Tarsadalmi Szemle – 1968.

11. szám - Tudományos életünkből - Pataki Ferenc: Nevelésügyünk és a szociológia

TUDOMÁNYOS ÉLETÜNKBŐL Nevelésügyünk és a szociológia A konkrét szociológiai és szociálpszi­chológiai kutatások újjászületése nyo­mán valamennyi szocialista országban felserkent az érdeklődés a nevelésügy szociológiai összefüggései iránt. Az utób­bi években új és új kísérletek történtek a nevelésszociológia tárgyának körvona­lazására, valamint rendszertani, koncep­tuális és metodikai problémáinak meg­oldására.­ A marxista pedagógiai gondolkodás — mint ismeretes— kezdeteitől fogva szi­gorúan társadalmi jelenségként írta le és elemezte a nevelést. Társadalmi funk­cióját és történelmi alakváltozásait kö­vetkezetesen a maguk történeti és tár­sadalmi konkrétságában igyekezett jel­lemezni, s a pedagógiai folyamat törté­néseit szociális viszonylatok dinamikus rendszereként fogta fel. Ez az átfogó, ha úgy tetszik nevelésfilozófiai szemlélet­mód Engels első írásaitól kezdve (Wup­pertáli levelek, A munkásosztály hely­zete Angliában) párosult a nevelésügy­ben lezajló jelenségek társadalmi meg­határozottságának konkrét elemzésével, a társadalmi struktúra és a nevelésügy kölcsönhatásainak sokoldalú vizsgálatá­val. Csupán a marxista szociológia és szociálpszichológia átmeneti „törvényen kívüli" állapotával magyarázható, hogy a húszas években még oly termékeny tudományközi kapcsolatok a későbbiek során megszakadtak, s csaknem három évtizedes szünet után épültek ki ismét. A pedagógiai szociológia időszerűsége Két oldalról is érkeztek ösztönzések a nevelésszociológiai vizsgálódások kifej­lesztéséhez. Egyfelől, az egy évtizede megújuló szociológiai (és szociálpszicho­lógiai) kutatások mind több együttmű­ködési felületet alakítottak ki, s a dolog természeténél fogva a nevelésügy szo­ciológiai vizsgálatának lehetőségére­­te­relték a figyelmet. Másfelől a pedagógia tudomány belső mozgása és fejlődési szükségletei is ösztönözték az új orien­tációt. A pedagógia egzaktságnak és tudomá­nyos rangjának fel-felbukkanó szkepti­kus megítélése számos esetben abból táp­lálkozott és táplálkozik még ma is, hogy a tudományos tények feltárására hiva­tott kutatási apparátusa meglehetősen szűkös és korlátozott. Ennélfogva túlsá­gosan nagy szerephez jutnak benne a deduktív eljárások, a fedezetlen elmél­kedések. Kiváltképpen sok nyomasztó terhet halmozott fel ebben a vonatko­zásban a marxista pedagógiának a har­mincas évek derekától kezdve kialakuló periódusa, amelyet a pedagógiai elmélet elmerevedésének, dogmatizálódásának erőteljes vonulatai jellemeztek. Ez az időszak szükségképpen együtt járt a való­sághoz fűződő kapcsolatok meglazulásá­val, az objektív tényfeltárás igényének elhanyagolásával, s az alternatívákban való gondolkodás lehetőségének kirekesz­tésével. A pedagógiai gondolkodás megújulá­sának szükségszerű feltétele volt — s részben még ma is az —, hogy felülvizs­gálja korábbi elméleti orientációit és gyökeresen újjászervezze módszertani apparátusát. Ezért a pedagógia örömmel kapott minden olyan lehetőségen, ame­lyet társ- és határtudományai e célból­ ­ Zarys pedagogiki. t. 1. Praca zbiorowa pod redakcjo B. Suchodolskiego. PZWS. War­sawa 1958. — H. Hiebsch: Sozialpsychologische Grundlagen der Persönlichkeitsformung. Berlin 1966. — „Obscsie osznovi pedagogiki". Pod. red. F. F. Koroljova, V. Je. Gmurmana. Moszkva 1967. — Pataki Ferenc: Pedagógiai és szocioló­gia. in: „Tanulmányok a neveléstudomány kö­réből: 19G3." Budapest 1964.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék