Tarsadalmi Szemle – 1971.
3. szám - Dr. Pataki Ferenc: Az elosztás és az ösztönzés néhány szociál-pszichológiai kérdése
44 DR. PATAKI FERENC gendő, hogy legalább is néhány kérdésben számot vessünk azzal: mi és milyen mértékig valósul is hát meg az életben. Nem nehéz valamilyen folytonosságot felfedezni a korábbi eszmecserék és a mai kérdésfeltevések között. A legáltalánosabban megfogalmazható gondolati vonulat ugyanis szembetűnő folytonosságot mutat, s eképpen fogalmazható meg: hogyan alakult és alakul a szocialista társadalmi eszmény sorsa fejlődésünk jelenlegi szakaszában; közelebb kerülünk-e — s ha igen, miképpen — tulajdon lehetőségeink kiaknázásához, a szocialista életmód kézzelfogható mintájának megalkotásához? A helyzet azonban két tekintetben is változott a néhány évvel ezelőttihez képest. A korábban laza és gyakran elvont viták világosabb kristályosodási pontok köré rendeződtek, s ugyanakkor egyre inkább felkeltették a legtágabb közvélemény figyelmét. A filozófiai-társadalomtudományi és a kulturális irodalomban és publicisztikában változatlanul a szocialista értékek sorsának és új létezési formáinak elvontabb elvi kérdései állnak a viták középpontjában, a szélesebb közvéleményt pedig főként a gyakorlatiasabb összefüggések, így a szocialista elosztási rendszer működésének kézzelfogható tapasztalatai és belső ellentmondásai foglalkoztatják. A két sík között nem nehéz felfedezni a kapcsolatot és az összefüggést. Ezúttal azonban hadd maradjunk csupán az utóbb említett témakör egynémely időszerű összefüggésének a tárgyalásánál. A pszichológia illetékességének határai A szocialista elosztási rendszer működése az új gazdasági irányítás feltételei között — érthető módon — sajátos gyújtóponttá vált, melybe a legkülönfélébb elméleti kérdésfeltevések és gyakorlati tapasztalatok következtetései futnak öszsze. Eköré rendeződnek a tömegek ellentmondásos élményei, gondolatai. A kongresszust megelőző vitákban és magán a kongresszuson sok észrevétel foglalkozott ezzel a témával. A szocialista életmód és fogyasztás kérdéseit érintő elvont filozófikus viták és a köznapi tudat háborgásai mögött valóságos társadalmi tények lappanganak: a társadalmi differenciáltság tényleges növekedése mind a jövedelmek, mind a fogyasztás szférájában. A szocialista eszmekör egyes elemei (mint pl. az egyenlőség, kollektivizmus stb.) ténylegesen szembesültek a társadalmi és gazdasági fejlődés új tényeivel. Az elvont alakjukban feltétlenül helyes elosztási elvek gyakorlati alkalmazásuk során — részben kényszerű kompromisszumként, részben azonban indokolatlanul , következetlenségekkel terhelten érvényesülnek. Ezzel kapcsolatban gondoljunk csak arra, mily bizonytalanok és vitatottak, mennyire alakulóban és átalakulóban vannak azok a mércék, amelyekkel megítéljük az egyes munkafajták és képzettségi szintek hozzájárulását a társadalmi össztermelés hatékonyságának növekedéséhez. E sokfelé ágazó, rendkívül összetett problémakör elemzésében a pszichológia illetékessége az első pillantásra vajmi kétségesnek látszik. Hadd tegyem tüstént hozzá: távol áll tőlem az a hiedelem, hogy a szocialista elosztási rendszer működésének és továbbfejlesztésének kérdéseiben a pszichológiának — a közgazdaságtan, a szociológia, a politikai tudomány mellett vagy még inkább azok előtt — holmi kiváltságos és megkülönböztetett szerepet tulajdonítsak. Ám az olyannyira összetett és ellentmondásos társadalmi folyamatok képének pontos felderítésében és megítélésében nem is nélkülözhetők annak a tudománynak a fogalmai és eszközei, amelynek az a feladata, hogy választ adjon a tár.