Tarsadalmi Szemle – 1969.

6. szám - Pataki Ferenc: Vitáinkról

,J­asaki Csjumit: VitáinktóL Senki sem tagadhatja: a vita manapság divattá vált. Ha valamely tár­sadalmi és tudományos szerv, intézmény vagy hírközlő eszköz vitaszűkében van, munkatársainak feltehetően rossz a közérzetük. Alighanem úgy vélik: valamiképpen vétenek, jobb esetben az illendőség, rosszabb esetben a demok­ratizmus kívánalmaival szemben. Mi több, magáról a vitáról is egyre több vita pattan ki, egyre több mélyenszántó eszmefuttatás születik. Egyebek kö­zött olyan finom árnyalatokra is rábukkantunk, hogy az éremnek „harmadik oldala" is van. Holott — mint köztudott — a pénzdarab csaknem olyan ritkán esik az élére, mint amilyen ritkán áll meg a levegőben. A vitakedv egy társadalom közérzetét tükrözi: az emberek hajlandósá­gát arra, hogy gondolataikkal, szándékaikkal, tapasztalataikkal hozzájárulja­nak közös ügyeink megoldásához. Ám a viták nekirugaszkodó száma elgondol­kodásra is késztethet. Tünete és egyúttal tanúja is lehet annak, hogy itt vagy ott a szavak tettekre váltása helyett a tettek elfecsérlődnek, vagy gátakra lelnek a szavak özönében. A cselekvés elsőszülöttségi jogát ugyanis könnyű­szerrel el lehet adni a viták egy tál lencséjéért. Ha az értelmes cselekvés ener­giája nem lel kiutat, akkor a szócsaták indulati töltetét dúsítja fel, vagy az emberekben csomósodik meg mint fásultság és közöny, vagy önemésztő in­dulat. Vita és közvélemény A vita maga az eleven és működő közvélemény­ megnyilvánulási és szer­veződési módja és egyúttal színtere az egymásba illeszkedő vagy egymásnak feszülő nézeteknek és vélekedéseknek, gondolatoknak és törekvéseknek. Nyílt és rangos viták nélkül a közvélemény elveszti társadalmi hatékonyságát, ma­gatartást orientáló és befolyásoló szerepét. Kapcsolatok nélküli elemekre hullik szét, vagy búvópatakhoz lesz hasonlatos. Viták híján sem az egyén, sem a társadalom nem folytathat ökonomikus gazdálkodást szellemi erőivel és lehető­ségeivel. Minden vita mögött társadalmi rétegek és csoportok érdekei húzódnak meg. Ezért minden vita több vagy kevesebb politikumot is hordoz magában; természetesen nem egyformán és nem egyforma mértékben. S mert így van, a viták társadalmi funkciójáról és hatásairól szólván, ideológiai-politikai fel­tételeiket és társadalmi hatásaikat kell mindenekelőtt mérlegelnünk és meg­ítélnünk. Ekörül semmiféle nézeteltérés nem lehet. Ám a vitákban nem testetlen eszmék és gondolatok, hanem eleven em­berek vesznek részt. Minden vita egyéni tusák színtere is. E porondon egyéni teljesítmények mérkőznek, a részvételt messzehangzó siker kísérheti, közis­mertséget, népszerűséget és tekintélyt lehet vele kivívni. Olykor azonban mindezt el is lehet veszíteni. Illendő és lehetséges tehát, hogy oly módon is szemügyre vegyük a vitát, mint sajátos emberi jelenséget, amelynek megvan a maga pszichológiai, elsősorban társadalomlélektani „mögöttes világa".

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék