Tarsadalmi Szemle – 1980.

2. szám - Pozsgay Imre: A párt szövetségi politikájáról

4 POZSONY IMRE A marxista pártok létrejötte óta a munkásosztály tudományosan meghatá­rozott célokat követ. Tudatosan vállalt program alapján folytatja, szervezi harcát, egyezteti össze a valóság adta lehetőségeket és a valóság megkövetelte feladatokat a kitűzött célok megvalósítására irányuló cselekvéssel. Ennek a harcnak alapvető célja: a munkásosztály hatalmának megteremtése s ennek segítségével minden ember felszabadításának megszervezése. Éppen ezért a marxista-leninista elmélet és a helyes politikai gyakorlat a szövetségi politi­kát sohasem szállította le a mindennapi politikai küzdelmekkel és bonyodal­makkal együtt járó taktika szintjére, hanem taktikájában is fontos stratégiai elemként kezelte. A marxista-leninista pártok a hatalomért folytatott harc­ban, majd a szocialista építésben abból indultak ki, hogy a társadalom egyik osztálya, rétege vagy csoportja — helyzetéből adódóan — előbb, a másik csak később ismeri fel a munkásosztályéval közös érdekét. Egyik osztállyal, réteg­gel, csoporttal előbb, a másikkal később lehetett, lehet megteremteni a poli­tikai szövetséget. A társadalom szerkezete a szocialista, kommunista építés folyamán természetesen megváltozik, de ez a változás a társadalom minden osztályát, rétegét érinti, s legfőképpen a munkásosztályt, az első olyan ural­kodó osztályt a történelemben, amelynek az a küldetése, hogy hatalmát min­denféle osztályural­omnak, s így természetesen saját uralmának felszámolására, az osztálynélküli társadalom megteremtésére használja fel.­­ Ez a párt tudományos ideológiájának egyik alaptétele, amely azonban el­vontságánál fogva csak bonyolult áttételeken keresztül hat a mindennapi po­litikai életben. A párt vezető szerepének egyik leglényegesebb kérdése, hogy miként lehet — szem elől nem tévesztve a távolabbi célt — eredményesen megszervezni a napi cselekvést úgy, hogy mindenki a maga szerepében és funkciójában a szocializmus távlatait szolgálja. Ehhez a pártnak megbízható elméleti tudásra és belső szilárdságra van szüksége. Egyfelől csak így képes a világhelyzetből és a belső fejlődési ellentmondásokból származó kedvezőtlen változások, s a tömegek, a szövetségesek egy részében keletkező időnkénti in­gadozások ellenére a helyes úton maradni. Másfelől ez az alapos elméleti tu­dás és belső szilárdság teszi lehetővé, hogy eléggé rugalmas legyen, s a nehe­zen áttekinthető világhelyzetből, valamint a hazai ellentmondások szövevé­nyéből tudjon kivezető utat mutatni. Vagyis a szilárdsággal és az elvi politi­kával nemcsak hogy nem ellentétes a realitások adta lehetőségek számbavé­tele és a rugalmas manőverezés képessége, hanem ellenkezőleg: a kettő el­választhatatlan egymástól. Az MSZMP kezdettől fogva marxista elvi alapon tisztázta a szövetségesek­hez való viszonyát. A szocializmus alapjainak lerakásával létrejöttek a szocia­lista nemzeti egység társadalmi feltételei, s ezzel egy időben a párt tudatosan felépítette a nemzeti egység politikai kereteit is. Vagyis az MSZMP szövetségi politikája a létező — ellentmondásosan, de határozott cél szerint fejlődő — szocializmus körülményei között működik, s a fejlődéssel szükségszerűen együtt járó ellentmondások is eszerint oldódnak meg. Pártunk utóbbi két évtizedben folytatott politikájának óriási vívmánya, hogy az ellenforradalom okozta súlyos megrázkódtatás után a nép érdekét szolgáló vezetést-irányítást a nép egyetértésével és a nép jelentős részének aktív közreműködésével folytatott társadalomirányítássá, kormányzássá tudta változtatni. Ezt csak úgy érttette el, hogy az elvileg megalapozott távlati cé­lokra figyelve törekedett a társadalmi valóság alapos megismerésére és arra.

Next