikai állítsák, mégkövetelményként a munkaidőalap védelmének feladatait. Kezdeményezően vegyenek részt a központi és megyei párthatározatok értelmezésében, végrehajtásában, ellenőrzésében, támogassák agitációs és propagandamunkájukkal a munkaidőalap védelmét szolgáló helyi vezetők és dolgozó kollektívák kezdeményezéseit K. V. ’ Hogy érzi magát a műhelyben? A szerszámkészítőknél jártunk... Gépek zúgnak, zümmögnek körülöttünk, formálódnak a szerszámok, emberek jönnekmennek, amíg Darázs László művezetővel a kovácsológyári szerszámkészítő műhely kában levő kis asztalhoz sártelepszünk. Rövid bemutatkozás. — A gyárban talán ez a legnagyobb szerszámműhely, negyvenheten vagyunk. Valamennyien jól képzett szakmunkások, többen már évtizedek óta nálunk dolgoznak, de szívesen jönnek a fiatalok is. A művezető véleménye mérvadó, elvégre nem kevesebb, mint negyvenharmadik éve dolgozik a gyárban. Annak idején esztergályos tanulóként kezdte és tizennyolc esztendeje művezetősködik. — Három műszakban dolgozunk, mondhatnám azt is, a gépek szinte soha nem állnak. Amellett, hogy a kovácsológyárat ellátjuk, a hideghengerműnek „szecskázókéseket” csinálunk, az üzemfenntartásnak fogaskerekeket köszörülünk. Hozzáteszem, hogy mivel csak nálunk köszörűgépek, ezekkel vannak szinte az egész gyárnak dolgozunk. — Rövidesen itt az év vége. Hogy érzik magukat a szerszámkészítők? •* Ez eléggé vegyes. Sajnos, ír kovácsológyárnak kevés a rendelése, új szerszámokat aránylag keveset készítünk. A régi, hagyományos gyártmányok szerszámait csináljuk, így aztán előfordul olyan időszak, amikor összefut a munka és van amikor „kaparásznunk” kell, hogy mindenkinek legyen tennivalója. — Mennyi géppel dolgoznak? — Hát, ha jól megszámolom, 25 a gépeink száma, van közöttük marógép, eszterga-, vésőgép, másolómarógép, köszörűgép. Nem a legfiatalabb kiadások, legtöbbje éves, de szerencsére jól 20—25 működnek. Szinte mindent meg lehet csinálni rajtuk, ha szakember áll mellettük. — A jó munkahelyi közérzethez hozzátartozik a kereset is. — így igaz. Mint minden üzemben, ez nálunk is eléggé változó, van 33 forintos, de van 22—24 forintos órabér is. Ez főként abból adódik, hogy sok nálunk a fiatal, vannak bevonulás előtt is, vagy akik éppen most szereltek le. Ok a kezdők. Ennek mi örülünk, mert a mostani ötveneseink egy része szinte egyszerre megy majd nyugdíjba. A helyükre kell állni. A műhelyben két szocialista brigád tevékenykedik, „házitag” csak úgy nevezik őket, hogy az idősebbek és a fiatalabbak. Nagyon jó közöttük az összhang, minden évben kétszer is rendeznek közös összejövetelt, ahol is Szentandrási Miklós a főszakács. Hozzátartozik a képhez az is, hogy szívesen vállalnak társadalmi munkát, ami pedig a termelést illeti, nemrég tették a második pluszvállalást. Járkálunk a gépek között, a zümmögés egy pillanatra sem szűnik. Néhány szó erejéig Csizmadia Jánosné mellett állunk meg. Csinos fiatalasszony. — Esztergályosnak szabadultam, az ötvenes években a lányokat is invitálták a vasasszakmára. Bizony, szorongás fogott el, amikor kislányként először találkoztam a műhellyel, de nagyon jó mestereim voltak, „inas” létemre odafigyeltek rám, megtanították a szakmát, még családlátogatásra is eljöttek. Marika több mint 30 éve van a szakmában, azt mondja, nagyon szereti a munkáját. — Nő létére érez-e valami megkülönböztetést? — A tiszteletben, megbecsülésben nincs hiány, talán csak a fizetésben... Szabó Vilmos négy évvel ezelőtt szabadult, már letöltötte a katonaidejét, most februárban szerelt le. A gyár ösztöndíjasaként szerzett szakmunkásoklevelet. — Nem bánta meg? — Világéletemben esztergályos akartam lenni. Jó kollektívába kerültem, a munkatársaim mindenben segítenek, tanácsot adnak, mert bizony, idő kell, amíg az ember a szakma fortélyait elsajátítja. Marógépen dolgozik Martinkó János. Ő is esztergályos. — Az úgy van — magyarázza —, hogy, aki az esztergályosságot megtanulta, az a későbbiekben minden gépen tulajdonképpen tud dolgozni. Harmincöt éve vagyok a gyárban, ebben a műhelyben. Itt nőttem fel, jól érzem magam. Annak idején megtiszteltetésnek számított az acélgyárba kerülni, és ez az érzés az embert végig elkíséri. Úgy vagyok már, ha bejövök, csak ránézek a munkatársamra, és már tudom, hányadán vagyunk. — Mi a szép ebben a munkában? — Látom, hogy az anyag hogyan alakul át, a munkámnak van eredménye, és a mai napig is öröm fog el, ha valamit jól csináltam. Az én oktatóim még azt mesélték, hogy annak idején voltak, akik fehér köpenyben dolgoztak, ennek a szakmának mindig tekintélye volt. Reméljük, meg is marad... — cse —