Társadalmunk, 1933 (3. évfolyam, 4-47. szám)
1933-03-04 / 9. szám
12 Új típus. A mai rendkívüli nehéz gazdasági helyzetben százszámra érkeznek hozzánk a panaszoktól súlyos levelek, amelyeknek mindegyikében egy-egy kétségbeesett ember fordul hozzánk segítségért. Minel a múltban, mint most is, mindenkor segítségére igyekszünk lenni mindenkinek. Azonban vannak esetek, ahol nincs hatalma a kérésnek, a jóindulatnak. Vannak emberek, akik nem érzik szükségét annak, hogy azt élni és élni hagyni, ely ma különösen kötelez. Vannak emberek, akik csak élni akarnak. Élni százszorosan, élni olyankor, amikor másnak még egy életre sem futja. Egy darab kenyérre. Mert Porkoláb Lászlónak meg erre sem telik. Itt áll családjával összetört exisztenciájának roncsai mellett és mivel sehová sem tudott elmenni panaszra, felkeresett minket. Csendesen beszél. Néha a szemüvegét igazgatja meg az orrán. Állásnélküli zenetanár. A kabátja igen kopott. Különböző fizetési felhívásokat tart kezében és az arcán ott mered, vonaglik a kérdés: miből? Egy évvel ezelőtt még nem volt semmi baj és most nemsokára kinn áll az utcán. Miért? Erre szeretne válaszolni. Nem akar mást, csak azt, hogy meghallgassuk. És mi meghallgattuk. Aztán leültünk és megírtuk az esetet. Érdemes elolvasni. Porkoláb László és felesége 81 éven keresztül bérelte azv. Elekes Mátyásnétól a Központi Járásbíróság épületében levő büffét. Ez a büffé öt évvel ezelőtt nem volt más, mint két összetolt üres telefonfülke. Ebből a kuckóból keserves munkával jóforgalmú kis üzletet teremtettek Porkolábék. Dolgoztak tíz ember helyett, ami bizony nagyon elkellet. A kis bódé havi bére fejében ugyanis négyszázhúsz pengőt tartoztak fizetni özvegy Elekes Mátyásnénak, aki — mondja Porkoláb — havi 6 pengőért kapta az államtól a fülkét Havi hat és négyszázhúsz pengő között nagyon nagy a különbség. Fizették mégis, mert az üzlet ment valahogy annak dacára, hogy ami nekik maradt, csak a legszűkösebb megélhetést biztosította számukra. Ez a kis összeg azonban mégis az életüket jelentette. Egészen az elmúlt nyárig. Ugyanis nyáron özvegy Elekesné, minden külön indokolás nélkül felmondott nekik és elvette a büffébérletet. Hogy miért? Azt nem tudják. A négy évi munka fejében kezükbe nyomtak ezernégy- Száz pengőt. Csináljanak, amit akarnak. De mit csinálhat egy család ezzel a pénzzel? Nyitottak a járásbírósággal szemben egy kisvendéglőt, ami pár hónap alatt tönkrement. Porkoláb László a kommunisták elleni küzdelemben igen sokat szenvedett. Később a Fővezérség védelmi osztályának egyik parancsnoka volt. Ezen és egyéb harctéri érdemei révén kérte Elekesnét, hogy helyezze vissza a bérletbe. Neki ez a kis büffé volt mindene, özvegy Elekesnénél viszont másként állnak a dolgok. N. ki van miből élni. Ugyanis övé 1. a törvényszéken levő büffé és étkező, 2. a törvényszéki folyosó büfféje, 3. a törvényszéki trafikjog, 4. részesül a Közp. Járásbíróság épületében levő étkezde jövedelméből, 5. a járásbírósági büffé, 6. a törvényszéken természetbeni lakása van, 7. bírói nyugdíjat élvez. Ezenkívül valószínű, hogy rokonsága sem hagyja minden támogatás nélkül. Egyik lánya Záborszky Andor igazságügyi miniszteri titkár felesége, a másikat Honka Tibor törvényszéki jegyző vette el. Ezek a fenti adatok azt bizonyítják, hogy özvegy Elekesné, sokkal jobb helyzetben van, mint a Porkoláb-família, özvegy Elekesnének nincs egy huszonkétéves munkanélküli fia és egy tizennégyéves leánya, akikkel együtt kikerül rövidesen az utcára, mert már a lakbérét sem tudja kifizetni. Nemrégen jelent meg a lakások felszabadítására vonatkozó rendelet, amelyet a belügyminiszter azzal bocsátott útnak, hogy amennyiben úgy látná, hogy annak előnyeivel a háztulajdonosok túl mohón élnének, úgy vissza fogja vonni. Szerénységre, méltányosságra és a nehéz szociális viszonyok értékelésére remek példával maga az Állam jár elől, amely, mint alább kitűnik, nemcsak hogy a megengedett időpontban fogja felemelni saját házaiban a bért, hanem már egy negyeddel előbb akarja azt tenni oly módon, hogy, nem is nagyon burkolt formában, értésére adja lakóinak, hogy vagy vállalják önként már augusztustól a nagyobb bért, vagy legyenek elkészülve arra, hogy novemberre felmondást kapnak! Minden jogászember ismeri annak az eljárásnak a nevét, amikor valaki (ha burkolt formában is) fenyegetéssel akar egy másvalakit jogtalan követelés megadására rábírni ... A József-körút 71—73. sz. házban, amely a kultuszminisztérium alapítványi tulajdona, tegnap, a lakók, a következő két írást kapták kézhez, azzal, hogy a «Nyilatkozat» címűt legkésőbb ma estig juttassák aláírva a házfelügyelőhöz: I. «Nagyságos......................urnák, Budapest. Van szerencsém értesíteni, hogy abban az esetben, ha Cim a lakásbérének arányosítására vonatkozó, mellékelt nyilatkozatot aláírja, dgg szabaddá tett lakásának felmondására nézve az 1933. évi 1300. M. E. számú rendeletben biztosított jogomról 1934. évi augusztus hó 1-ig lemondok. Budapest, 1933. évi február hó 21-én. Rotharides Endre ny. min. tan., házgondnok.» özvegy Elekesnének nyolcféle jövedelme van és Porkoláb László csak azt szeretné, ha az a kis bódé, amelyért havi 420 pengő bért fizetett az özvegyasszony havi hat pengőjével szemben, ismét az övé lehessen. * Ezeket mondta, panaszolta el nekünk Porkoláb László. És mivel rendes embernek tartja magát, szavait még külön írásbafoglaltan is kezünkbe adta. Sok minden más van még ebben a levélben, de mi csak azt írjuk meg, ami a nyilvánosság elé tartozik. A levél alján még pár sor. «Ismerem a Társadalmunk bátorságát, mely mindig és minden körülmények között síkra száll az elhagyottak és gyengék igazságának védelmében. Ez a tudat ad nekem bizalmat és bátorságot arra, hogy a magam panaszát elmondjam. Egyébként szavaimért a legteljesebb mértékben vállalom a felelősséget.» Gy. L. sz. alatt bérelt lakásom bére 1933. évi augusztus hó 1-től évi .... pengőben állapittassék meg. Budapest, 1933. évi február hó.* A béremelések cca 10%-ot tesznek ki és az sem lehet mentség, hogy a bérek alacsonyak volnának, mert például: egy legfelső emeleten (lift nincs) lévő kétszobás lakás bére (cselédszoba nélkül) cca 1000 pengő. Kérdezzük ezek után a belügyminiszter urat: hajlandó-e a kultusztárca alá tartozó illetékesek figyelmét is felhívni az általa mondott elvek szigorú betartására? * Ennek a nyilatkozatküldözgetésnek egy másik oldala is van. Megtudjuk belőle,, hogy a házgondnok egyszemélyben nyugalmazott miniszteri tanácsos is. Nem tudjuk, milyen honoráriumot kap a gondnoki működésért a miniszteri tanácsos úr, esetleg nem kap-e ingyenes, vagy nagyon kedvezményes lakást, amint a volt népjóléti minisztérium alá tartozó házgondnokoknál, szokásos volt és amelyről pontos adatokkal számoltunk be a Társadalmunkban. Valószínűen nem végzi ingyen ezt a munkát . Halkan kérdezzük tehát: ezeket az állami házgondnokságokat nem kellene olyanokra bízni, kiknek semmiféle más jövedelmük nincs? A Gömbös-kormánytól az álláshalmozások megszüntetését várják. A házgondnoki állásokkal is biztosíthatnának egész sereg nélkülöző embernek némi megélhetést, vagy legalább is ingyenes hajlékot... Hétszeres jövedelemhalmozás a törvényszéken Amiskac a kincstár a fráziuc ». «Nyilatkozat. Alulírott hozzájárulok ahhoz. Vill., József-körut 71—73............. поду nem. ... TÁRSADALMUNK Budapest, 1933 március 1 HUNGÁRIA U1KLAPNYOMDA B. T„ BUDAPEST, — FELELŐS: SCHMIDER GÉZA Minden cikkért szerzője felel. Felelős szerkesztő és kiadó: Dr. KLÁR ZOLTÁN. Szerkesztőség és kiadóhivatal: V.. Vilmos császár út 34. Tel.: 219—77. Szerkesztőségi órák: de 11—1-ig . Kéziratokat nem őrzünk meg és a cikkeink közlését tilos! Előfizetési ár: 1 évre P 5.20. Kiadványokkal együtt: P 10.— Diszkötésű kiadványokkal: P 15.— Postaisekkszámla száma- te.43 P.