Tarsadalmi Szemle – 1982.

6. szám - Eckhardt Sándor: Tudomány és köztudat a rák elleni küzdelemben

TUDOMÁNY ÉS KÖZTUDAT A RÁK ELLENI KÜZDELEMBEN 31 kapcsolatos ismeretek az általános műveltségnek sajnos nem szerves részei. Sem a középfokú oktatás tantervében — ahol a „megközelítésekre" a biológiai isme­retek elsajátításakor lenne mód — nem szerepel ez a téma, sem az ifjúsági tár­sadalmi szervezetek nem foglalkoznak e kérdéssel. Az ismeretek egyetlen forrá­sa a sajtó, a rádió és a televízió, amelyek válogatás nélkül minden korosztályhoz szólnak. Valamivel kedvezőbb a helyzet a fiatal, felnőtt nők esetében. Elsősor­ban a nővédelmi tanácsadás, a terhesgondozás és a Vöröskereszt szervezetei foglalkoznak a nővédelmi szűrés jelentőségével. Az idősebb korosztályok szá­mára helyi népfrontrendezvények vagy egy-egy művelődési központ programjá­nak keretében hangzanak el felvilágosító előadások. Mindezek mellett külön jelentősége van a természettudományos ismeretterjesztésnek (TIT, Élet és Tu­domány), amely magas szakmai színvonalon és közérthetően próbálja tájékoz­tatni és tanítani bármely korosztályhoz tartozó hallgatóját és olvasóját. Mindez azonban kevés, az átlagos magyar állampolgár ismereti szintje a rákkérdéssel kapcsolatban alacsony. Nem segít ezen az sem, hogy a napi és heti sajtó állandóan napirenden tartja a rákproblémát. A tájékoztatás sajnos nem mindig objektív, és nem is mindig szakszerű. Olykor egy-egy orvosi rendezvényen elhangzó előadás kritika nél­küli közlése vagy egy külföldi újságból (gyakran nem szaklapból!) kiollózott hír ígér váratlanul azonnali megváltást a daganatos betegnek (például: interferon). Micsoda csalódást jelent azután az igazság megismerése! A tehetetlenségérzetből fakadó düh, az elérhetetlen „csodaszerbe" vetett hit mennyi szenvedést és meny­nyi felesleges erőfeszítést idéz elő! Ami ennél még rosszabb, az is előfordul, hogy a beteg az itthon rendelkezésre álló, bizonyítottan hatékony kezelést is visszautasítja egy „külföldi", ellenőrizhetetlen eredményességű gyógymódért. Máskor túlzott veszélyekről írnak a lapok. Hány embernek okozott álmatlan éjjelt például az az újsághír, hogy a szaharin rákkeltő hatású. E hírnek való­ban volt némi igazságmagva, hiszen állatkísérletekben valószínűsíthető az ösz­szefüggé­s e vegyület és a rák keletkezése közt. Az azonban már kimaradt a szenzációs hírből, hogy a szaharin csak olyan adagban kelthet rákot, amit em­ber sosem fogyasztott. Nem is ismeretes egyetlen szaharin okozta rák sem emberen. A túlzott optimizmus és pesszimizmus között vergődő ember tehát nehezen ismeri ki magát az újsághírek között, különösen akkor, ha alapkép­zettsége távol esik a rák problémáitól. Külön helyet foglal el a rákmegelőzés ismeretei tekintetében a dohányzás el­leni küzdelem. Az elmúlt években az ENSZ Egészségügyi Világszervezetének (WHO) felhívása nyomán hazánkban is számos szervezet foglalkozott e problé­mával. Történt ez annál is inkább így, mivel a dohányzás a keringési betegsé­gek előidézésében is vezető helyen szerepel. A hatóságok éppen ezért hoztak intézkedéseket, az Egészségnevelési Intézet is központi feladatának tekinti a lakosság tájékoztatását a dohányzás ártalmairól. Van Dohányzást Ellenzők Tár­sasága, és létezik a Magyar Onkológusok Társaságának egy dohányzás elleni programja. És mégis! Az eddigi törvényerejű rendelkezéseknek nincs foganat­juk, érvek helyett szenvedélyek csatáznak a sajtó hasábjain, s végül a téma vicclapokba került. Ez annál is szomorúbb, mivel számos országban messze előttünk járnak az intézkedések és az eredmények tekintetében, s ezek jól is­mertek. A Nemzetközi Rákunió 1981-ben Magyarországon tartotta azt az ülését, amelyen meghatározta a reális cselekvési programot. Először a nem-dohányzó­kat (különösen a fiatalokat és a terhes anyákat) meg kell védeni a dohányzás ártalmaitól; másodszor: a dohányzókat kevésbé ártalmas (alacsony nikotintar­talmú) cigarettával kell ellátni. A fegyverszünet feltételei tehát dohányzók és nem­ dohányzók között adva vannak, csak élni kell velük.

Next